* Egy kissé furcsán hangzik, hogy a rádióamatőrök is sportolók, de miért is? Mit érdemes tudni a rádióamatörizmus történetéről és kialakulásáról?

— A rádióamatőrök világnapja, azaz a World Amateur Radio Day a világszövetség 1925. április 18-ai megalakulásához köthető. Akkor 20 ország képviselte magát, de azóta természetesen változott a helyzet, manapság már több mint 160 tagja van a nemzetközi szövetségnek. A Magyar Rádióamatőr-szövetség elődje, mert akkor még más néven futott, 1928-ban alakult. Jelenleg a magyar szövetséget 40 egyesület alkotja, melynek körülbelül 800 tagja van. Őket nevezhetjük sportolóknak is, mivel maga a szövetség is sportegyesületként van bejegyezve, vagyis e címszó alatt működik. Viszont ha tágabban értelmezzük ezt a bizonyos tevékenységet, akkor azt mondhatom, hogy mintegy 3000-en foglalkoznak vele hobbiként. A rádióamatőrök történetéről annyit érdemes röviden elmondani, hogy az 1900-as évek elejéig csak hosszúhullámokat használtak, legfőképpen hajókon. A rádióamatőrök pedig felfedezték a rövidhullámokat és az azokban rejlő lehetőségeket. Ezután megjelentek az első műsorszórók, mindez továbbfejlődött, adókat kezdtek építeni, és utána alakult ki a versenysport. Maga a rádióamatörizmus három szakágra osztható. Az első a klasszikus ultrarövid és a rövidhullámú rádiózás, melyből hetente vannak hazai versenyek, és évente rendeznek Európa- és világbajnokságot is. A második szakág az úgynevezett rádiós tájfutás, mely technikai és fizikai sport egyben. Hasonlóan a hagyományos tájfutáshoz, erdőben vagy erdős terepen helyeznek ki rádió adó-vevőket, melyeket térképek segítségével kell felderíteni. A harmadik versenyszakág pedig a gyorstávírászat, mely egy elméleti sportág, manapság ez már inkább a számítógépes szimulációról szól.

* Önnek mi keltette fel az érdeklődését? Hogyan és mióta lett rádióamatőr?

— 1970-ben kezdtem el foglalkozni a rádiózással egy iskolai szakkörben a bátyám példáját követve. Miután elvégeztem a tanfolyamot, bekerültem a rádiós klubba, és így váltam 1972-ben hivatalosan is rádióamatőrré. Ez egyébként szerteágazó tevékenység, hiszen egyeseket maga a kommunikáció, másokat pedig a technikai háttér érdekel. Vannak, akik mások keresésével foglalkoznak a rádióhullámokon keresztül, és vannak, akiket a verseny mozgat. Én az utóbbiak közé tartoztam, mindig is a versenyzés érdekelt.

* Három világbajnoki címet is nyert a sportágban. Hogyan kell elképzelni egy ilyen megmérettetést, miben kell jobbnak lenni, illetve legyőzni a többi versenyzőt?

— A világbajnoki címeket a rövidhullámú rádiózásban értem el. Maga a világbajnokság minden esztendő júliusának második hétvégéjén van. A versenyeknek leginkább az a céljuk, hogy a versenyző minél több összeköttetést hozzon létre meghatározott idő alatt. Természetesen csapatversenyek is vannak, azaz minden ország egyesületének csapatai is megmérettethetik magukat. A versenyek kapcsán egyébként nagyon fontos, hogy az ember minél fejlettebb technikai berendezéseket birtokoljon. Egy kicsit talán az autóversenyzéshez tudnám hasonlítani, ahol kell egy jó pilóta és egy kiváló autó is. Itt is, ha mindkettő megvan, akkor eredményesek lehetünk.

* A Magyar Rádióamatőr-szövetség tevékenységéről mit érdemes elmondani? Ha jól tudom, a szövetség szervezi a rádióamatőrök képzését, vizsgáztatását.

— Igen, a szövetség alapfeladata, hogy tagjait képviselje a nemzetközi szövetség irányába, és megharcoljon a frekvenciákért. Az érdekképviselet mellett pedig, ahogyan a kérdésben is elhangzott, a vizsgáztatás is fontos feladat. Az utóbbi években jelentős szerepet kapott az utánpótlásképzés is. Részt veszünk egy nemzetközi munkacsoportban is, mely elősegíti a fiatalok bejutását a rádióamatőrök világába. Emellett természetesen folyamatosan ápoljuk a kapcsolatot a világ minden pontján működő hasonló egyesületekkel.

* Talán nem túlzás kijelenteni, hogy manapság, az internet korszakában, magának a rádiózásnak is elmúlt már az aranykora. Vannak fiatalok, van még utánpótlás, mely ezzel a szakágazattal foglalkozik?

— Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a rádiózás aranykora valamikor a ’70-es és a ’80-as években volt, de fontos kiemelnem, hogy azóta a rádióamatörizmus is nagyon sokat fejlődött. Szóval nagyon messze vagyunk már a klasszikus rádiózástól, manapság már nem úgy kell elképzelni egy rádióst, mint aki megállt az egykori úgynevezett csöves adónál. Napjainkban a rádiózás egy interface a számítógép mellett, és különféle szoftverekkel, illetve egyéb technikai segítséggel működik. Most már magas szintű digitális kommunikáció folyik. Ettől függetlenül a mai internetes társadalmon belül egyre nehezebb a fiatalokat megszólítani. Azt nem állítom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz. Ezért is fontos célja a nemzetközi szervezeteknek a fiatalok megmozgatása.