home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Soha ne nyúlj droghoz! — Egy kábítószer-élvező vallomása
Rencsényi Elvira
2015.06.17.
LXX. évf. 24. szám
Soha ne nyúlj droghoz! — Egy kábítószer-élvező vallomása

Ép családban nőtt fel. Igaz, az édesapja folyton úton volt — terepi értékesítőként sokat tartózkodott távol az otthonuktól. Öccsével és édesanyjával töltötte szabadidejének egy részét, a többit a barátokkal bulizgatva. Jó néhány kegyetlenül nehéz év van mögötte: kábítószer-fogyasztóként, majd -terjesztőként megbélyegzett lett, a rendőrséggel is akadt dolga bőven.
Június 26-a a kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napja. Célja, hogy felhívja a figyelmet a drogok és a tudatmódosító szerek használatának veszélyeire, káros következményeire.

Nekünk is ez a célunk ezzel a riporttal, melyet egy vajdasági fiatalemberrel készítettünk.

De kijött a gödörből, önszántából, sorstársai segítségével. Ma már teljes értékű tagja a társadalomnak, aki személyes tapasztalatait megosztva igyekszik segíteni azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek.

— Ma már tudom, miért kezdtem el tizenöt évesen drogozni — mondja. — Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi kényszerített bele abba a pokolba. Az édesanyánk nehezen viselte, hogy apánk keveset van otthon, ezért minden feszültségét, elkeseredettségét rám zúdította, az idősebb gyermekére, akiben valószínűleg a saját támaszát kereste. Én akkor, tizenöt évesen nem tudtam megérteni mindezt, és nemhogy anyám támasza nem voltam, de mindent ellenkezőképpen csináltam, mint ahogyan ő kérte. Soha nem vert, nem büntetett, nem alázott meg senki előtt. De voltak elvárásai, melyeknek nem tudtam megfelelni... Olyan barátokat kerestem, akik társaságában majd jobban érzem magam. Aztán csakhamar rájöttem, hogy a szerzett haverok más úton járnak, mint én addig. Hogy velük maradhassak, hogy ne közösítsenek ki, magam is kipróbáltam eleinte a gyenge partidrogokat, majd egyre keményebb kábítószerekre váltottam — mígnem heroinfüggő lettem. Életem legrosszabb döntése volt, amikor először nyúltam kábítószerhez. Ha újraélhetném az életemet, ezt biztosan nem tenném meg! És minden fiatalnak azt ajánlom: soha ne nyúljon drogokhoz, mert onnan csak a pokolba vezet az út! Én is oda kerültem: pénzt, értéktárgyakat loptam, hogy kábítószert vásárolhassak belőle. Sokszor vittek be a rendőrök, többször meg is vertek. Jogosan. Nem tudtam fékezni az indulataimat, agresszívan viselkedtem, mindenkit bántani akartam. Ők néhányszor „helyre raktak”, de ez nem volt elég. Lépnem kellett a saját gyógyulásom felé. Szakember segítségére lett volna szükségem, és megértő, elfogadó családra, de egyiket sem tudtam megkapni. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Nem volt olyan belső szervem, amelynek a működésében nem állt be zavar a heroin hatására. Álmatlanságban szenvedtem, vizelési, székelési gondjaim voltak, megesett, hogy egy hétig egyetlen falatot sem ettem. Ekkor már nem vettem magamhoz drogot, mert nem volt rá pénzem.

A pokol mélyén és még lejjebb

— Az elvonási tünetek olyan testi és érzelmi szenvedést okoztak, hogy erről még ma sem beszélek szívesen. Pedig már tíz éve kigyógyultam. A visszatérő rémálmok, a hallucinációk, a rettegés, a depresszió és az öngyilkossági hajlam — mind csak egy csepp a tengerben. Elveszítettem a szerelmemet és az addigi barátaimat, az apám nem akart tudni a gondomról, az anyám csak sírt miattam, az öcsém meg eltaszított magától. Hetekig hánykolódtam az ágyamban, jajveszékeltem a fájdalmaktól, még arra sem voltam képes, hogy lezuhanyozzak. Most már tudom: a saját anyám félt tőlem, de én nem is csodálkozom rajta, hiszen a drog hatására egy szörnyeteggé változtam...

És eljött a nap...

Emlékszem, egy kora tavaszi reggelen úgy ébredtem, hogy a fájdalmaim enyhültek. Felültem az ágyban, hányingerem volt, nagyon szédültem, de legalább végre tiszta fejjel tudtam gondolkodni. És ami a legfontosabb: nem az volt az első gondolatom, hogy szükségem van a kábítószeradagomra, hanem az, hogy itt az idő, szakember segítségét kell kérnem. Elmondtam az édesanyámnak, mit tervezek. Könnyeivel küszködve helyeselt, majd hálát adott az égnek, hogy ez a nap is elérkezett. Tiszta ruhát készített, én meg lezuhanyoztam. Azt sem tudtam, hová, kihez forduljak a gondommal, így hát elindultam a legközelebbi orvosi rendelőbe...

— A nővérke igen furcsán nézett rám, amikor közöltem vele, hogy drogos vagyok, és be szeretnék kerülni egy elvonóra. Tőle kaptam azt a telefonszámot, amely végérvényesen megváltoztatta — és visszaadta — az életemet. Egy olyan drogprevenciós központ telefonszáma volt, amelyben szeretettel fogadtak, illetve ahol átsegítettek az előttem álló nagyon nehéz időszakon. Mert a szenvedéseim java még csak ezután következett. Ott semmilyen gyógyszert nem kaptunk, csupán a sok beszélgetés és az imádság  hatására — önszántunkból és önmagunk erejéből — tudtunk gyógyulni. Sorstársak voltunk mindannyian, közülünk sokan átéltük már a poklot, és olyanok is akadtak, akik még csak akkor jártak a legmélyebb bugyraiban. Egymásnak kezet nyújtva segítettük a gyógyulásunkat. Nagyon nehéz időszak volt, sokszor úgy éreztem, nem élem túl. De sikerült. Most itt vagyok harmincévesen állandó munkahellyel, új barátokkal, a szerető családommal a hátam mögött, valamint egy olyan életiskolával, amelynek iszonyatosan nagy volt a tandíja. Az egészségem is rendben van, fizikailag, szellemileg teljesen ép vagyok, érzelmileg pedig sokkal erősebb, mint valaha. Mert tudom: ha az ember igazán akar valamit, azt el is éri kitartással, elszántsággal, még ha kilátástalannak tűnik is a helyzete! Én hibáztam, letértem a jó útról, de most már tudom: drogokhoz soha többé nem nyúlok, és akinek csak tehetem, segítek, hogy ő se tegye meg soha!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..