Petőfi kultusza folyamatos, erős és megkérdőjelezhetetlen. Generációkon és határokon átívelő, mindenki a magáénak érzi a lánglelkű költőt. Életünk különböző pillanataiban azonosulni tudunk a szabadságharcossal, a szerelmessel, a lázadóval, a színésszel, de alkalmasint a konvenciókat is éppolyan lendülettel kérdőjelezzük meg, ahogy Petőfi Sándor tette.

Az ünnepség nyitányaként nemzeti imánkat, a magyar himnuszt a királyhalmi pedagóguskórus, a gyermekkórus és az Ezerjó vegyes kar adta elő, majd Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szólt a jelenlévőkhöz.

— Nincs a magyarságnak még egy olyan kiemelt napja, mint március 15-e, hiszen ez a nap olyan történelmi időpont, amely összefogja a magyarokat bárhol is éljenek a nagyvilágban. Bennünket nemcsak közös nyelvünk, kultúránk, történelmünk és hagyományaink kötnek össze, hanem ünnepeink, kiemelten nemzeti ünnepeink is. Március 15-ére gondolva a világ bármely pontján megállunk, büszkén valljuk magyarnak magunkat, és büszkén emlékezünk vissza azokra a történelmi elődökre, akiknek köszönhetően ma magyarul beszélhetünk és gondolkodhatunk.

A forradalmi események 1848. március 15-e körül, illetve azt megelőzően, az akkori Magyarországon, illetve az akkori Habsburg Birodalomban három helyszínen zajlottak: Pozsonyban az országgyűlésen, Pestbudán a forradalmi ifjúság körében és Bécsben, ahol a királyi udvar volt. Ez a három város volt az, mely alakította 1848-ban is a történelmi eseményeket. Ha Pestbudán nem lettek volna a forradalmi ifjak Petőfi Sándor vezetésével, akkor Pozsonyban vagy Bécsben sem indultak volna el azok az események, melyek végül a forradalom nagyon gyors győzelméhez vezettek. A forradalom időpontját Petőfiék jól megtervezték, József-napra, március 19-ére tették, mert akkor volt a híres, pesti, József-napi vásár. Abban bíztak, hogy akkor sokan lesznek Pestbudán, és a forradalmi eseményeket, illetve a forradalom hírét, az általuk megfogalmazott változtatásokat az emberek az ország minden részére gyorsan elviszik. Nem így lett, hiszen előtte Párizsban kitört a forradalom, melynek lángja gyorsan végigvonult Európán.

Március 13-án kitört a bécsi forradalom, ami 14-én este ért Pestbudára, ahogy most hívjuk Budapestre, és a forradalmi ifjak Petőfi vezetésével úgy döntöttek, hogy következő nap meghirdetik a tizenkét pontot és elszavalják a Nemzeti dalt. Petőfinek köszönhetően március 15-én a forradalom magával ragadta a pesti és a budai embereket, és a forradalom híre mindenhova eljutott. Ennek a forradalomnak volt köszönhető, hogy az országgyűlési követek elérték céljaikat Bécsben, hogy V. Ferdinánd április 11-én szentesítette a forradalmi törvényeket, és az a polgári, nemzeti átalakulás, amely 1848 márciusán kezdődött meg, nagyon gyorsan, egy hónap alatt befejeződött. Minden magyar nemzeti mozgalom célja ugyanaz volt, mégpedig a magyar nemzeti függetlenség elérése és megőrzése, a magyar nemzet megmaradása, nemzeti hagyományaink tiszteletbe vétele, és hogy ez az ország, ez a nemzet önálló törvényei alapján tudja megélni mindennapjait. Amikor Petőfi-szobrot avatunk, akkor nemcsak Petőfire, hanem azokra a magyar történelmi nagyokra is emlékezünk, akik Petőfiig éltek, és vezették a nemzetet, és emlékezünk azokra a magyar történelmi személyiségekre is, akik Petőfi után, útjukat követve, mindig a magyar nemzet mellett álltak ki. Azokra a névtelen hősökre is emlékezünk, akik életüket áldozták az 1848-as szabadságharcban, az I. vagy II. világháborúban és egyéb más forradalmi eseményekben. A ma átadásra kerülő alkotás nemcsak Petőfit, hanem egész történelmünket jelképezi. Petőfi Sándor magában szimbolizálja azt is, hogy a magyarság nem származás, hanem vállalás kérdése. Petőfi saját egyéni sorsában az egész magyarság történetét is szimbolizálta. A magyarságot választotta, a magyarságot vállalta, és büszkén vallotta magyarnak magát — mondta Potápi Árpád János.

Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ünnepi beszéde elején Királyhalomról szólt, az itt élő, összetartó magyar közösség településéről, mely a nemzeti összetartozás napja vajdasági központi ünnepségének helyszíne. A templomkertben növekszik a magyar nemzet összetartozását, a közös gyökereket és a közös jövőt jelképező, 2012-ben elültetett almafa. A főleg mezőgazdasággal foglalkozó királyhalmiak fáradságos, szorgalmas munkával teremtenek megélhetést maguknak, és a természet önkényével is megbirkóznak. Hosszú éveken át el kellett viselniük az illegális migránsok rombolását. A megművelt földjeiket, épületeiket tönkretették, épületeiket lepusztították, az embercsempész bandák meg a migránscsoportok közötti leszámolások a királyhalmiak mindennapjaivá váltak.

— A Vajdasági Magyar Szövetség nyolc éven át mindent megtett azért, hogy az áldatlan állapotnak véget vessen. A királyhalmi embereknek nemcsak a vagyona, hanem a biztonsága, a testi épsége, az élete is veszélyben volt. Tavaly októberben elértük, hogy javuljon a helyzet, és helyreállt a közbiztonság. Reméljük, mindez így is marad, de napi szinten követjük a helyzetet, és ha kell, azonnal reagálunk, hiszen nem engedhetjük meg, hogy mindez megismétlődjön. Nyugalmat és jó életkörülményeket érdemel ez a közösség Királyhalmon. Ezek az alapvető feltételek ahhoz, hogy lehessen dolgozni és családot alapítani, hogy gyermekeink biztonságban tanulhassanak, értékeket tapasztaljanak, és később ők maguk is értékeket teremthessenek. Békességet és fejlődést érdemel ez a közösség. A VMSZ ezt tűzte ki célul, és ennek feltételeit folyamatosan meg is teremti, meg is valósítja. Elértük, hogy újrainduljon a vasúti közlekedés Szabadka és Szeged között, a vonat Királyhalmon is megáll. A vasútfejlesztésnek köszönhetően felújításra került a helyi vasútállomás impozáns, szecessziós épülete is. Fejlesztjük az infrastruktúrát, élhető feltételeket biztosítunk, hogy jó legyen itthon lenni, jó legyen hazajönni, jó legyen a szülőföldön magyarnak lenni. Értékeinkre szeretettel gondolni, ápolni, gyarapítani, továbbadni. Anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat tisztelni, ápolni, mindezt kitartóan óvni. A közös célokért összefogunk, együtt jobbak, hangosabbak és meggyőzőbbek vagyunk. A vajdasági magyar közösség tenni akarása, vállalkozó kedve eredményesen bizonyít. Kárpát-medence-szerte tisztelet övez bennünket, vajdasági, beleértve királyhalmi magyarokat is. Kitartásunkhoz erőt ad nemzetünk nagyjainak emlékezete, március 15-e tisztelete is. A márciusi ifjak bátorsága, az ország összefogása a nemzeti célokért és eszmékért. 1848 bebizonyította, összefogással tehetünk magunkért, és ha a nemes ügy érdekében a különbségeket félre tudjuk tenni, nagy dolgokra vagyunk képesek. Annak a nemzetnek vagyunk része, amelynek anyanyelvén Petőfi Sándor a verseit írta. Aki költészetével és forradalmi szellemével nemzeti kultúránkban örök nyomot hagyott. Akinek a neve a magyar forradalommal és szabadságharccal összeforrt. Szenvedélyes hazaszeretete, igazság és szabadságvágya korát és az utókort egyaránt megihlette. Műveinek örök érvényű üzenete, csodálatos nyelvezete nemzeti kincsünk. A köztéri emlékmű felállítására mindkét szerbiai minisztérium jóváhagyását néhány nap leforgása alatt megkaptuk, és Szabadka Város Képviselő-testülete is egyhangúlag hozta meg a szoborállításra vonatkozó határozatát — mondta Pásztor, majd megköszönte Magyarország Kormányának a támogatását, az MNT és a SZLA munkáját, és köszönetet mondott Potápi Árpád János államtitkárnak is, hogy jelenlétével emelte az esemény ünnepélyességét.

A köszöntők elhangzása után a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai leleplezték a mellszobrot, melyet Koleszár József plébános szentelt meg, a kegyelet virágait pedig Potápi Árpád János és dr. Pásztor Bálint helyezte el a mellszobor talapzatán.

A rendezvény a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak énekes-verses alkalmi összeállításával zárult. 

Az eseményt többek között megtisztelte jelenlétével Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Délvidéki és Diaszpóra-főosztályának vezetője, Simon Ervin, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja, Scherczer Károly külgazdasági attasé, Magyarország belgrádi nagykövetségének képviseletében, Fremond Árpád, az MNT elnöke, valamint egyházi méltóságaink, közéletünk és kulturális életünk szereplői, a vajdasági magyar közösség parlamenti, nemzeti tanácsbeli, tartományi és önkormányzati tisztségviselői és képviselői, valamint oktatási intézményeink és szervezeteink képviselői is.