Végtelenül kellemetlen, ha az embert, mondjuk az önkiszolgálóban, leleplezik. Ha a zsebébe csúsztat egy szagos szappant, de a mindenre odafigyelő alkalmazott észreveszi. Ha lopáson érik a tisztességesnek látszó tisztelt vevőt. A csalást már nehezebb észrevenni. Erről leginkább már otthon derül ki, hogy a piacon becsapták a mindig tisztességesnek látszó kuncsaftot. Öt vagy tíz dekával. De sok kicsi sokra megy. A nagy csalók azonban nem a piaci pultok mögött vannak, és a nagy tolvajlásokat sem az önkiszolgáló boltokban követik el kisemberek, és ezeket a nagy csalókat és még nagyobb tolvajokat nehéz lefülelni, jóllehet az ország vagy a világ szeme láttára követik el tetteiket. De még ha le is leplezik őket, nem önti el az arcukat a szégyen pírja, mert az arcukat vastagabb bőr borítja, mint a bocskortalp, nem égeti a lelkiismeretüket bűntudat, mert se lelkiismeretük, se bűntudatuk nincs, se szégyenérzetük, és nem szívbajosak, csalnak egyfolytában, miként azt egykoron egy nyílt lelkületű földim megfogalmazá: csalok én is, csalsz te is - s miután idáig jutott megfogalmazásában, jobbjával nagy lendülettel körbemutatott a világban, s imigyen fejezte be komoly tapasztalatokon alapuló hittételét: - csalunk mindnyájan, mint a güzük!
Persze, a güzük, mint olyanok, inkább gyűjtögetnek, kaparnak maguknak, ami talán nem is nevezhető csalásnak, tolvajlásnak, míg nem a másét, nem a másik orra elől kaparják el a gyarapodásukhoz olyannyira nélkülözhetetlen javakat. Ha valaki nagyon a fogához veri a garast, őt legföljebb smucignak tartják az irigyei, a mérsékeltebb ítéletűek takarékosnak. A nagy javak rövid úton való eltulajdonítóit nem güzülőknek nevezi az elszürkülő népnyelv, hanem egész másnak. Országos tolvajoknak.
Az a személy, aki máról holnapra tisztes vagyonra tesz szert, az irigy szomszédja szemében gyanússá válik. Miből? - kérdezi önmagától és ugyancsak irigy szomszédaitól. Egy vasat se örökölt, mert kitől is örökölt volna, amikor a szülei hótszegények voltak, ugyancsak a rokonsága is, hát akkor miből? Miből épült az a villa, honnan, miből a hatszemélyes gépkocsi, a helikopter és az a szigetcsoport a Csendes-óceán keleti partjainál? És épp egy olyan ember keze, esze és összeköttetései által, aki tegnap még a szegények és gazdagok egyenlőségét hirdette a gazdagok kárára s a szegények hasznára. Honnan hát ez a hirtelen fordulat? Ez a pálfordulás? A tegnapi kőkemény hitből csak a Dal maradt meg? A világ proletárjainak himnusza?
Agyafúrt irigyek, akik soha semmilyen körülmények között nem tudtak az egyről a kettőre jutni, legalizált lopást emlegetnek, amely lopás és annak elkövetői semmiben sem hasonlítanak az önkiszolgálók szarkáihoz, akiket leginkább és azon nyomban lefülelnek, a legalizált tolvajokat viszont rendelkezésre álló, állandóan résen levő állami apparátussal se képesek nyomon követni vagy leleplezni, mert állítólag benne van a kezük a leleplező szerveknek is, de ha könyékig nincs is benne, meg van kötve, mármint a kezük, amely kezek ily megkötött állapotban kissé bepiszkolódnak.
Nagyon jól tudják ezt, akik a legális tolvajok nyomában vannak, beérni őket ezért nehéz és kockázatos.
Mindezt az csiholta ki a tollamból, amit a minap egy öreg áruházi szarkáról hallottam. Hátrahagyott levele szerint először fogta el a kísértés, hogy az önkiszolgáló polcáról leemeljen egy csavarhúzót, s ezt ne a kosarába, hanem a zsebébe csúsztassa. Szerencsétlenségére. Mert meglátták. Még csak nem is az ügyeletes áruházi figyelő, hanem egy másik szerencsétlen, egy koldusforma alak, aki a pénztárnál a szarka háta mögé húzódott, és a pénztárosnő előtt rábökött a tolvaj zsebére, félreérthetetlenül, hogy ott rejtőzik valami.
Emberünk a megszégyenítő leleplezés után hazaballagott, tettének okát néhány sorban egy cetlire rögzítette, majd a kamrában felkötötte magát. Feltehetően nem tudta elviselni a szégyent, amiben önmagát részesítette.
Vele szemben a legális nagyvad, ha önmagán érzi a profi bűnüldözők szúrós tekintetét, előkotorja a kipróbált, legbiztosabb hamis útlevelét, s máris a Kanári-szigetek titkos, ám pazarul berendezett barlangjában találja magát, ahol nincs előkészített, hurokra állított kötél, viszont van bővében tiszta, jó levegő, amelyből mélyeket lehet szippantani. Szemesnek áll a világ. Aki viszont vakon szarkálkodik, könnyen ráfázhat, amint ez a fenti példabeszédünkből is leszűrhető. Vigyázzatok hát, rabjai a földnek, éhes proletárok...