Január 25-e a Jóraforduló Pál napja. Az a nap, amikor az állhatatos és irgalmatlan keresztényüldöző Sault a damaszkuszi úton Jézus szelíd kérdése, hogy ,,Saul, Saul miért üldözöl engem?', addigi életvitelének megváltoztatására késztette. Fényesség vette körül. Földre rogyott, három napig imádkozott...
A római polgársággal rendelkező Saul egyébként apja tarzuszi műhelyében először a sátoranyag-készítés mesterségét tanulta ki, majd hivatásos írástudónak készült Jeruzsálemben. Képzett farizeusként a mózesi törvényt szigorú módon igyekezett betartani. Megtérése után maga vall erről a korszakáról: ,,Én (...) féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. (...) De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, kegyelme által elhívott, hogy hirdessem őt a pogányok között (...). Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Csupán ezt hallották: Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított. És dicsőítették énértem az Istent.' (Gal 1,13.15-16.22-24).
Létezik ,,természetes' út is Istenhez: a gyermek vallásos családba születik bele és hívőként nő fel. Mégsem lesz soha valójában keresztény, ha a hite nem tudatosan átélt, megértésre törekvő megtérés eredménye. A hitet mindenkinek magának kell újragondolnia és meg kell harcolnia érte, hogy az személyes tapasztalatának a részévé váljék.
Legalább egyszer mindenkinek végig kell menni a lelki változás útján. Ám azok, akik napjainkban múltjuk igazolása végett oly előszeretettel hivatkoznak Pál damaszkuszi útjára, a legfontosabb mozzanatot rendre kihagyják, azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni és radikálisan újrakezdeni. Ezért mondhatta Szent Ágoston a Törvény útjáról a Hit útjára tért apostolról: ,,Pál földre esett, hogy megvakuljon, megvakult, hogy megváltozzék, megváltozott, hogy elküldessék, elküldetett, hogy az igazságért megölessék.' A keresztény mozgalom ezzel a lépéssel indult el, ezáltal lett világvallássá.
Néprajzi vonatkozásban is Jóraforduló Pálként emlegették a tél közepeként számon tartott napot, most fordul az idő jobbra. A nap időjárásából a termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. Úgy tartották, a jó idő bő terméssel, a köd a jószág pusztulásával, a szélvihar háborúval jár. Terményvarázsló szokás volt, hogy a hagymadugványos tarisznyát fordítva akasztották vissza, s megfordították a szögön a szitát.