Kegyelettel emlékeztek a hívek ft. Petrányi Ferenc apátplébánosra, és a II. világháború ártatlan áldozataira az óbecsei Nagyboldogasszony templomban és templomkertben október utolsó vasárnapján. A megemlékezés a ft. Fuderer László óbecsei plébános szentmiséjével kezdődött, majd a templomkertben folytatódott.

Az őszi szél a kert földjére kényszerítette az elsárgult leveleket. Betakarták a földet, akár a hangtalanul ejtett könnycseppek. Halottak napja, Mindenszentek előtti csend. A történelem mozaikkockái a gyásszal egyidejűleg ébrednek. Ártatlan emberek. Elmentek. Mártírok. Köztük, papok. Rájuk is emlékeztetnek a sírok, a koszorúk.

Amikor belépünk a belvárosi templomkertbe, mintha csak ránk várna, a Petrányi Ferencnek emeltetett emlékmű, amely fogad, biztat, reményt ad. Nem parancsol, és nem fenyeget. Emlékeztet.

Petrányi Ferenc apát-plébános 1879-ben született Baján – kezdte ünnepi beszédét Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke. 1918-ban került az óbecsei belvárosi plébániára, egy hitében megroppant, reményt vesztett közösség élére.

Ahogyan egykor a papok védőszentje az arsi plébános, Vianney Szent János, ő is a sivatagból, a béke, a hit és az összetartozás oázisát hozta létre. 26 évig tartó lelkesítő beszédei nyomán ezrek, tízezrek jutottak el a felismerésig: nemcsak csillagok ragyognak a fejünk felett: eszmények is ragyognak bennünk, de a fényük csak a tetteinkben mutatkoznak meg. „Ebben a világban akarni, és tenni kell” – mondta egykor az apát. „A világ romjain nem úgy kell jónak lenni, hogy passzív rezisztenciába vonulunk”. A kánoni látogatás századik évfordulóján Petrányi apátplébános szervezésében került megrendezésre az óbecsei Eucharisztikus Kongresszus 1937-ben. Tevékenyen részt vett a társadalmi életben is.

1944 őszén, amikor már érezni lehetett, hogy baj van, a hívei kérdéssel fordultak hozzá: menni, vagy maradni? Petrányi Ferenc kijelentette: „amíg csak egy hívem is lesz, én addig el nem megyek sehova”. Azt gondolom – mondta Kiss Igor –, hogy ez is bizonyítja a hatalmas ember- és a hatalmas Isten szeretetét, hiszen a legdrágább kincsét adta Istennek – az életét. Több mint hetven év távlatából is megemlékezünk, számunkra nem halt meg, példája tovább él. Petrányi Ferencért és minden mártírhalált halt papért, az áldozatinkért itt kell maradnunk és minden csepp vérük azt üzeni, hogy ezekből az eseményekből megerősödve kell kijönnünk.

Az október 29-i megemlékezésen ft. Fuderer László Isten áldását kérte a mártírhalált halt néhai apátplébánosra és minden áldozatra. A templomkertet bejárta az Óbecsei Schola Cantorum kórus dalba font fohásza.

Az önkormányzat, és az egyházközség nevében az Óbecsei Schola Cantorum kórus éneke kíséretében elhelyezték a kegyelet koszorúit.