A tárgyalások központi témája a közvállalatokban végrehajtandó átalakítás volt. A kormány mintegy 700 cég számára fogalmazott meg takarékossági, gazdálkodási, valamint átszervezési terveket, melyeket nemcsak nagyvállalatoknál fognak alkalmazni, hanem a tartományi és az önkormányzati tulajdonban lévők esetében is. Ezekben a cégekben a hosszú évek alatt meggyökeresedett szokásokon kell változtatni.

Az elmúlt öt év alatt az államadósság egyharmaddal nőt, mert a kormány nem tudta ellenőrzése alatt tartani az államgaranciák folyamatát, valamint azért, mert számos közvállalatban rossz, eredménytelen ügyvitelt folytattak.

A legnagyobb és éppen ezért az államnak legtöbbe kerülő közvállalatok — mint a Srbijagas, a Szerbiai Villanygazdaság (EPS) — esetében az állam nem vállalhat kezességet hitelfelvételkor, mert bevett gyakorlat, hogy a veszteséges cégek nem fizetik vissza a kölcsönt, és előbb-utóbb költségvetési teherré válnak. A jövőben ezeknek és a hozzájuk hasonló vállalatoknak segítség nélkül kell törleszteniük az adósságaikat.

A Nemzetközi Valutaalap is felismerte a szerbiai közvállalatok átalakításának jelentőségét, ezért úgy döntött, hogy programját kibővíti, és figyelemmel kíséri majd a tervezett reformintézkedések végrehajtását.

Az IMF azt várja el a kormánytól, hogy piaci alapra helyezze a közvállalatok működését, és központosítsa az elosztó rendszert, mert állítása szerint ezáltal csökkenthetők a költségek — mindez azonban a regionális elosztó központok megszüntetésével járna. Bizonyos közvállalatok szerkezeti átalakítása a hatékonyabb működés érdekében drasztikus változásokkal fog járni.

Ezek a lépések meglehetősen fontosak a pénzügyi stabilizáció szempontjából, és ha nem kerül rájuk sor, akkor az eddigi takarékossági intézkedések hiábavalóak lesznek.

Szerbia igyekezett eleget tenni az IMF minden feltételének, hogy létrejöhessen az ország számára kedvező hitelmegállapodás. Ez egy újabb jelzés lesz a külföldi befektetőknek, hogy érdemes beruházniuk Szerbiában, és foglalkoztatniuk az itteni munkaerőt.