— Mikor kezdett foglalkozni ezzel a szép kézműves munkával?
— 2000–ben, amikor csatlakoztam a Bartók Béla Művelődési Egyesület szalmaképkészítő csoportjához, s ott sajátítottam el az alaptechnikákat. Közben elkezdtem gyűjtögetni az alapanyagokat. Mindig aratás előtt megyek ki a határba, hogy a búza-, árpa-, rozs- és zabszalmát összegyűjthessem. Először a legegyszerűbb virágcsokrokkal kezdtem, gyakoroltam, s csak később mertem hozzáfogni a bonyolultabb munkákhoz is.
— Mi kell ahhoz, hogy valaki szalmából tudjon képet készíteni?
— Legfontosabb a szeretet. Szeretni kell magát a mesterséget. A szeretet minden képen megnyilvánul ilyen–olyan formában. A türelem is hasznos lehet, mert nagyon sokszor feladhatná az ember, amikor elront valamit. Nemegyszer kellett nekem is újrakezdenem, sokszor már a munka végéhez közeledve. Az anyagot is eldobhattam, mert újból nem lehet felhasználni. A kézügyesség ugyancsak fontos, amit szerintem egy kis gyakorlással mindenki megszerezhet, meg a tehetség, amit jómagam az édesanyámnak köszönhetek. Tőle örököltem minden tudásomat. Jól ki kell választani az alapanyagot is, ami azt jelenti, hogy egészséges kalászok kellenek, mert azoknak van meg az igazi fényük. Nem utolsósorban szükség van nyugodt és olyan környezetre, ahol jól érzem magam.
— Mit szeret a legjobban készíteni?
— Szeretem, ha önállóan készíthetem el a munkákat, ha a saját elképzeléseimet valósíthatom meg. Ilyenkor mintha tükröződne az alkotásokon a gyártó öröme. Mivel földművescsaládból származom, nagyon kedvelem a tanyasi tájakat. Érdekes, hogy még sohasem készítettem két teljesen egyforma tájképet. Amikor viszont megrendelésre dolgozom, akkor tartanom kell magam és megadott témához. Sokszor új témákon gondolkodom, és azon, hogy egyszer elkészítem magamnak azt a képet, amit soha nem adok el. Többoldalú vagyok, szinte minden tematikában feltalálom magam.
— Meg tudja mondani hány képet alkotott már?
— Túl vagyok a negyvenediken. A már említett tanyasi képek után a csantavéri címert is elkészítettem, valamint számos csendéletet és vallásos tárgyú képet állítottam össze. Régóta álmodozom arról, hogy a csantavéri templomot is megformálom. A nyáron egy ismerősöm megkért erre, így szerencsére ez a vágyam is teljesedett. Ezenkívül számos más apró tárgyat is készítettem, mint pl. ékszerdobozokat, húsvéti és karácsonyi díszeket több formában, asztali díszeket, kitűzőket. Az emberek kívánsága különböző, és ez így jó.
— Bizonyára sok kiállításon is részt vett már...
— Tizenegy alkalommal szerepeltem a MIRK–en. Nem szeretnék dicsekedni, de büszke vagyok arra, hogy megkaptam a második nagymesteri díjamat és egy Nívódíjam is van. A Vajdasági Kézimunka–kedvelők Szövetségének a kiállításán többször is megjelentem. A környező helyiségek aratóünnepségén, kenyérszenteléseken és a Tóthfaluban megrendezett alkotótáborban is jártam. Azt mondanom sem kell, hogy a falunkban megrendezett minden kiállításon részt vettem. A vajdasági kiállítást 2013–ban Csantavéren fogják megrendezni. Izgatottan készülök a nagy eseményre. Büszke vagyok arra, hogy több képem külföldre is eljutott, Magyarországra, Horvátországba és Németországba. Egyetlen alkalommal kaptam egy kis kritikát. Emlékszem, egy zombori látogató volt az, aki kioktatott. Nem haragudtam érte, sőt örültem neki. Rámutatott olyan dologra, amit ki tudja, én mikor vettem volna észre. A kritika jó, legyen az akár pozitív, akár negatív. Tanul belőle az ember. Én is tanultam.
— Mit szeretne még elérni a szakmában?
— Szeretném megszerezni a harmadik nagymesteri díjamat is. Ehhez négyszer kell első helyezettnek lenni a kiállításokon. Nekem már csak kétszer. Szeretném továbbadni tudásomat a fiatalabb korosztálynak. Olyan szép dolgokat lehet készíteni, és nem utolsósorban pénzt is lehet keresni e képekkel. Biztosan vannak olyan személyek a falunkban, akik önállóan dolgoznak, pedig csoportosan sokkal egyszerűbb lenne. Jelen pillanatban csak ketten vagyunk csoporttársak, és ösztönözni szeretném a fiatalokat, hogy jöjjenek, és ismerkedjenek meg a titkokkal, a fortélyokkal.