Szemelvények egy határ menti kisváros krónikájából

Szemelvények egy határ menti kisváros krónikájából

Az igazi magyar vonások csak a dualizmus idején jelennek meg erőteljesebben Fehértemplom arculatán. Mert eredetileg — míg lehetett — túlnyomórészt német volt e délkelet-bánsági kisváros.

Mottó: „Minél többet tud meg az ember nemzete múltjáról, annál inkább ráeszmél, hogy mennyi mindenről nem tud még és mi mindent elhallgattak előle.”

Valójában az 1717. évi újraalapításától datálva. Tekintettel arra, hogy a legelső, okmányok által is támogatott említése már 1355-ben megtörtént, Fehéregyháza néven. A 2011-ben megejtett népszámlálás idején németségüket alig negyvenöten vállalták, a magyar etnikumból pedig akkortájt egy híján százhetven lelket jegyeztek fel a kérdezőbiztosok. Maradt utánuk egy város, melynek patinás múltjáról nemcsak az újra felfedezett és megmentett, illetve felfedezésre és megmentésre váró vallási és egyéb objektumok tud(ná)nak mesélni, ha egyszer odalátogatunk, hanem a krónikák megsárgult lapjai is. Méltatva benne az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc városvédő ütközeteit, amikor is augusztus 19-e és 31-e között a Maderspach Ferenc százados vezette, ezernégyszáz fős magyar csapatok háromszor verték vissza az ötezer fős túlerő támadását.

A Néra folyó völgyében keresendő Fehértemplom (Bela Crkva, Weißkirche, Biserica Alba) névadó szakrális objektuma, a Szent Anna tiszteletére felszentelt római katolikus templom 1806-ban épült fel. Felbecsülhetetlen kultúrtörténeti és szellemi értékeknek nyújtva biztonságos befogadó helyszínt. Napjainkban is. A lábfújtatóval felszerelt, 1912-ben épített Packard orgonának, a lenyűgöző szépségű, Árpád-házi szentek sorát ábrázoló, társulatok és személyes felajánlások révén készült vitrázsablakoknak...

Ebben a városban jött létre 1877-ben Vajdaság első múzeuma. Röpke öt esztendővel azután, hogy Ferenc József császár szabad királyi városi rangra emelte e települést. Feljegyezték, hogy a fehértemplomi városatyák hamarosan újabb kérelemmel fordultak az Osztrák—Magyar Monarchia idős császárához: közösségük hálája és tisztelete jeléül hadd állíttassanak uralkodójuknak köztéri szobrot! Mivel a délvidékiek óhaját a bécsi kancellária is támogatta, Ligeti Miklós szobrászmester Schönbrunnban csakhamar munkához láthatott: személyes találkozások során formázva meg azt az embert, aki nemcsak átélte, hanem alakította is Európa viharos történelmét, annak összes változásával.

1914-et írtak akkor a kalendáriumok. A nagy háború kirobbanásának esztendejét. Akik találkoztak Ligeti mester emez alkotásával, eltántoríthatatlan meggyőződéssel mondták, hogy nemcsak a legjobb, de egyúttal a szobrász legkegyetlenebb portréja is volt. Az egész alakos mintázat, mely az agg uralkodót a Szent István-rend nagymesteri ruhájában ábrázolja, kezében a városi rangot kihirdető okirattal.

Az agg uralkodón meglátszik az idő múlása. Hátát meggörnyesztette a kor. [...] Az ábrázolt ember szomorúságához hasonlatos magának a (1916-ban elkészült — a szerző megj.) szobornak a sorsa is. Mire elkészült, Ferenc József már meghalt, a Monarchiának vége lett. A város, ahova készült, már nem tartozott Magyarországhoz. A bronzba öntött szobor a Stefánia úti műteremház udvarát díszítette, míg 1946-ban végül beolvasztották

írja egy szakvéleményező a www.kozterkep.hu oldalon megjelent szócikk kapcsán.

Szerencsére mégsem tűnt el minden nyomtalanul és oktalanul. E mintegy tízezer lakosú városkában sem, melyhez közigazgatásilag tizenhárom falu, illetve számos festői szépségű tó is tartozik. Noha a szerb—román adminisztratív határtól csupán két kilométer választja el, hazai és külföldi turisták egyaránt szívesen látogatják a minden évben megrendezett alma- és virágfesztiváljairól egyaránt nevezetes települést. Hangulatos városka, melynek van mit felmutatnia. Kiváltképpen a jelenben is élő múlt szerelmeseinek, akiknek igazán nem szükséges körömszakadtig bizonygatni, hogy olykor igenis vannak jelentős eltérések a bizonyos helyeken és vidékeken élő közösségek „időszámításai” között. És jó, hogy vannak!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szemelvények egy határ menti kisváros krónikájából
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink