* Bemutatná a díjnyertes projektumot? Honnan jött az ötlete, és kik működtek közre a létrejöttében?

— Amikor a lányom születése után megismerkedtem a papírszínház műfajával, megfogott a műfajnak az intimitása, a meséhez való közelség: egy fakeret ajtaja kinyílik, és rajta keresztül mi, nézők látjuk a meseillusztrációkat, a mesélő pedig a fakeret túloldalán olvassa a mesét a nyomtatványok hátoldaláról, közben ki-kinéz ránk, feláll, beiktat egy-egy dalt, ha éppen aktuális, közelebb mehetünk a nagy formátumú nyomtatványokhoz, közösségben vagyunk más gyermekekkel, szülőkkel. Engem teljesen elvarázsolt ez a Szerbiában még kevésbé ismert, Magyarországon viszont szívesen alkalmazott műfaj. Már az előző kiállításunkon, amikor Csernik Attila képzőművész munkásságát dolgoztuk fel, megtaláltam eredetiben egy meseillusztrációs sorozatát és hozzá a mesét, azt meséltem a gyermekeknek a múzeumpedagógiai foglalkozáson, közben az egyikük kesztyűben mutatta a többieknek az illusztrációkat. Akkor még nem volt fakeretünk hozzá, és mindig jó hangulatban teltek a foglalkozások. A régi ház projektumnál egy pályázat volt az indítógomb, melyet az emberi és kisebbségi jogi, társadalmi dialógussal megbízott minisztérium írt ki. Ekkor támadt az ötlet, hogy az általam oly kedvelt két mesét, Juhász Erzsébet topolyai író, irodalomtörténész, kritikus két szövegét — melyet a gyermekeknek írt, és mely halála után, 2004-ben jelent meg Csernik Attila, a férje illusztrációival a Forum Könyvkiadó Intézetnél — dolgozzuk át a papírszínház műfajára, fordíttassuk le Topolya község hivatalos nyelveire, szerbre, ruszinra, szlovákra szépirodalmi fordítókkal és szaklektorokkal. Csernik Előddel, aki Juhász Erzsébet és Csernik Attila fia, és a 2004-beli kötet grafikai tervezője volt, átültettük az illusztrációkat a papírszínházi nyomtatványokra, én pedig a meseszövegeket tagoltam. Mindez elkészült a magyar mellett szerbül, ruszinul és szlovákul is. Amikor megvolt a fakeret és a nyomtatványok, összeültünk a projektumban együttműködő Juhász Erzsébet Könyvtár és Topolya Község Művelődési Házának munkatársaival, külsős tagokkal, megbeszéltük, ki milyen nyelven fogja előadni a gyermekeknek a saját településén, falujában. Így indult útjára a mese, időközben mint múzeumpedagógus azon gondolkodtam, mit tudnék még hozzáadni. Ekkor bújtak elő a történetből a tárgyak, az egykori katonaláda, melyet a főhősék a padláson találnak, az avar kori anyag, melyet szeretnének találni a kertben, a kulcs, melyet sikerült nekik elásni. Ezeket mind összegyűjtöttem a múzeum raktárából, és a katonaládával meg a papírszínházas fakerettel érkeztem az óvodákba. Később ezt az ötletet átvette a topolyai és az újvidéki könyvtáros kolléganő is. A meséléskor valóban kinyílik a katonaláda, és belőle sok-sok múzeumi tárgy kerül elő, a műtárgymásolatokat megfoghatják a gyermekek a mese közben, a műtárgyakat csak a kezemből figyelhetik. Közben énekelünk, menetelünk, mint az I. világháborús katonák. Az uzsonnaszünet után még egy jót rajzoltunk, ha volt még hozzá szusz a gyermekekben, a rajzokat összegyűjtöttük, és rajzpályázatot indítottunk a meseillusztrációkból. 2023 decemberétől 2024 júniusának végéig nemcsak Topolya község iskoláskor előtti intézményeibe jutottunk el, hanem Bácska és Bánát más oktatási intézményeibe is, 20 település 68 csoportjához, mintegy 1500 gyermekhez. A foglalkozások után 300 pályamunka gyűlt össze, abból válogatott a zsűri a 2024. júniusi megnyitóra 22 díjazott rajzot. A Múzeumok Őszi Fesztiválján adták át a múzeumpedagógiai díjakat a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és a projektumunk az ICOM (International Council of Museums) Magyarország díját kapta dr. Sári Zsolttól, a szervezet elnökétől, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum általános főigazgató-helyettesétől. Laudációjában kiemelte, hogy projektumunk megfelel a múzeum definíciójának, hiszen a nemzetiségek együttélését segítő és támogató programot állítottunk össze. Nagyon örültünk a díjnak, hiszen ez három intézmény közös munkáját dicséri, harminc munkatárs együtt gondolkodását, és bízom benne, hogy lesz folytatása.

Vastag Gazsó Hargita (Fotó: Roncsák Alexander)

* Melyek a következő tervek, milyen programokat szeretne megvalósítani a múzeum a közeljövőben?

— Már a pesti díjátadó utáni topolyai múzeumbéli megvendégelésen elkezdtünk ötletelni a másik két intézménnyel a második Juhász Erzsébet-mese kidolgozásán, előadásán, eddig ugyanis A régi ház című meséjét dolgoztuk fel, és hátravan még a Családom „regényhősei” című, melyet szintén lefordíttattunk, kinyomtattunk a pályázati összegből. Ez a mese Juhász Erzsébet édesapjának, Juhász Ferencnek az egykori topolyai vegyeskereskedésében játszódik, melyet a topolyaiak csak Juhász-boltként emlegettek, még az én nagyszüleim is. Erről a vegyeskereskedésről keresünk most fotókat, történeteket, tárgyakat, hogy beágyazhassuk papírszínházas előadásunkba, Csernik Attila illusztrációi mellé.

Vastag Gazsó Hargita dr. Sári Zsolttal a díj átvételekor

* Önök hogyan szeretnék megőrizni, továbbvinni Juhász Erzsébet szellemi hagyatékát?

— A három intézmény együttműködésének apropója az volt, hogy mindegyik őriz valamit Juhász Erzsébet hagyatékából. A könyvtár egyebek között az író csodálatos könyvgyűjteményét kapta meg, melyben hasznos irodalomtörténeti, szépirodalmi könyvek is találhatóak, a művelődési házban székelő helytörténeti levéltár az egykori kéziratait, jegyzetfüzeteit, melyek a kutatók számára hasznosak, a múzeum pedig a tárgyait gyűjti. Ez a projektum felhívás is volt arra, hogy további tárgyakat is gyűjtsünk, így került a múzeumba az író menyasszonyi ruhája, személyes tárgyai. Közben, arról gondolkozva, hogyan maradhat meg az utókornak a két mese, azt találtuk ki, hogy rajzfilmet készítünk mindkét meséből, Csernik Attila illusztrációit felhasználva. A hanganyagot már felvettük a két meséhez, most a további munkálatoknál járunk. A terv az, hogy a múzeum YouTube-csatornáján nézhessék majd meg a gyermekek. Valamint szeretnénk további támogatást találni a mesék papírszínházas nyomtatására, hogy minél több magyar, szerb, ruszin és szlovák gyermekhez érjen el.

Juhász Erzsébet A régi ház című meséje négy nyelven a papírszínház műfajában (Topolya Község Múzeuma és a Juhász Erzsébet Könyvtár felvételei)

Én is meg akarom fogni a régészeti tárgyakat! Vastag Gazsó Hargita a gunarasi óvodában (Fotó: Topolya Község Múzeuma)

A projektumban részt vevők egy része Csernik Attilával

A rajzpályázat díjazottjai (Fotó: Topolya Község Múzeuma)

A rajzpályázat zsűrizése (Fotó: Topolya Község Múzeuma)

A helyi szlovák gyermekek és A régi ház (Fotó: Danijel Sakal)

Dudás Tatjana a zentagunarasi ruszin gyermekekkel (Fotó: Topolya Község Művelődési Háza)

Tijana Kosavac Kasapi a pannóniai szerb gyermekekkel (Fotó: Juhász Erzsébet Könyvtár)

Torda Dorina tájolás közben (Fotó: Juhász Erzsébet Könyvtár)

Losonci Elina énekel A régi ház kincskereső programon (Fotó: Vanyúr Ákos)

A bácskossuthfalvi gyermekek és a katonaláda (Fotó: Juhász Erzsébet Könyvtár)

A Juhász Erzsébet írógépével való ismerkedés Nagy Emesével (Fotó: Vanyúr Ákos)