A mindennapi létezésünk legapróbb dolgaiért való szorongás — a létezés szorongása, avagy az egzisztenciális szorongás — kiélezi az élet nagy kérdéseit: miért születtünk meg? Mi végre létezünk? Mi dolgunk ezen a világon? Még ha akarnánk, sem tudnánk szabadulni ezektől a kérdésektől, amelyek életünk során nemegyszer felvetődnek bennünk. Mindaddig pedig, ameddig nem tudunk értelmes választ adni rájuk, a létezés légüres terében — az egzisztenciális vákuum fogságában — élünk. Az egzisztenciális szorongás („Hogyan élem túl? Mi lesz velünk”…) a leggyötrőbb szorongás, ami egyáltalán hatalmába kerítheti az embert.

A neurózis értelmet adhat életünknek
Mindenekelőtt két mozzanatot hasznos szem előtt tartani. Az egyik az önmegvalósítás, a velünk született hajlam, hogy folyamatosan keressük önmagunkat, hogy azzá az emberré váljunk, akinek rendeltettünk. A másik pedig az, hogy minden körülmények között rendelkezünk szabad akarattal, és akaratunknak meg intelligenciánknak köszönhetően megtalálhatjuk az értelmes élet lehetőségét. A kettőt együtt alkalmazva válik lehetővé, hogy önmegvalósításunkat saját, szabad akaratunkkal érhessük el.
Neurotikusként az élet értelmének keresésekor kettős kihívással kell szembenézni. A szorongással és az érzelmi konfliktusok sorával, amely ilyenkor uralja a személyiséget, jelentős mértékben fokozva a hajlamot, hogy értelmetlennek érezzük az életet. Könnyű a cinizmust választani ilyenkor, és szinte mindennek a negatív oldalát látni. De vannak stratégiák, amelyek segítenek megtalálni az értelmes élethez vezető utat.
Az élet értelmének megtalálása alapfontosságú, és ehhez valódi segítséget adhatnak meglévő neurotikus kényszeres hajlamaink. Azok az emberek, akiknek élete nagy jelentőséggel bír, sokszor a kitűzött cél felé törekedve keresik annak értelmét. Számos ilyen ember gazdagította már eddig is az emberiséget. Akár Semmelweis Ignácot, az anyák megmentőjét, Albert Schweitzert, orvos-misszionáriust vagy Teréz anya cselekedeteit, Munkácsy Mihály számos festményét — és megállás nélkül lehetne sorolni — vesszük szemügyre, mindegyiknél egy cél felé törekvés figyelhető meg. Mindegyikük kényszeres és neurotikus volt. De ezeknek a személyiségjegyeknek köszönhetően élhettek értelmes életet, alkothattak maradandót. A kényszeres hajlamok biztosítják számunkra azt a mentális energiát, amelyre ahhoz van szükség, hogy elérjük hosszú távú céljainkat. 
Fontos felismerni, hogy mindig van lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen körülményekkel szembeszálljunk. Ez azért van így, mert rendelkezünk szabad akarattal, és minden helyzetben eldönthetjük, hogyan viselkedjünk. Ha eleve a vesztes és tehetetlen ember hozzáállását választjuk, akkor szenvedni fogunk az értelem elvesztésétől: életünkből kitörlődnek az értékek. De ha a siker és az optimizmus hozzáállása mellett döntünk, újból megtalálhatjuk az élet elvesztett értelmét. Aki értelmetlennek látja az életét, az olyan, mint az ember, aki egy sötét szobában üldögél. A helységben vannak ugyan bútorok, de ő nem látja azokat. Aztán felkapcsolja a villanyt, és láthatóvá válik számára a berendezés. Az értékek ott vannak, de mivel nem látja, nem is lehet annak tudatában. Az élet értelmének keresése a világítás felkapcsolásának megfelelője. Amint világítani kezd a létezés megértésének fénye, az értékek ugyanolyan kézzelfoghatóvá válnak, mint a bútordarabok — valódiak és nyilvánvalóak lesznek. Az érzés pedig, hogy az élet üres és értelmetlen, semmivé válik.
Az értelmes élethez vezető stratégia fontos tartozéka az is, hogy ne csak egy cél vezéreljen, hanem találjuk meg életünk értelmének egész sorát. Akik nehezen találják életük értelmét, azt a kérdést teszik fel: „Mi az élet értelme?” Ám ennek a kérdésnek már a megfogalmazása sem megfelelő. Azt sugallja ugyanis, hogy az élet értelme egyetlenegy dolog lehet csak. Olyan ez, mintha azt kérdeznénk, hogy melyik a legjobb lépés a sakkban. Nem létezik csak egyetlen legjobb lépés. Hogy mi a legjobb sakkhúzás, az a bábuk állásától függ. Sikeresen pedig akkor játszhatunk, ha mindegyik rendelkezésre álló lépést meglépjük. Az élet nem szűkíthető le egyetlen dologra.
Ezek felismerésében — mert nyitva tartja figyelmünket, éberen a gondolkodásunkat, a jövő felé irányultságunkat — segít a neurózis energiája. Megvilágítja életünk rendelkezésre álló értelmeit.
(Folytatjuk)