home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Olyan, mint egy hatalmas kirakójáték, egy puzzle
Gyurkovics Virág
2016.06.19.
LXXI. évf. 24. szám
Olyan, mint egy hatalmas kirakójáték, egy puzzle

Beszélgetés dr. Dévavári Zoltán történésszel, egyetemi docenssel — Néhány éve még újságíró kollégánk volt a Hét Nap szerkesztőségében, ezzel egyidejűleg pedig a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanára. Időközben doktorált, és immár két éve a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) docenseként dolgozik.

16-17.old. Dévavári

Ezekben a napokban jelent meg az Egyetemes történelem című tankönyve, s az oktatói pálya mellett kutatással is foglalkozik. Jelenleg egy kutatói ösztöndíj jóvoltából dolgozza fel készülő trilógiájának második részét. A történészt arról kérdeztük, hogy miről is szól a trilógia, és miből áll a múlt mozaikkockáinak nagy kirakása.

* Érdeklődésedet mindig is a kisebbségi lét, illetve sors megértése iránti igény határozta meg. Mégis miért épp a történelem és miért a tanári pálya?

— Kisebbségi miliőbe, értelmiségi családba születve, a szocializációm folyamán mindvégig a múlttal szembesültem. Hogy történelem szakra fogok járni, már tíz-tizenegy éves koromban eldőlt. Emlékszem, szinte mindig, amikor Budapesten voltunk, a két világháború között készült magyar filmeket meg régi filmhíradókat néztünk a moziban. A televízióban valamikor nyolc-kilenc éves koromban sugároztak egy dokumentumfilm-drámát. Végjáték a Duna mentén volt a címe, és Magyarország 1944. évi összeomlását mutatta be. Ezek voltak azok a katartikus élmények, amelyek már gyerekkoromban meghatározták, hogy milyen irányba fogok elmozdulni. Az egyetemi karrier nem volt alapcélom. Annak idején a PhD-képzésre egyfajta szellemi karbantartás céljából iratkoztam be. Aztán az élet vitte előre ezeket a dolgokat, és jórészt a Kosztolányi-gimnáziumban megélt élmények voltak az ok-okozati tényezői annak, hogy a tanári pálya irányába vitt a sors.

* Ezekben a napokban jelent meg a legújabb köteted az MTTK kiadásában: Egyetemes történelem — Az ókortól a rendszerváltásig. Mi motivált a kötet megírására?

— A munkaköri leírásba tartozik, hogy egy tanár a kinevezésének egy-egy ciklusában tankönyvet írjon. Ez nagyon nehéz műfaj, mert igazán újat mondani nemigen tud az ember. A fő kérdés és dilemma pedig az, hogy egy ilyen hosszú periódust, mely az emberiség történetét dolgozza fel, hogyan lehet úgy tömöríteni, hogy olvasmányos és érthető is legyen, illetve olyan releváns információkat adjon át, amelyek valóban szükségesek ahhoz, hogy az ember megértse az ok-okozati viszonyrendszerét annak, hogy hogyan jutottunk el az ókortól idáig, a máig, oda, ahol most vagyunk. Ez a tankönyv nem a magyar történelemre és nem a Balkánra fókuszál, hanem Európa-centrikus. Az európai nagyhatalmak történetét, fejlődését, hatalmi megfontolásait írja le, tekinti át. Fontosnak tartottam annak a jogintézményrendszernek és eszmetörténeti-filozófiai gondolkodásnak a bemutatását is, amely állandóan változott, fejlődött a történelem folyamán. Hogyan épült fel az ókori Rómában a korabeli társadalom, hogyan formálódott a demokrácia intézményrendszere Athénban, innen hogyan jutott el az emberiség a feudális intézményrendszerig, majd a felvilágosodásig, illetve azokhoz a különböző eszmeáramlatokhoz és ideológiákhoz, amelyek egyrészt a XX. század egészét jelentették, befolyásolták és formálták, másrészt természetszerűleg kihatással vannak napjainkra. Ezek olyan releváns információk, amelyek — azontúl, hogy a száraz történelmi tényeket reprodukáljuk — elengedhetetlenek a modern, XXI. századi értelmiségi léthez, annak megéléséhez.

* Lesz-e folytatás?

— Egészen biztosan lesz, de az elkövetkező években a fő hangsúly a különböző tanulmányok megírásának irányába fog eltolódni. Jelenleg egy trilógia második kötetén dolgozom, mely a délvidéki/vajdasági magyarság eszme- és politikatörténetét mutatja be 1918—1929 között. Az első része az 1918—1923-as időszakról szólt. Ennek a folytatása következik most az 1923—1925-ös periódus feltárásával. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas része a kisebbségi magyar történelemnek, számos olyan aspektusból, amely jóformán ismeretlen. Itt van például a húszas évek hatalmas kivándorlási hulláma, melyet akár napjaink hihetetlen mértékű exodusával is párhuzamba lehet állítani. Ugyancsak nagyon érdekes az eszmepolitika-történeti rész is, mert egyre több közvetlen és közvetett bizonyíték utal rá, hogy az 1923. évi első választási kudarc után az akkori Magyar Pártban három nagy frakció, ideológiai irányzat volt. Ebből következik, hogy azok a napjainkban gyakran hallható sugallatok, amelyek szerint a Magyar Párt egy egységes, homogén politikai opció volt, egyáltalán nem állják meg a helyüket. Vagy a Magyar Párt választási kudarcainak a kérdésköre, az a tény, hogy a magyar választók tömegei alig néhány évvel az impériumváltás után tömegesen az uralkodó szerb pártokra, a radikálisokra és a demokratákra szavaztak, de sorolhatnám az irodalmi vitákat vagy a színházzal kapcsolatos dilemmákat, a hivatalos állampolitikát a kisebbségekkel kapcsolatban.

* Mért vonzanak ennyire a húszas évek?

— Talán azért, mert nagyon sok elfeledett hőse van ennek a kornak, aki szellemi-intellektuális téren igen magas mércét állított fel. Ezeket az embereket az utókor, meggyőződésem szerint, méltánytalanul feledte el. Másrészt — minden ellentmondásossága ellenére — ez egy olyan hihetetlenül pezsgő korszaka volt a kisebbségi létnek, amely szintén jóformán ismeretlen az utókor számára. Ezek az emberek voltak azok, akik a semmiből, egy hatalmas lelki sokk — a trianoni békediktátum — után valójában mindent újrakezdtek. Egy olyan periódusban, amelyben építkezni, újat teremteni, a meglévő lehetőségek között, mégiscsak egy hatalmas szellemi és lelki erőfeszítés volt. Nekünk, a kései utókornak tisztelettel kell adóznunk ezeknek az embereknek az emléke előtt, és nem volna szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk, illetve hová tartunk. A tudatunk részévé kellene válniuk mindazoknak a gondolkodóknak, íróknak, közéleti embereknek, színészeknek, festőknek, zenészeknek, akik a húszas években a kisebbségi rögös úton megtették az első lépéseket. Ezek az emberek a legtöbb esetben valóban önzetlenül csinálták ezt, nem voltak egyéni, s főleg nem anyagi ambícióik. És ha megnézzük a mostani politikai életünk valóságát és sivárságát, azt kell mondanom, a mai politikai elit képviselőinek igen sok tanulnivalójuk volna a korai ősöktől. Nagyon-nagyon messzire távolodtak el mindattól a szellemi, eszmei és értékrendbeli hagyatéktól, amely — az én értékrendem szerint — rájuk nézve is kötelező, determináló érvénnyel kellene hogy bírjon.

* Levéltárakban, könyvtárakban ücsörögni, megsárgult lapokat bújni nem feltétlenül tűnhet izgalmas időtöltésnek, de ez csak egy nézőpont. Te hogyan látod ezt?

— Ez nagyjából olyan, mint egy hatalmas kirakójáték, egy puzzle. Vagy mint a Döglött akták krimisorozat. Óriási mennyiségű iratot, korabeli sajtótermékeket kell átnézni, s egy idő után kezd összeállni a kép. El kell rugaszkodni a jelentől. Másrészt nem szabad megengedni, hogy a saját érzés- és lelki világunk által rekonstruálódjon a múlt, hogy azt lássuk és láttassuk, amit szeretnénk, hanem az Annales-iskola egyik alapítójának, Marc Blochnak az útját járva engedni kell, hogy ezek az iratok maguktól és magukról beszéljenek, még ha néha nagyon fájdalmas is ez. Olyan embereket ismerhetünk így meg — a gondolataikat, az érzéseiket, a magánéletüket, sőt, szinte már a barátaink között is tudhatjuk őket —, akik rég letűnt korok tanúi, s már évtizedek óta porladnak valahol. A lelkük, a szellemiségük, vagy ha úgy tetszik, az örök halhatatlanságuk viszont itt van, velünk van ezeken a megsárgult lapokon. Ezért is nagyon érdekes szakma ez, egyszersmind egyfajta elefántcsonttorony is. Mert nem adatik meg a kutató számára a lehetőség, hogy együtt legyen az emberek sokaságával. Ez egy nomád vagabund műfaj, egy aprólékos és végtelen türelmet, kitartást igénylő munka. Egy idő után aztán nagyon sok gondolatot ébresztenek a nyolc-tíz órás kutatások az emberben, főleg az éjszakai órákban, amikor azon kapja magát, hogy szinte már tér- és idővesztése, időzuhanása van, és valahol ő maga is ott van a múltban, 1923-ban vagy 1924-ben. Ezt az érzést, ezt a világot pedig semmiért sem cserélném el.


Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Gyurkovics Virág

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..