2022-től nincs olyan nap, hogy ne lenne szó Putyinról. Az Ukrajna-ellenes különleges katonai hadművelet egy visszafogott háború, melybe Oroszország nem veti be minden erejét. Ez Putyin döntése, az orosz lakosság döntése pedig az, ha igazak a választási eredmények, hogy összességében nagyon jó elnöknek tartja Putyint.
KGB-tisztből az államfői szerepig
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Leningrádban született, a mai Szentpéterváron. Családi háttere meglehetősen zaklatott. Édesanyja gyári munkás, Putyin születése előtt két idősebb testvére is meghalt. Nagyapja, Spiridon viszont Lenin és Sztálin szakácsa volt. Édesapja a flottánál szolgált, majd az NKVD-nél (Belügyi Népbiztosság), a KGB elődjénél teljesített szolgálatot. Putyinnak a II. világháborúban több rokona halt meg, talán ez a magyarázata annak, hogy miért ünneplik olyan pompával a győzelem napját Oroszországban.
Tanulmányait Leningrádban fejezte be, közben lelkesedett Marx és Engels tanaiért. Az egyetemről az útja a KGB-be vezetett. A KGB értelemszerűen titkos tevékenységet folytat, ezért nem lehet róla teljesen pontos képünk, hogy Putyinnak milyen feladatai voltak. Feltételezik, hogy mivel megtanult angolul és németül, egy rövid, új-zélandi kitérő után (két utazás) Kelet-Németországban teljesített szolgálatot, hogy milyet, máig sem tudni pontosan.
A válságban a lehetőség
A Szovjetunió szétesésétől Oroszországban zavaros dolgok játszódtak le. Putyin visszatért szülővárosába, miközben az országot a hazaárulónak tekintett Gorbacsov után az egyre megbízhatatlanabb Borisz Jelcin vezette. Elkezdődött az ország szétrablása is, melynek az egyik főszereplője Hodorkovszkij volt, és annak óriáscége, a Jukosz.
Közben Putyin haladt előre a pártban, a szervezetben és a tudományban is — noha kandidátusi dolgozatának egy részét plagizációként értékelik. Végül 1999 augusztusában vált miniszterelnökké, és az első dolgai egyike volt, hogy elindította a második csecsen háborút, melyet meg is nyert. Csecsenföldön pedig az őt szolgáló hadurakat segítette hatalomra, így stabilizálta a helyzetet. Ezután az oligarchákkal való leszámolás kezdődött el, melybe mint államelnök ment bele. 2000-ben ugyanis a visszavonuló Jelcin támogatásával szűk többséggel (53%) államelnökké választották. Ettől kezdve Putyin soha nem engedte ki a kezéből a hatalmat, a törvényeket és az alkotmányt úgy módosították, hogy mindeddig az övé legyen a főszerep, mindegy, hogy állam- vagy miniszterelnökként.
A teljhatalmú uralkodó útja
Államelnöksége elején történt a Kurszk tengeralattjáró elsüllyedése, ezt az eseményt nem reagálta jól le, és úgy tűnt, nem sokáig bírja majd a lakosság bizalmát, ez az epizód azonban mára már feledésbe merült.
A következő lépése a terrorizmussal való leszámolás volt. Egyrészt Csecsenföldön voltak „fekete özvegyek”, akik közül néhányan férjük halála után hajlamossá váltak arra, hogy öngyilkos merényleteket kövessenek el. Másrészt Dagesztánban lázadni próbáltak. A 2002-beli, Dubrovka Színház elleni támadás volt az egyik legnagyobb terrorakció, melyet végül úgy oldottak meg, hogy altatógázt engedtek a színházba, amitől egyes nézők is elhunytak, de a terroristákat mind működésképtelenné tették. Az egyik legszörnyűbb terrorakció 2004-ben történt, amikor egy beszláni iskola évnyitóján túszul ejtették a gyerekeket a terroristák, és ennek 330 halálos áldozata volt, többségük gyerek.
Az erőt felmutató elnököt az oroszok fontosnak tartották, így 2004-ben már 71%-os győzelmet aratott. Erre az időszakra esik, hogy Putyin tirannusként kezdett viselkedni. Ezt a jelenséget már Arisztotelész is definiálta, azt jelenti, hogy minden eszközzel magánál tartja a hatalmat. Ebben az időszakban mindenkit eltörölt az útjából. Hodorkovszkijt bebörtönözte, Ana Politkovszkaja újságírónő pedig furcsa körülmények között halt meg — az ellenzéki újságírót lelőtték.
Az olimpiák és az agresszor
2008-ban a pekingi olimpia kezdetén az oroszok beavatkoztak Dél-Oszétiában, Grúzia/Georgia területén, de ez sem érdekelte a világ közvéleményét. Ekkor Putyin már másodszor volt kormányfő, az államfő Medvegyev nem sok vizet zavart.
Akkoriban a nyilvánosság és a politika az orosz energiahordozók iránt érdeklődött, és ezek exportja töretlen volt, ami jólétet hozott az oroszoknak, azaz minden addiginál jobb létet. 2014-ben téli olimpiát rendeztek Szocsiban. Mivel előtte volt az utolsó nagyobb terrortámadás, az olimpián hallatlan biztonsági intézkedések voltak érvényben. Közben felépítették Putyin imázsát is, a pilóta, lovagló, cselgáncsozó, hokizó elnökét.
2014-ben az oroszok lerohanták a Krím félszigetet. Ellenállás nem volt, hiszen a lakosság viszonylag frissen odatelepített oroszokból állt, akiket Sztálin hozott a krími tatárok helyére, akiket viszont elüldözött, és nagyrészt ki is irtott. Oroszországnak szüksége volt Szevasztopolra, a meleg, mély vizű kikötőre, melyre nem látott más garanciát, mint hogy megszerezze. Ukrajnában ekkor már a Nyugat-barát retorika hétköznapivá vált, és az emberek nyugati életszínvonalat akartak.
A Krím annexiója után egy alacsony intenzitású háború kezdődött Ukrajna keleti területein, ennek része volt a malajziai utasszállító gép lelövése. Mégis Németország és Franciaország 2014-ben és 2015-ben közvetített, és aláírták a két, minszki megállapodást. Mint végül kiderült, az igazi cél az volt, hogy időt nyerjenek, és Ukrajnát felkészítsék a háborúra. Erre azonban Oroszország jobban felkészült, és 2022-ben támadott. A támadás első része kudarcos volt, és újra kellett értelmezni az egész hadműveletet. Ez vezetett el végül oda, hogy Oroszország egy felőrlő háborúba kezdjen, melyet az orosz fél még mindig nem nevez háborúnak. Nem tudni, azaz még nem látszik, hogyan ér véget. Vajon lesz-e gyors ukrán összeomlás, vagy addig tudja túlélni az ország, hogy elkezdjen érkezni a nyugati lőszer.
Közben a politikai gyilkosságok gyakoriak lettek. Nagyjából mindenkit megöltek, aki nagy nyilvánosság előtt mert Putyinnal szembemenni. Nem tartoznak ugyan össze, de ennek a példái a Prigozsin- és a Navalnij-eset is.
Az elnökválasztás
A háború közepette Oroszországban választást rendeztek, mely három napig tartott (március 15-e és 17-e között), de voltak vidékek, ahol már előbb elkezdték gyűjteni a szavazatokat. A Nyugat országai nem ismerik el jogszerűnek ezt a választást. Egyébként is gondok vannak a hitelesség tekintetében az ilyen elhúzódó választásokkal — gondoljunk csak a Trump és Biden közötti választást lezáró eseményekre. Summa summarum, a hivatalos orosz média szerint ezt a voksolást rekordméretű részvétellel (73,22 százalék) óriási fölénnyel, 88,48 százalékkal Putyin nyerte. Hogy ebben mennyi szavazatnövelő mesterkedés van, azt nem sokan tudnák megmondani.
Ez az eredmény azt jelzi, hogy minden folytatódik úgy, ahogy eddig. Marad a kérdés, hogyan megállítani a háborút. Putyin vélhetően erősebbnek érzi magát, mint korábban, és azt hiszem, marad a célja, hogy Ukrajna ne lépjen be a nyugati katonai szövetségbe, és fogadja el, hogy elvesztette területének nagyjából 20%-át.
