A hertelendyfalvi székely-magyar művelődési egyesület új, napjainkban is funkcionálisan működő épülete 1969-ben készült el. Közel egy évtizeden át tartó építkezés után, az akkortájt még falu, azaz önálló település ranggal bíró, bukovinai kirajzású közösségének céltudatos összefogódzásával.
A Ház november 29-ei keltezésű felavatása a dél-bánsági magyar művelődési egyesületek első szemléjének nyitányát képezte. Az ünnepi alkalomhoz szervesen kapcsolódó rendkívüli közgyűlés egyhangúlag fogadta el a névmódosításra felterjesztett javaslatot. Ekkor vette fel az addig Ady Endre néven jegyzett al-dunai székely kultúregyesület a farkaslaki születésű Tamási Áron nevet. Eme gesztussal is hangsúlyozva ezerszálú ragaszkodásukat az ősi tájhoz, Erdélyhez. Azóta negyvenöt, megannyi örömmel és búval ötvözött esztendő (el)múlását jegyezték a kalendáriumok. Egy olyan időszakot, amelynek fáklyavivői nemcsak eleik hagyatékából mertek meríteni, de az utánuk jövő nemzedékek sarjaiba is tudtak kellő életerőt beojtani. Fohásszal erősített népdalban és táncban megfogalmazva, édes-ékes anyanyelvü(n)kön. Szeretettel és türelemmel egyaránt fűszerezve, s névadójuk intelmét a mindennapok küzdelmeibe is átplántálva: „Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal.”
A fotók a névadás ünnepnapját méltató ünnepségen készültek, szeptember hó utolsó szombatján.
