Szabadka állandóan bővelkedett kiváló dobóatlétákban. Elég, ha a többszörös országos és Balkán-bajnok — az idén húszéves Balkán-csúcsot döntött meg — Dijana Šefčić vagy a junior Eb-n 4. helyezett diszkoszvető Gulyás Csaba nevét említjük, de a sportág rajongóinak ismerősként cseng a Szenci fivérek, Kovács Krisztián, Ceglédi László, Balog Szilvia vagy Dér Eleonóra neve. Sinkó az idei Balkán-bajnoki arany mellé begyűjtötte a tartományi felnőtt bajnoki címet is, ami ugyancsak nagy sikernek számít.

Pályafutását 1990 őszén kezdte, tehát már huszonhat kemény sportév van mögötte.

— Annak idején a Spartacusnak sikerült leszerződtetnie az ismert szolnoki edzőt, Majercsik Lászlót. A tornatanárom, Vereckei János javasolta, hogy próbáljam meg versenyszerűen is űzni ezt a sportágat, mivel az osztályban én voltam a legjobb súlylökő. Majercsik László sajnos nem maradt velünk sokáig, három év után vissza kellett mennie Szolnokra. Tőle tanultam a legtöbbet, neki köszönhetően lettem 1992-ben serdülő országos bajnok súlylökésben és diszkoszvetésben is. Később a diszkoszvetést hanyagoltam — ebben a sportágban Gulyás Csaba barátom ért el kimagasló eredményeket —, pedig Laci bácsi szerette volna, ha diszkoszban viszem többre, de valahogy nem is voltam olyan jó benne, és nem is nőtt annyira a szívemhez. A klubban egyébként mind a négy dobószámmal, a diszkoszvetés és a súlylökés mellett gerelyhajítással meg kalapácsvetéssel is megpróbálkoztunk. A súlylökésnél maradtam, amit nem bántam meg, mivel minden korosztályban sikerült országos bajnoki címet nyernem — mondta Árpád.

Az első siker nem sokáig váratott magára, első versenyén ugyanis, az általános iskolák négy fordulóból álló községi bajnokságán azonnal aranyérmet akasztottak a nyakába. 

— Érdekes volt kis zöldfülűként megjelenni, majd megnyerni a versenyt. Kezdetben mindenki furcsán nézett rám, látszott rajtuk, hogy nem értik, mit keresek én ott. Győzelmem után még az idősebb tanulók is leállítottak az iskola folyosóján, gratuláltak, és emlékeztettek rá, nehogy elfelejtsem, hogy a barátjuk vagyok. Szóval hirtelen megnőtt a népszerűségem az iskolában — emlékszik vissza a bajnok.

Sinkó Árpád a dobogó tetején

Egy történelmi tény is fűződik Árpád nevéhez. Ő volt az utolsó súlylökő az akkori Jugoszláviában, aki ugyanabban az évben (2002-ben) elhódította a kettős koronát, azaz megnyerte az országos bajnokságot és a kupát is.

— A súlylökés a jugoszláv atlétika erős ága volt állandóan. Mindig kiváló súlylökőink voltak, korábban többek között Dragan Perić, manapság pedig Asmir Kolašinac neve fémjelzi ezt a sportágat. Korábban az országos bajnoki címet valahogy sosem sikerült megszerezni. Hiába löktem sorozatban 19 méter körüli eredményeket, amivel a világranglista 77. helyét foglaltam el, az első helyről mindig lemaradtam. Egészen 2002-ig. Az előjelek ekkor sem mellettem szóltak. A negyedik legjobb eredményem volt abban az évben, de sokáig még az sem volt biztos, hogy egyáltalán ott leszünk a versenyen. Végül csak leutaztunk Kragujevacra, úgy gondoltuk, egy próbát megér, hiszen közel vagyok a dobogóhoz. Vetélytársaimnak nem volt túl jó napjuk, én viszont olyan napot fogtam ki, amikor a megszokott szintemet teljesíteni tudtam, és gond nélkül megnyertem az országos bajnokságot. Szabadkán az országos kupa is az enyém lett, így Perićen kívül csak én szereztem dupla koronát ebben a sportágban. Tény, hogy a 2002. évi volt az utolsó jugoszláv bajnokság és kupa — eleveníti fel a kellemes emlékeket.

A hazain kívül a magyar országos bajnoki címet is sikerült megszereznie. Az ügyességi csapatbajnokságon a kiskunhalasiak színeiben állt dobókörbe.

— A Spartacus és a kiskunhalasi atlétikai klub akkor is kiváló viszonyt ápolt egymással. A budapesti terembajnokságon figyeltek fel rám, majd jelezték a Spartacusnak, hogy számítanának rám az ügyességi csapatbajnokságban. Nagy fegyverténynek számított megnyerni ezt a viadalt, mivel a második helyezett szombathelyi Haladás csapatában szerepelt a világbajnoki bronzérmes diszkoszvető Horváth Attila, továbbá a kétszeres világbajnoki bronzérmes, egyszeres Európa-bajnok Gécsek Tibor és az 1996. évi nyári olimpia aranyérmese, Kiss Balázs is. Ilyen nagy nevekből álló csapatot utasítottunk magunk mögé, amit nagy meglepetésként könyvelt el mindenki. Nálunk is szerepelt egy nagyágyú, mégpedig Ladányi Zsigmond, aki akkor már visszavonult a versenyzéstől, de erre a viadalra visszahívták — mondta.

Karrierje során körbeutazta a világot. Az 1996. évi ausztráliai ifjúsági világbajnokságon a huszonegyedik helyet érte el, a göteborgi, fiatalabb felnőttek Európa-bajnokságán a tizenhetedik helyen végzett, az 1992. évi nyári olimpiai játékok tízéves évfordulójára rendezett barcelonai nemzetközi versenyen pedig úgy lett negyedik, hogy a verseny előtt egy héttel tudta meg, őt küldi a szövetség. Igazából fel sem tudott készülni, nyugodt lélekkel versenyzett, s abban az évben a legjobb eredményét éppen Katalónia fővárosában érte el.

A sportban az is szép, hogy az évek alatt rengeteg barátság szövődik a versenyzők között. Árpád kiváló kapcsolatokat ápol Márton Anitával, a riói bronzérmes súlylökővel.

— Kezdőként ő nézegette, ahogy én a forgásos technikámmal lököm a súlyt, az idők azonban változtak, és most én nézem, ahogy ő szerzi az érmeket. Eperjesi László személyében zentai származású edző irányítja Anita munkáját, így természetes, hogy télen Újvidéken készül a versenyekre. Szerintem ez most is így lesz, mivel a 2017. évi fedett pályás Európa-bajnokságnak Belgrád ad otthont — vélekedik Árpád.

Több verseny az idén már nem vár Balkán-bajnokunkra, jövőre viszont újabb kihívásokkal teli évnek néz elébe. Programjában a téli vajdasági és országos bajnokságon kívül a zentai nemzetközi verseny, a szegedi Tisza Kupa és a magyar bajnoki cím megszerzésének huszadik évfordulójára tervezett viadal szerepel. Edzősködéssel nem hiszi, hogy foglalkozik majd, mivel munkája miatt mindez nehezen lenne megoldható. Véleménye szerint sok más sportághoz hasonlóan az atlétika sem éli fénykorát, abban viszont reménykedik, hogy Davor Štefanek birkózásban szerzett olimpiai bajnoki címe egy kicsit az egyéni sportágakra is felhívja a figyelmet. Így várhatóan egyre több fiatal kezd el egyéni sportágakkal foglalkozni, ami az atlétika tömegesítését is eredményezheti.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor