Századfordulós kávéháztourist

Századfordulós kávéháztourist

Mesélek neked a századfordulós kávéházakról, mit szólsz hozzá? — tette fel a kérdést kedvenc idegenvezetőm, Tóth Borisz. Fülig érő mosollyal bólogattam, így e heti virtuális sétánk során megismerhetik a Városi kávéházat, az Otthont és az Arany Bárányt, vagyis az egykori szabadkai polgárok három kedvenc törzshelyét.

— Vörös bársonnyal bevont szeparék, kínaiporcelán étkészlet, a kávéházban és az udvarán csaknem száz márvány- és tölgyfa asztal (képzeld el, hogy a II. világháború után, amikor beszüntették a kávéházat, és a szecesszió meg a burzsoázia, a századfordulós előkelőségi élet nagyon szúrta az akkori hatalom szemét, ezek a márványasztalok egyes feljegyzések szerint a városháza ablakán repültek ki az utcára!), 46 kisebb és 70 nagyobb tükör odabent, nos, így festett a Városi kávéház, mely a városháza alatt működött harmincöt éven keresztül (ma gyorsétterem) — meséli Borisz, én meg nem győzök hűházni, és bizony, ha lehetne, benne lennék egy időutazásban. — Az első tulajdonosa Sztipics Márk volt, aki a városháza építésének befejezése után a legelitebb polgárok, előkelőségek számára alakította ki kávéházát a városháza földszintjén, ahol egyébként rögtön a legmenőbb kereskedők béreltek helyiségeket. Ajánlom mindenkinek Đorđe Popović-Munjatović Subotica című, 1922-ben kiadott bédekkerét, azaz útikalauzát, ha többet szeretne megtudni!


Fotók: Szalai Attila

A másik legendás és kultikus hely az egykori Szabadkán az Otthon kávéház volt, Kunecz Ignác nagyon-nagyon gazdag és emellett rendkívül termékeny (két házasságából kilenc gyermeke született!) földbirtokos palotájának a földszintjén nyitotta meg kapuit 1899-ben.

— Ez a vörös téglás épület arról is ismert, hogy Szabadkán ez volt az első palota, melynek tetőszerkezetét Zsolnay cserép borította. Egyébként most is meg lehet nézni, lefényképezni. Vezetője és tulajdonosa Horváth Dezső volt. Képzeljük csak el, hogy akik ott kávéztak, azok néhány évvel később végig tudták nézni, hogyan épül a városháza 1908 és 1910 között! Ami a kávéházat illeti, a hatalomváltás után gazdát és nevet cserélt, akkor lett Bela lađa, így ismerték nagyon sokáig, és a ’80-as évekig működött.

A harmadik kultikus hely pedig egyértelműen az Arany Bárány szálló, ahol nemcsak szálloda működött, hanem kávéház és étterem is — más néven bár —, Kosztolányi is említi egyik kisregényében, oda jártak Pacsirta szülei ebédelni, amikor lányuk elutazott.

— Tulajdonosa és alapítója a csipkés-denevéres szellemkastély tulajdonosának, Lichtneckert Károlynak az édestestvére, Lichtneckert Andreas, akit a szabadkai polgárok csak András bácsiként emlegettek. Az Arany Báránynak az volt az óriási sikere, hogy a német származású András bácsi mindenkit szeretettel várt, itt nem tettek különbséget az elit és a polgárok között, pedig a századfordulón az volt a szokás, hogy a felszolgálók és a személyzet előzékenyebb volt a jómódú emberekkel, itt viszont mindenkinek kijárt a kiemelt udvariasság. Közkedvelt helynek számított, ahol mindig telt ház volt. 1918-ban a szerb hadsereg vette át és üzemeltette tovább. Nagy részét 1985/86-ban sajnos lebontották, ekkor épült a későbbi hadseregotthon, és csak ez a korzóra néző utcafrontrésze maradt meg eredeti külsejében, melyet egyébként Macskovics Titusz alakított ki szecessziós stílusban.


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink