Tavaly a világsajtó szenzációként számolt be arról, hogy csaknem negyven év után először havazott a Szaharában, a jelenség pedig csodák csodájára 2018 elején megismétlődött. Gondoltam, milyen érdekes téma ez, nálunk szinte tavasz van, a Szaharában meg kis túlzással szánkózni is lehet... Kovács Gézát régóta ismerem. Hitoktatóként, hagioterapeutaként, tanárként már itt, a Hét Napban is bemutattam őt az olvasóknak, ám meteorológusként még soha, pedig a legtöbben általában tőle kérnek időjárás-előrejelzést Szabadkán. Eredetileg én is emiatt hívtam fel, csak néhány szóra, ő azonban csak mesélt és mesélt... Úgyhogy bekapcsoltam a diktafont, hogy önökkel is megoszthassam azokat az érdekességeket, amelyeket Gézától hallottam.

— Tizenévesen kezdtem el megfigyeléseket végezni — kezdi Géza. — Mindig is érdekeltek az időjárási jelenségek, a csapadék, a zápor, a zivatar, az eső, a hó... Tehát nemcsak a szép idő, hanem főleg az érdekes időjárási helyzetek kötötték le a figyelmem: miért villámlik, miért esik, miért és merről fúj a szél... Megfigyeltem és fényképeztem a felhőket, fizikaórákon is mindig sok kérdést tettem fel, figyeltem a légnyomást. Akkor még nem volt barométerem otthon, így mindig szaladtam a fizikaterembe, figyeltem, változott-e a légnyomás az előző naphoz képest, és fel is jegyeztem. Egy barátommal „hivatalosan” 1974. február 1-jén kezdtük el vezetni ezeket a feljegyzéseket, eleinte csak a minimális és maximális értékeket, majd két év múlva már magam, részletesen kezdtem el naplót vezetni. Mindig többet írtam. Budapestről a szüleimtől egy nagyon érdekes könyvet kaptam, mely az időjárásról szól. Itt már információkat is találtam arról, hogyan kell kiszámítani az átlaghőmérsékletet, és így tovább. A húszas éveimben már egyetemi tankönyveket hozattam Belgrádból, Zágrábból, és azokat tanulmányoztam. Nemcsak maga az időjárás érdekelt, hanem a különféle összefüggések is, hogy hogyan, milyen irányba változik az időjárásunk, húsz-harminc éven belül milyen változások várhatóak, és hasonlók. A műszaki fejlődésnek köszönhetően ma már akár százéves adatokhoz is hozzájuthatunk, ha nem is konkrétan Szabadkáról, de innen, a közelünkből, Szegedről igen, mely légvonalban alig 35 kilométerre van tőlünk. A ’90-es években kaptam a lehetőséget, hogy a Szövetségi Meteorológiai Állomásnak legyek a szabadkai megfigyelője, tiszteletdíjasként dolgoztam, naponta készítettem a feljegyzéseket, és havonta küldtem jelentést az időjárásról: mennyi csapadék hullott, mennyi köd, mennyi szeles nap, és így tovább. Nem annyira a hőmérséklet volt a lényeg, inkább a csapadékmérés. Ez még egy lehetőség volt számomra a tanulásra.

* Ha már negyven éve vannak saját adataid is, akkor te biztosan meg tudod mondani: valóban nagyon enyhe az idei tél, vagy azért volt már ilyesmire példa?

— Nem, egyáltalán nem, láttunk már az ideinél sokkal enyhébb teleket is. Tavaly a január igen szélsőségesnek bizonyult, 1985 óta nem jegyeztek fel olyan hideget, mint akkor. Az egész tél így átlagosnak volt nevezhető, hiszen a december meg a február enyhének számított. Már nem is nagyon emlékszünk az igazi, hideg telekre, 2016 februárjában például 6 fokkal mértek többet az átlagnál, azt, mondjuk, az évszázad legmelegebb telének is lehetne nevezni. 2015-ben is enyhe volt a január-februári időszak, és 2014-ben is. Legutóbb 2012 februárjában fáztunk nagyon, akkor sok hó is esett, ám ez megint csak februárra vonatkozik. Ha a teljes téli időszakot nézzük, akkor átlagosnak nevezhető. Egy nagyot ugorva az időben, az 1900-as évek elejére — és most a szegedi adatokról tudok beszélni —, azt láthatjuk, hogy akkoriban is voltak nagyon enyhe telek. Napjainkhoz képest csak annyi különbséggel, hogy annak idején egy-egy enyhe után kemény, fagyos tél következett, általában sok hóval. Na ez a másik, ami érdekes, hogy manapság hóhiány van, évek óta alig esett. És ami lehullik, az is gyorsan, néhány nap, sőt, akár néhány óra alatt elolvad. Tavaly április 20-án esett hat centi hó, de télen szinte semmi. Igen, januárban nagyon nagy fagyok voltak, viszont hó nem hullott. Korábban ilyenre nem nagyon akadt példa: 1984-ben félméteres hótakaró alakult ki Szabadkán, majd 1985-ben és 1987-ben is nagy havazást jegyeztek fel. Talán a 2000-es években volt legutóbb több mint 30 cm-es hóréteg a városban. A ’60-as, ’70-es években még hónapokig megmaradt a fehér lepel, december elejétől március közepéig tartott a havas tél.

Szalai Attila karikatúrája

* Eszerint a mostani időjárás nem számít extrémnek?

— Most, hogy jobban megnézem a szegedi adatokat, sokkal inkább azt látom, hogy a hőmérséklet ingadozása az, ami extrémnek nevezhető, nem pedig konkrétan az évszak. 1956 januárjában például Szabadkán — azt hittem, tévedés, viszont a meteorológiai állomáson megerősítették, hogy nem, ez valóban így történt — az átlaghőmérséklet 1,2 fok volt, ami enyhének mondható. És akkor következett a február, amikor az átlag -9,5 fok volt! Ez olyan hideg, hogy el sem tudjuk képzelni. A tavalyi télnek a duplája. Egy hónap alatt annyira visszaesett a hőmérséklet, hogy az hihetetlen! Huszonnégy jeges nap volt 1956 februárjában, amikor napközben is 0 fok alatt maradt a hőmérő higanyszála.

* Mindabból, amit eddig elmondtál, számomra csak az derül ki, hogy megjósolni sem lehet, milyen év vár ránk az időjárás szempontjából, pedig eredetileg ezt szerettem volna megtudni...

— Hát nem mernék jóslatokba bocsátkozni. Az viszont látható, hogy az enyhe tél nem kedvez nekünk az influenza szempontjából, hiszen szinte minden ismerősöm átesett már rajta, vagy éppen most szenved tőle. És mezőgazdasági szempontból sem jó, mert a meleg miatt nem pusztulnak ki a kártevők, így több permetszert kell majd használni. Ez pedig megint káros az egészségünkre. Most minden kihajt, burjánzanak a növények, viszont elképzelhető, hogy áprilisban bekövetkezik majd egy kemény fagy, mely mindent elpusztít. Szóval igazad van, jósolni nem nagyon lehet. Egy napra előre még szinte pontosan meg lehet mondani, milyen idő várható, ám hetekre előre már nagyon nehéz. Persze vannak egy hónapos előrejelzések is, viszont ha jobban megnézzük őket, mindig csak nagy vonalakban vázolják, mi várható. Annyira összetett a légkör, hogy hiába a hatalmas felbontású radarok és a szuperszámítógépek, még mindig nehéz bármit is előre megjósolni. A valószínűség elve alapján azt mondhatnám, hogy forró és csapadékmentes nyár vár ránk, főként, ha az előző évek tapasztalatait vesszük alapul. De — mint már említettem — manapság már annyira kiszámíthatatlan az időjárás, hogy még a legérzékenyebb gépek sem tudnak pontos képet festeni, legfeljebb csak a következő egy-két napra.