Mindenki számára egyedi és megismételhetetlen év van mögöttünk, és minden bizonnyal olyan lesz az előttünk álló is, mely meglepetéseket hozhat. Az utóbbi éveket a világjárvány, az ellátási láncok szakadozása, inflációból eredő gondok, a világ több pontján konfliktusok, háborúk jellemezték. Negatív és pozitív szcenáriók sokaságát lehetne felvázolni, miközben valójában senki sem tudja, mi vár még ránk. „Kitörhet” a béke, de kitörhetnek tűzhányók, kialakulhatnak a világban újabb fegyveres összecsapások, hiszen szép számban vannak úgynevezett befagyasztott konfliktusok.

A koronavírus a jelek szerint nem tűnt el, de ahogyan jósolták, influenzaszerű megbetegedéssé szelídült. Nem zárható ki azonban ismét egy világjárvány kialakulása. Nem feltétlenül a koronavírus egy újabb mutációjára kell gondolni. Szakemberek szerint globalizált világunkban, amikor nagyon rövid időn belül eljuthatunk a bolygó távoli pontjaira, a járványok kialakulásának kockázata is nagyobb. Mindeközben még mindig nem lehet megítélni, hogy összességében, illetve nemzetállamonként sikeresnek és hatékonynak nevezhetjük-e a bevezetett intézkedéseket. Vajon a körülményekhez és lehetőségekhez képest jól vettük-e fel a harcot a betegségekkel, levontuk-e a tanulságokat az esetlegesen elkövetett hibáinkból?

Ahogyan az emberek esetében a megbetegedések általában lázzal járnak, a gazdasági bajokat is egyfajta „hőemelkedés” kíséri, melyet inflációnak neveznek. A járvány és az infláció egyaránt nemkívánatos, negatív jelenség. Érdekes módon azonban a járvány „pozitív” hatást tud kifejteni az infláció alakulására. A belső és a külső kereslet összeomlása a dezinflációt támogatja, de — legalábbis a hivatalos álláspontok szerint — nem szokás járványokat bevetni az infláció elleni harcban. Maga az elképzelés is elég morbidan hangzik, de sajnos világunk is eléggé morbiddá vált.

De mindezek mellett nyilván hatással lesz az események alakulására Trump esetleges indulása és győzelme vagy veresége, illetve az is, ha végül valamilyen oknál fogva mégsem indulna a világ még mindig első számú nagyhatalmának számító USA-ban. Ha ismét ő lesz az amerikai elnök, akkor még az előző ciklusánál is protekcionistább gazdaságpolitikára számíthatunk.

Mindezen kockázatok ellenére egy pillanatig sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a világ egyébként valóban csodálatos, ahogyan azt réges-régen Louis Armstrong is megénekelte. Ahhoz pedig számos babona kapcsolódik, mit kell tenni annak érdekében, hogy bőséget hozzon az új esztendő. Nehéz azonban éles határt húzni olyan szempontból, hogy mi számít babonának, és mi az, amiben érdemes hinni. Mert valójában mindenki hisz valamiben. Még a hitetlenek is, hiszen ők paradox módon éppen abban hisznek, hogy nem érdemes hinni.

Létünket meghatározza az, amit elődeink felhalmoztak. Ez elsősorban a tudásra és a tapasztalatra értendő. Civilizációnk ebben gyökerezik, és gyökerek nélkül nincs jövő. Higgyünk valamiben, ragaszkodjunk a gyökereinkhez, mert csak ez segít a túlélésben — legyen az jó vagy rossz időszak számunkra.