Olvassunk mesét!

Olvassunk mesét!

A meséket eredetileg felnőttek mondták felnőtteknek. A szájról szájra terjedő régi történetek nekik és a gyermekeknek egyaránt segítettek feldolgozni a körülöttük levő világot (a természeti jelenségeket, az emberek közti viszonyokat stb.), és ez a szerep azóta sem változott.

Vitathatatlan tény: a mesék világa jelentős szerepet tölt be minden gyermek életében. Egyrészt mert a szülők által tolmácsolt esti mese fejleszti a képzelőerőt — hiszen nem látja el sablonokkal, előre gyártott képi, vizuális élménnyel, mint a tömegkommunikációs eszközök —, másodsorban pedig azért, mert a mese hallgatása olyan lelki folyamatokat indít be, amelyekre szükség van az egészséges fejlődéshez.

Tudnunk kell, hogy a mese olyan fontos ősi tartalmakat hordoz, amelyekkel a kicsik könnyen azonosulhatnak, amelyek kitágítják a valóságukat, amelyeket felhasználhatnak gondjaik megoldása során, amelyek által fejlődik az alkalmazkodóképességük, továbbá megkönnyítik számukra a feszültségoldás mindennapi nehézségeit. Ráadásul jelentős szerepe van az értelmi és az érzelmi fejlődésében is, mert viselkedési mintákat nyújt.

A feszültségoldás eszköze

Elsőre gondolhatnánk azt is, hogy a mesékben megjelenő boszorkányok, sárkányok, farkasok félelmet keltenek, különösen az érzékeny gyerekek körében. A gonosz szereplőknek viszont más feladatuk is van az ijesztgetésen, félelemkeltésen kívül, hiszen a gyermekek már eleve szoronganak egy olyan világban, amely számukra nem teljesen érthető, és amelyben ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek. A mese tehát lényegében egy lehetőség, hogy a nehezen meghatározható érzéseiket formába öntsék, kiélhessék.

A mese a lélek fejlődésének állomásait jeleníti meg nagy erejű, szimbolikus képekben, ehhez pedig hozzátartozik a félelem és a szorongás is. És az is, hogy a szereplők hogyan jutnak túl ezeken az érzéseiken, hogyan küzdenek meg velük, és hogyan lépnek egy magasabb szintre — fontos ugyanis, hogy a főszereplők miként és mit tanulnak meg a történet megpróbáltatásai során.

Ha a gyermek ki tudja várni — a szorongás fantáziaképein áthaladva — a vigasztalás és a megszabadulás képeit, akkor a mese jótékony hatású, és eléri a célját: példát mutat és mintát kínál problémamegoldásból. Meg kell tanulniuk, hogy noha az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, ezeken még a legkisebb is túljuthat bátorsággal, hűséges barátok segítségével.

A mese olyan jelenségekről szól (életről, halálról, haragról, féltékenységről, szeretetről, segítésről, talpraesettségről, bátorságról), amelyekről másként, elvont fogalmak szintjén nem tudnánk beszélni gyermekünkkel. A mese révén viszont sajátos formában tudunk megnyugtatni, mert a szimbólumokkal eszközt adunk gyermekünk kezébe a félelem és a szorongás megjelenítéséhez, feloldásához.

Fantáziavilág

A mesehallgatás, -olvasás a legjobb módszer az érzelmi intelligencia fejlesztésére, egyúttal egyike az együtt eltöltött idő legértékesebb formáinak. Beindítja, megmozgatja a fantáziát, ezzel is fejlesztve a kreativitást. Ha a könyv nincs tele illusztrációval, az tovább fokozza az érzelmek megélésének képességét, az ítélőképességet, a bátorságot és az odaadást. Ha azonban a gyermek egy kész sablont kap — például mesefilm formájában —, a belső képét kellene „átszabnia”, hogy be tudjon illeszkedni a kész mintába.

Hatások                                                                              

Vegyük sorra a mesehallgatás jótékony hatásait is!

* Kisgyermekünk számára nagyon megnyugtató a hangunk, ezért jót tesz, ha huzamosabb ideig hallgatja a beszédünket — még akkor is, ha nem érti.

* Általa javul a szövegértés, a beszédfejlődés gyorsabbá, a szókincs pedig gazdagabbá válik.

* Ez az egyik legjobb szellemi fejlesztőmódszer, mivel az agy 90%-a ötéves kor előtt fejlődik ki.

* A mesehallgatás javít a környezettel való kapcsolaton, segít megérteni az élet történéseit és a mindennapi élet ok-okozati összefüggéseit is. Ha például kétéves kicsink következetesen ragaszkodik egy-egy rossz szokásához (például mindig meghúzza a cica farkát, piszkálja a szobanövényeket, irigy a többi gyerekre, stb.), nehéz őt fegyelmezéssel leszoktatnunk, ám ha egy mesében találkozik ezekkel a helyzetekkel, illetve megoldásukkal, megérti, mit kellene tennie. Ugyanígy lehet az egészen kicsi, egy-két év közötti gyerekeket is új élethelyzetekre felkészíteni. Egy karácsonyi mese például közelebb hozza őket az ünnephez.

* Javítja a koncentrációs képességet, ami pedig sokat segít a későbbi iskolaérettség elérésében.

A lelki oldal

Kisgyermekünk számára a mese nemcsak a fejlesztésről szól, hanem a pszichéről is. Amíg csecsemő, addig minden körülötte forog, mindent megkap, ez az idilli állapot viszont önállósága kibontakozásával elveszni látszik. A csalódásból következő traumát valahogyan fel kell dolgoznia, és ebben vannak segítségére a mesék. A fantázia világa révén sikerül kiegyenlítenie, feldolgoznia feszültségeit.

A felnőtteknél egyébként ugyanez történik, amikor könyvet olvasnak, vagy megnézik kedvenc sorozatukat: elmerülnek a fantázia világában, ami segít kikapcsolni, és — ha a „mese” jó — feldolgozni is a feszültségeket.

Milyen mesét olvassunk, meséljünk?

Minden korosztálynak megvan az életkori sajátosságokból adódó meseigénye.  

Amíg a babánk egészen pici, addig a mondókákat, versikéket részesítsük előnyben, ezzel alapozva meg a mesehallgatást. Kezdetben ugyanis a ritmusok, mozdulatok tetszenek neki, idővel pedig a tartalomra, történetre is elkezd majd figyelni.

Körülbelül kétéves koráig meséljünk neki az őt körülvevő világról. Élvezettel fogja hallgatni az általa is átélt eseményekről, a saját környezetéről szóló történeteket. Ráadásul ehhez még mesekönyvre sincs szükség, elég, ha csak összebújunk, egymás mellé ülünk, és beszélgetünk. Biztosak lehetünk benne, hogy az őt érdeklő dolgokra rá fog kérdezni, s így a történet még inkább le fogja kötni a figyelmét.

Kiscsoportos óvodásként már a mesekönyvek iránt is érdeklődik. Eleinte — ebben az esetben is — elég a képekről beszélgetni, mesélgetni, nem kell olvasni neki. Amikor már elkezd figyelni az olvasott szövegre is, akkor kezdjük el a könyvek meséit tolmácsolni. Jó, ha „eljátsszuk” a történetet, ha minden szereplőt más hangon igyekszünk megszólaltatni, azaz ha nemcsak monoton olvasást kell hallgatnia, hanem egy érdekesen előadott mesét élvezhet. Ez lehetőleg állatmese legyen, melyre biztosan „vevő” lesz.

Öt-hat éves korában kezdi megszeretni a népmeséket, és ha szép képekkel illusztrált mesekönyvet sikerül vásárolnunk (melyben akár még a népi motívumok is megtalálhatóak), még nagyobb lelkesedéssel fog leülni mesét hallgatni. Ha ebben a korban sokat olvasunk a gyermekünknek, könnyebben érhetjük el azt is, hogy iskolásként ő maga is szívesen olvasson.

A gyerek figyelmét az a történet köti le a legjobban, amely szórakoztatja, és felkelti az érdeklődését. A jó mese azonban nemcsak szórakoztat, hanem jóra is tanít, és a benne megjelenő szereplők — archetípusok (ősképek) — segítenek megérteni a mindenkori világot.

Azért célszerű a szülőtől hallani egy-egy mesét, mert a tempó így a gyermekéhez alakítható — ha valami nem világos, visszakérdezhet, kérheti, hogy ismételjük meg. A szülő ráadásul társává válik a kalandokban, a félelemben és a feloldozó örömben, boldogságban is.

A meseolvasás a szülő-gyermek kapcsolat egyik leghatékonyabb fejlesztője.

Végezetül leszögezhetjük: ha sokat olvasunk kicsinknek, akkor kamaszkorában örömmel vesz majd a kezébe könyvet, és szabad idejét szívesen tölti értelmes, hasznos tevékenységgel.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Baba-mama rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Olvassunk mesét!
Baba-mama
  • 2020.01.31.
  • LXXV. évfolyam 4. szám
Facebook

Támogatóink