Sárkány Balázs Orosházán született, de Horgoson nőtt fel. A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában végezte középiskolai tanulmányait Szegeden, szobrászat szakirányon. Ezután a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának hallgatója volt, szintén szobrászat szakon, s ugyanitt végezte el a képzőművész—tanár szakot is. Aktív szabadúszó képzőművész, emellett Komlón tanít rajz- és vizuális kultúrát egy általános és egy alapfokú művészeti iskolában. Számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője. Több alkalommal díjazták: a Magyar Művészeti Akadémia fődíja az I. Felvidéki Szépművészeti Biennálén (2021), PTE Szakmai és Tudományos Ösztöndíj, PTE Művészeti Kar (2018), Kriszbacher Ildikó Ösztöndíj (2017), Fundamenta — AMADEUS Hallgatói Ösztöndíj — Kisalkotói Ösztöndíj (2016), XXXII. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekció, Szobrászat, Budapest, II. helyezés (2015). Munkái, szobrai köztereken is megtalálhatóak, Egerágon a Sárkányfej II — Hommáge á Pierre Székely Péter, egy másik Sárkányfej Lendván, Szlovéniában, Horgos címere Horgoson.

Miroslav Jovančić, a kiállítás kurátora így ír a tárlatról a katalógusban:

„Sárkány Balázs fiatal művész, akinek alkotói költészete a mítoszok és legendák forrásából ered, és egy, az emberiséget átható, megszakítatlan szál kortárs átalakításaként-variációjaként ölt alakot. Ez a szál az emberi kommunikáció és az örökké fennmaradó történetek megalkotásának szükségletéről szól. A szimbólumok, csodás lények, zoomorf figurák és a hétköznapi tárgyak felhasználásával, egyfajta »primitív« művészeti nyelvvel Sárkány Balázs egy olyan képzeletvilágot formál, amelynek gyökerei mélyen az emberi tudattalanban rejlenek. Ezek a motívumok annyira erőteljesek, hogy bárkit megszólítanak. Saját szavai szerint művészete az ember önmagától való elidegenedésének folyamatával száll szembe. Sárkány Balázst a művészi alkotás mint kommunikációs eszköz érdekli, számára ez mágikus, rituális cselekvés, hasonló a meditációhoz. Ezen állapotokat a munkafolyamat során, illetve annak ismétlődésén keresztül vizsgálja. Így ad életet víziójának, amelynek gyökerei az archetípusos tudattalanban találhatók, erőteljes szimbolikával bírva. Ezért alkot embereket állati tulajdonságokkal, és állatokat, amelyek emberi vonásokat öltenek magukra. Művészi kifejezésmódja tiszta és egyszerű, némileg ellentétben áll a rengeteg hatással, amelyeknek szívesen kiteszi magát, a folklórtól a mindennapi használati tárgyakig, amelyeket műalkotássá alakít át. Munkáiba olyan, számára nagyon fontos elemeket épít be, mint a spiritualitás, a hagyomány és a személyes identitás, miközben párbeszédet folytat a modern világgal, új, kortárs archetípust formálva, amely áthidalja a szakadékot e két világ között. Számtalan felfedezetlen, távoli part vár még ránk, és ugyanannyi utazás is előttünk áll.”

Egyik-másik szobor olyan benyomást kelt, mintha egy régészeti lelőhelyen találták volna, és valami ősi, egészen régi korból származna, sőt, különleges varázserővel bírna. Mitikus lények mitikus történetekkel. Márvány, kő és fa —természet adta nyersanyagokból bújnak elő Balázs szobrai. Mindegyik forma letisztult, nincs rajta semmi fölösleges vagy oda nem illő.

Egy nagy hal madárral, Kétfelé menő állat, Paradicsomi kígyó, Egzotikus vörös hal, Szivárványkígyó, Vörösszemű lény, A Szelidi-tó tündére, Kék foltos ragadozó, Napfiú, Nagy bohóc, Csavartnyakú tüskésfejű — csak néhány szoborcím, illetve lény Balázs katalógusából.

Egyik rajongásból esem a másikba, a szárnyas, kék, vágott szemű házőrző az egyik személyes kedvencem, látom a bejárati ajtóm mellett, ahogy vigyáz a házamra és rám. A női torzó előtt is hosszasan elidőzöm. A kő olyan hatást kelt, mintha egy finom, bronzszínű bőrfelület volna, a köldök szinte leheletnyi véset az anyagban. A halak egymásba harapnak, vagy apró, vörösen izzó, hideg kőszemekkel néznek felénk.

Túl a vízen a kiállítás címe. Ott, túl a vízen élnek egy másik galaxisban Sárkány Balázs szobrai. Távolabbra lát, mint mi. Nem könnyű kővel dolgozni, hely kell hozzá, eszközök, kemény fizikai igénybevételt és sok időt kívánó munka előcsalogatni a formát a kőből. Az első, radikálisabb munka után precíz kézzel kell finomítani, a szobrásznak kevés tere van improvizációra, lelki szemei előtt pontosan kell látnia, mit szeretne kihozni a kőből, fából. A letisztult jelző tehát az, ami tökéletesen leírja Sárkány Balázs műveit, szobraival mindenki könnyen tud azonosulni. 

Miroslav Jovančić a megnyitó végén egy jó hírt is közölt, elmondta ugyanis, hogy a kortárs galéria mint intézmény már tett lépéseket, folynak a megbeszélések az illetékesekkel, hogy Sárkány Balázs egyik szobra kikerüljön a palicsi parkba, s így majd még több ember megcsodálhatja a művész alkotását, mely elkezdheti élni saját életét az őt megillető helyen. A megnyitóbeszédek után Tokodi Krisztofer, a Pécsi Egyetem hallgatója adta elő saját, kísérleti jellegű, improvizatív szerzeményét, melyet Sárkány Balázs szobrai ihlettek. Kövek görögtek, zörejekből, zajokból indított erős ritmusú dalt imprózott a szobrok mellé, melybe a Túl a vízen című népdal néhány sorát is belefolyatta. A természetes anyagokkal szép párbeszédbe elegyedett az elektronika, úgy éreztük, igazi kortárs művészeti elegy született ezen az estén.