home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szakmai és emberi egymásrahangolódás a déli végeken
Martinek Imre
2016.05.22.
LXXI. évf. 20. szám
Szakmai és emberi egymásrahangolódás a déli végeken

A hódmezővásárhelyi Klauzál Gábor Általános Iskola és a székkutasi Greguss Máté-tanintézmény hetedikes tanulói és kísérőtanáraik immár ötödik éve látogattak el május első hetében Vajdaságba.

Mottó: „Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat” (Ludwig van Beethoven).

Kirándulásukról, mely a Határtalanul! program keretében valósult meg, az anyaországi testvériskola pedagógusa, Kovács Szabina tanárnő nyilatkozott.

— Változatlanul nagy izgalommal vártuk az eseményt, hiszen amellett, hogy testvériskolai ismeretségeket és barátságokat kötünk egymással, rengeteg történelmi emlékhelyet is fölkeresünk. Az idén a karlócai béke helyszínére is ellátogattunk, de a kápolnába sajnos nem sikerült bejutnunk. Megtekintettük továbbá Szendrő várát is, ahol viszont a hirtelen lezúduló eső írta át egy kissé a terveinket. Az erődítményhez szinte az utolsó percben értünk fel. 

* Tekintettel arra, hogy mind Zentával, mind pedig Torontálvásárhellyel testvériskolai kapcsolatot ápoltok, e települések tanintézményeiben tett látogatásotok ezúttal sem maradt el. Sőt mi több, a meglévő kapcsolatok várhatóan már az ősztől újabb motívumokkal is gazdagodnak. 

— Valóban, a testvériskolai kapcsolataink ápolása szerves része ezeknek a kirándulásainknak. Az ún. hagyománycsere keretében prezentációkat tekintünk meg egymás városáról, iskolájáról, épületeiről, életéről... Diákjaink mindezért pluszpontokat is kapnak, az öt nap során ugyanis a (hódmező)vásárhelyi iskola tanulói versenyeznek egymással, és a negyvenöt tanulóból tízet tárgyi jutalomban részesítünk az utolsó napon. Az általad említett újabb tevékenységekkel lényegében a már meglévő kapcsolatokat szeretnénk szorosabbra fűzni. Feltett szándékunk, hogy a Határtalanul! projektum keretein túl, vagyis évente többször is tudjunk találkozni egymással — gasztro-, kulturális és egyéb programokkal színesítve ezeket az eseményeket. Egy ilyen alkalmat képzeltünk el már ez év októberére, amikor néhány napos vásárhelyi találkozó erejéig tíz-tíz fős tanár, illetve tanár-diák küldöttséget fogadnánk a zentai Stevan Sremac és a torontálvásárhelyi Moša Pijade Elemi Iskolából ismerkedésre, társalgásra, kölcsönös szakmai tapasztalatcserére. Itt említeném meg, hogy a 2015. esztendőben, a Múlt és jelen a két Vásárhelyen című pályázatunk keretében megnyert összegből diákjainknak már volt egy hasonló élményben részük: a torontálvásárhelyi társaikkal közösen vakációzhattak néhány napot a Balatonon. Az idén ilyen TÁMOP-típusú pályázati lehetőséggel eddig sajnos nem volt szerencsénk találkozni.    

* Közhely bár, de mégis igaz, hogy egy ilyen projektum sikeressége, mégpedig évi rendszerességgel, aligha képzelhető el egy átfogó, a legapróbb részletekre is odafigyelő és hatékony csapatmunka nélkül. Hogyan éled meg az utazást megelőző és kísérő szervezés súlyát, hiszen a rajt óta egyik oszlopos tagja vagy ennek a programnak?

— Nem igazán érzékelem a nehézségeket, mivel ez eleve kihívás és élvezet számomra, s nem munka vagy fáradság. Természetesen vannak akadályok. Ezek elsősorban anyagi jellegűek, viszont igyekszünk leküzdeni őket szponzorok segítségével, továbbá pályázatok által. Az utazás előtt feltétlenül tartunk fakultatív előkészítő foglalkozásokat is a részvevőknek. Csapatunknak két oszlopos tagja van. Rajtam kívül Kis-Bicskei Róbert testnevelést tanító kollégánk, aki egyébként maga is délvidéki, zentai származású. A 45 + 5 fős létszám fennmaradó három „felnőtt” helyére általában az utazó hetedik osztályosok osztályfőnökeiből választunk kísérő tanárokat. Kettőt Hódmezővásárhelyről, egy kollégát pedig Székkutasról.

* Említetted, hogy az öt év alatt immár kétszázon felüli az ebben a projektumban részt vevő gyerekeitek száma.

— Igen. Öt esztendeje immár, hogy mi is éltetjük ezt a projektumot, melyben csak Vásárhelyről és környékéről több mint kétszáz gyermeket sikerült megmozgatni, élményt adni számukra, megkapóan szép emlékeket Vajdaságról, és felhívni a figyelmüket a határon túli magyarságra. Egyfajta küldetés ez. Az első kiutazóink közül többen már a középiskolai tanulmányaikat is befejezték. Határozottan érzem, ezek az alkalmak maradandó nyomot hagytak minden részvevőben.  

A fogadás és a településprezentációk bemutatása után Torontálvásárhelyen a vendégek elsőként a falu helytörténeti múzeumába látogattak el, ahol Széchenyi Jolán nyugalmazott képzőművész szakos pedagógus előadásában elevenedett meg a 222 éves múlt. Az 1799. május 12-én megalakult református egyházközség, illetve az 1838-ban épített református templom történetéről Beszédes Mária lelkésznő ejtett néhány szót az egybegyűlteknek, akik — Gyulai Pál A hősök sírjánál című versét előadva — a templomkert kisebbik kopjafájára helyezték el az emlékezés koszorúját. A barátság szimbólumaként a diákok egy újabb fenyőcsemetét ültettek el az iskola udvarában, majd egy focirangadóra is sor került az iskola sportcsarnokában. Mivel a vendégek a találkozás napján még a szendrői erődítményt is be szerették volna járni, a kötetlen délutáni társalgás ezúttal elmaradt. Ezt némileg pótolandó a helyi tanerő egy csoportja ismét összegyűlt az esti órákban a vendégeiknek szálláshelyet nyújtó antalfalvi Relax üzleti, rekreációs és sportközpontban.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..