Már egyre többen viselik nehezen a járvány okozta állapotokat, noha a legtöbb országban az utóbbi időben enyhítik a korlátozásokat. Egy német felmérés során azt kérdezték meg sok embertől, hogy mit tenne, ha feloldanának minden korlátozást. Csaknem 90 százalékuk azt mondta, hogy elmenne egy kávézóba vagy étterembe a barátaival. A második legnépszerűbb válasz is majdnem ugyanez vagy hasonló. 72 százalék sörkertbe vagy borozóba menne társasággal. Ha (klasszikus) nemek szerinti lebontásban nézzük az eredményeket, a férfiak focimeccsre, a nők vásárlókörutakra vágynak leginkább.
Az ember társas lény, és vita tárgya lehet, hogy mennyire meglepő ez az eredmény, és lehet-e arra következtetni belőle, hogy vajon a nyugati kultúra — mely azért mára elég tág fogalommá vált — lenyomata-e, hogy ebben a helyzetben erre vágynak leginkább az emberek. Vagy pedig fajunk ilyen, és nem kell okvetlenül a kulturális hátteret keresni. A szakemberek most bizonyosan felhorkannak, mondván: de bizony kell. De ha nem szakmai szemmel vizsgáljuk, akkor is érdekes tényként kezelhetjük. Ha viszont úgy tekintünk rá, hogy az egyfajta bezártság után a sörkert, a borozó, a focimeccs és a pláza szimbolizálja a szabadságot, akkor lehet, hogy a szabadság egyre képlékenyebb fogalmát is újra kell értelmezni?
Fotó forrása: Pixabay
Mára egyértelműnek látszik, hogy a szabadság kulcsa most a vakcina. De ha ezt tovább fokozzuk, akkor vajon hogyan értelmezzük a szabadságot, ha olyan szempontból közelítünk, hogy szabadon dönthesse el mindenki, felveszi-e a védőoltást? Vagy ha tovább akarjuk bonyolítani, mindenki szabadon választhassa ki, hogy a védőoltás melyik fajtáját kéri. De ha az egyén azzal a szabadságjogával, hogy esetleg úgy dönthet, hogy nem oltatja be magát, másokat veszélyeztet — saját magáról nem is beszélve —, akkor vajon hol húzódnak az egyéni szabadságjogok képlékeny határai?
A rendezetlenség szabadsága is a szabadság egyfajta értelmezése, de ez az út talán a káoszhoz vezető útelágazás is. Ilyen szempontból, de több aspektusból is kirívóan az ellentmondások kora a mostani. Életünk minden szegmensében tapasztalhatóak ellentmondások. Ennek oka a legtöbb esetben az, hogy a valóságot megpróbálják számunkra olyan formában láttatni, amely nem fedi a realitást, viszont valaki vagy valakik érdekeinek megfelel. Ezért aztán például a vírus sem mindig úgy „viselkedik”, ahogyan azt elvárnánk tőle. Megjelenése és globális elterjedése azonban láthatóvá tette azokat a dolgokat is, amelyek egyébként részben vagy teljesen fedésben voltak. Például azt, hogy a „nyugati típusú modernizáció” jelzőjével illetett folyamat végül az egész bolygónkra kiterjedő egyfajta diktatúrát eredményezett. Miközben — érdekes módon — a hivatkozások a szabadságjogokról szóltak. A globalizáció az emberiség létformájává vált.
Az ember a természet része — hangzik a közhelyes, de cáfolhatatlan megállapítás. A liberális szabadságfelfogás viszont a természet rendjét is felszámolná vagy legalábbis megkérdőjelezné. A gondolat szabadsága az, ami talán megkérdőjelezhetetlen, de amikor az elgondolás már nem illeszkedik a természet rendjébe, vagy éppen szöges ellentétben áll vele, akkor szabad-e, illetve lehet-e magvalósítani? Szabad vagy lehet? Nyelvileg is különbséget kellene tenni a fogalmak között. Talán nem kell ezen sokat elmélkedni, mert majd úgyis megvitatja ezt a sok okos ember a sörkertekben és a bevásárlóközpontokban — amint kiszabadulnak.
