Molnár Márta igazgatónő: ,,Büszke vagyok az iskolánkra'

,,Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a nemzeti tanácsokkal és a tanfelügyelőségekkel való egyeztetések után, valamint a 2011. évi záróvizsgák elemzése alapján arról értesíthetem Önt, hogy iskolájuk bekerült a legjobb szerbiai iskolák közé, vagyis azok közé tartoznak, akik pedagógiai többlettörekvéseikkel' igen magas színvonalra emelték az oktatás minőségét és tanulóik eredményességét...'' - valahogy így kezdődött az a hivatalos levél, amelyet február végén postáztak az oktatásügyi minisztérium pecsétjével a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola igazgatónőjének, Molnár Mártának. A csaknem 2000 szerbiai általános iskola közül mindössze 62 tanintézetet tiszteltek meg ezzel az elismeréssel - köztük 7 vajdasági magyar iskolát! A már említetten kívül a bácskertesi József Attila, a muzslyai Szervó Mihály, a csantavéri Hunyadi János, a magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj, a zentai Stevan Sremac, valamint a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola került a ,,legjobbak társaságá”-ba.
A hivatalos ,,eredményhirdetés'-re március 1-jén, egy nemzetközi konferencia keretében került sor, melyet a belgrádi Sava Központban tartottak meg, és amelyet Žarko Obradović oktatásügyi miniszter nyitott meg. A hatékony, a színvonalas és az egyenrangú oktatás kulcsa a jó ötletek megvalósítása és a hasznos partnerség - ez volt expozéjának és a kétnapos értekezletnek is a témája. A meghívott iskolaigazgatóknak jeles hazai szakemberek és külföldi vendégek tartottak előadást. Jelen voltak az EU és a Világbank képviselői is (pl. Vincent Dogert, az Európai Bizottság szerbiai képviselője, Ervin Hofer, Svájc belgrádi nagykövete, Loup Brefert a Világbanktól, Judit Szira, a REF - Roma Education Fond magyarországi igazgatója).

Semmi gyakorlás - mégis sikerült a ,,tűzoltás'

Az ünnepi megnyitó után egy-egy kisfilmmel bemutatták a kiemelt iskolákat.
- Az első megdöbbenés után - mármint hogy hogyan is kerültünk mi reflektorfénybe, hiszen minden létező pályázatot megcélzunk ugyan, de ilyen ,,titulus''-ért, ha emlékezetem nem csal, mégsem indultunk soha - jó érzés volt ott lenni a kiválasztottak között. Büszke voltam/vagyok iskolánkra. Végre elismerték a munkánkat! Az évek során egy pedagógus rengeteg sikertelenséget megél, és sajnos a rossz élmények sokkal mélyebbre fúrják be magukat az ember emlékezetébe, mint a jók. Így hát kellett ez a sikerélmény nagyon. Mindenkinek. Tanároknak, tanulóknak egyaránt. A szülőknek is. Bizonyításképpen, hogy mégis van értelme annak, amit csinálunk - nyilatkozta nemrégen Molnár Márta, aki 2001-ben magyartanárnőként kezdte el pályafutását az iskolában, majd 2006-ban bízták meg először az igazgatói teendőkkel. Most már a második körét ,,futja''.
- Belgrádban azt is megtudtam: ahhoz, hogy egy iskola a legjobbak közé kerüljön, nem feltétlenül szükséges a maximális felszereltség. A belgrádi központi iskoláknak szinte mindenük megvan, mégsem kerültek a 62 kiemelt tanintézet közé. Ám mindenképpen kell lennie valami pluszértéknek, ún. pedagógiai többletmunkának, amelyet csakis összefogással és kitartással, sok-sok fáradozás árán lehet felmutatni. Az, hogy a csaknem kétezer szerbiai általános iskola közül a kishegyesi a legjobbak egyike, elsősorban ennek köszönhető. Hogy rendre minden versenyen megjelennek a tanulóink, és sikert sikerre halmoznak, hogy az elmúlt évek alatt rengeteg pályázatot megnyertünk, hogy felújíthattuk kívül-belül az iskolát... és sorolhatnám, ez nemcsak a kollektíva, hanem az egész falu érdeme. Az önkormányzaté, a helyi közösségé, a helyi intézményeké (könyvtár, egészségház, művelődési egyesület, tűzoltók, ifjúsági iroda), a működő civilszervezeteké (Községi Fejlesztési Társulás, Női Fórum, nagycsaládosok egyesülete, cserkészek), hiszen bármi történik, legyen az falunap, a Dombos Fest vagy a Gyöngyösbokréta, mi mindenben közreműködünk. Ha bárki bármit megtud, mondjuk, megjelenik egy pályázat, máris szól a ,,sükettelefon'': add tovább!...
A kishegyesi oktatói-nevelő munka valamikor az 1800-as években kezdődött el az egyház keretén belül. A háborúk, a rendszerváltozások, az államosítás után 1956-ban kapott egy új iskolát a település. Az ,,Ady'' 1970-ben épült és az E-75-ös autóút felé néz. Ma tehát három, korántsem egyforma minőségű épületben tanul 502 gyerek, közülük 414-en magyar anyanyelven. A szerb ajkú diákok alsóban összevont tagozaton tanulnak, a felsős osztályokban sem haladja meg a létszámuk a tízet. Évente általában 2-2 magyar osztály nyílik (kivétel a mostani 5. és 8.), őszre is várhatólag 52 elsőst köszöntenek majd. Emellett 34 gyerek jár kisegítő tagozatra, noha az új oktatási törvény ezen tanulók fokozatos felzárkóztatását irányozza elő (az elsősök-másodikosok esetében ez már meg is történt, bár ezt nem mindenki fogadta örömmel a faluban). 69 roma tanulója van az iskolának, és mintegy 15 gyerek vallja magát egyiptominak. Az ő vallásgyakorlásuk érdekében ebben az iskolaévben új hitoktatást vezettek be az Adyban. A romák és az egyiptomiak inkluzíve oktatására a minisztérium hathatós anyagi támogatást ad (DILS-projektum), s ebből a pénzből - az igazgatónő szavai szerint - további 50 szegény sorsú gyerek napi étkeztetését is meg tudja oldani.
A kollektívában hatvankilencen vannak. A tanerőt iskolapszichológus, pedagógus és pedagógus asszisztens támogatja.
- Ez utóbbi foglalkoztatására is pályáztunk. És pályáztunk fénymásolókra, fitneszfelszerelésre is. Egyszer már össze kellene írnom, hogy mi mindenre... Miért ne? Egészen nyugodtan írd le: sz...ból csak így lehet várat építeni. Hiába akarnám én az ablakokat kicserélni, amikor arra nem tudok pénzt szerezni. Nemrégen bekapcsolódtunk a GIZ-projektumba is. Ez a program a pályaválasztással foglakozik. Különféle műhelymunkák keretében felkészítjük a fiatalokat minden rájuk várható eseményre, önéletírásra, szakmai bemutatkozásra például. Még el nem felejtem!: Sok-sok köszönettel tartozom testvértelepüléseinknek is (Békésszentandrás, Kelebia, Isaszeg, a budapesti XVI. kerület), mert amikor csak rászorultunk, mindig kisegítettek bennünket. Kaptunk tőlük tankönyveket, házi olvasmányokat, hangszereket, különféle tanfelszereléseket stb. Emellett a budapestiek minden évben 45 tanulót elvisznek egyhetes kirándulásra. De a diákjaink voltak már isaszegi táborban is, és voltak vendégei Kelebiának is. Legeredményesebb tanulóinkat például így tudjuk megjutalmazni az év végén.
Szűgyi Bettina frissen diplomázott iskolapszichológus ugyan, de mivel az Ady diákja volt, kedvvel fogott munkához. Épp egy váratlan folyosói radiátorcső meghibásodásának és megjavításának a történetét meséli el az igazgatónőnek csuromvizesen, amikor megismerkedem vele. Rajta kívül igen sok fiatal pedagógus is erősíti lendületével a kollektívát. Az ÖTSZÖ (Önkéntes Tanítók Szövetsége) is az ő ötletük alapján alakult meg. Tanítási órán kívül segédkeznek a gyengébb diákok felzárkózásában, a ,,nehéz gyerekek'' megnevelésében, a romák napközijét vezetik, higiéniára tanítják a szegényebb sorsúakat... Az ún. gyermekbarát környezet kialakítása (különféle színű tantermek, sötétítőfüggönyök, rajzok, festmények, dekorációk, pannók, plakátok...) azonban mindannyiuk közös szorgalmát dicséri. Talán sehol annyi cserepes virág nincs, mint itt, mert ha a növények ,,kinövik” eredeti otthonukat, általában itt töltik ,,nyugdíjaséveik”-et. Magam is hoztam be már jó néhány, méteresre megnőtt ,,házi kedvenc''-et.
Kifelé menet érdeklődéssel olvasom az agresszióellenes plakátokat. Jópofa beszólások, tanári intelmek, őszinte vallomások... Közben elmesélik a tűzoltós sztorit is. Egyszer volt, hol nem volt... az igazgatónő fogadott a helybeli tűzoltóparancsnokkal, hogy ugyan biz 30 perc alatt sem tudná kiüríteni az iskolát... Ezt ő nem hiszi el. Az esemény - minden előzetes beharangozás és felkészülés nélkül - megtörtént, mindössze 11 perc alatt. A mentősökkel, rendőrökkel, villogó tűzoltókocsival... Ahogy az már lenni szokott. Hogy nehezítse a feladatot, az igazgatónő titokban cinkostársakat keresett: öt vagány gyerekkel megbeszélte, az akció kezdetén léceljenek le, de úgy, mintha a föld nyelte volna el őket. Ám az említett 11 perc alatt ők is meglettek. Aztán volt ám, ami még soha: nagy locsolkodás, szirénázás, játék és móka. Mindenki nagy-nagy örömére. Bemutatjuk -- képekben.