A tábor célja a régi mesterségek — mint amilyen a kosárfonás, gyékényszövés, csuhézás — tudományának átadása az ifjú nemzedéknek, de a különféle papírmunkákra is nagy hangsúlyt helyeztek a tábor négy napja alatt.

Ottjártunkkor negyvenöt gyermek leste a gyékényszövés és a kosárfonás minden csínját-bínját. A mesterek türelmesen magyarázva, a mozdulatokat többször megismételve avatták be az érdeklődőket a „szakma titkaiba”. Haska Sándor egyszerre két asztalt felügyelt, melyen nem gyékényből, hanem madzagból szőttek táskát az érdeklődők.

— Nálunk kevés a gyékény, ezért madzagból készülnek a táskák. Inasaim jól dolgoznak, egy kistáskát néhány óra alatt elkészítenek. Amikor én csinálom a „tarisznyát”, akkor kívülről nézve könnyűnek tűnik az egész. Akkor lepődnek meg a gyerekek, amikor odaadom nekik, hogy folytassák ők a munkát. Kistáskákat készítünk, ez nem vesz el sok időt, így egy nap alatt többen is kipróbálhatják. Jó nézni a gyerekeket, ahogy törekednek, szívják magukba a tudást. Örömmel viszik haza a készterméket, és büszkén mutatják szüleiknek, hogy mit tanultak a táborban — mondta Haska.

Néhány asztallal odébb Romoda Nándor a kosárfonás rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket. Elmondása szerint a kosárfonáshoz erős kezek kellenek, hiszen a vesszőket nem könnyű hajlítgatni, egymás mellé illesztgetni.

— E régi mesterséghez egyre nehezebb megfelelő alapanyagot találni. Most amerikai sárga és piros vesszővel dolgozom. Szenttamáson nagyon kevesen tudnak kosarat fonni, az idősebbek meghaltak, talán ketten-hárman műveljük még. Én is az idősebbektől sajátítottam el a szakma fortélyait, valamint részt vettem egy békéscsabai táborban is. Itt két szál vesszővel dolgozunk, elkészítem az alapot, utána pedig a gyerekek folytatják a kis cukortartó megalkotását — mutatja Romoda, és már át is adja a félkész alkotást a hatodik osztályos Mag Attilának, aki először vesz részt a tábor munkájában.

— Jól haladok a kosárfonással, nem egyszerű, de megbirkózom vele. Az előbb már készítettem egy kosarat, úgyhogy a második már minden bizonnyal gyorsabban meglesz. Élvezem a téli szünidőt, sokat focizom a barátaimmal, és ilyen hasznos tevékenységekre is szakítok időt.

Az óvónők irányításával különféle papírcsodák születtek az ügyes gyermekkezek által. Az első osztályos Pelle Viktor papírból és fonálból karkötőt készít, miután befejezte a krepp-papír babát.

— Nagyon jól érzem magam itt, barátkozunk, énekelünk, eközben pedig újdonságokat tanulunk. A papírmunkák után szeretném kipróbálni a kosárfonást is — mondta.

Szabó Attila felvételei

Forgács Ibolya, a hagyományápoló klub elnöke örömét fejezte ki a tábor sikeressége kapcsán, hiszen az épület nagytermének ajtajára akár mindennap ki lehetett volna rakni a telt ház feliratot.

— Próbáljuk összekötni a hasznos tevékenységeket a szórakozással. Az idősebb mesteremberek és az óvó nénik nagyon lelkesen mutatják meg a jövő nemzedékének a különféle technikákat. A gyerekek minden évben nagyon várják a tábort, melyben tartalmasan eltölthetik szabadidejüket. Naponta kaptak főtt ételt, és még születésnapot is ünnepeltünk — mondta az elnök asszony.

A téli tábor — melyet a szenttamási önkormányzat és a Magyar Nemzeti Tanács támogatott — az idén is a négy nap alatt elkészült munkák kiállításával ért véget.