A széles sávú internet megjelenésével a DVD-ket felváltotta az online streaming, ahogyan sok háztartásban a televíziót felváltotta a Netflix (vagy az HBO Go, Disney+ stb.). És végre reklámok nélkül élvezhetjük a sorozatokat és a filmeket, ami azért, valljuk be, igencsak kényelmes, és az idegrendszerre is jól hat, hiszen ismerjük az érzést, amikor a legizgalmasabb résznél (negyedóra után) beindul a jó tízperces reklámtömb csokikról, gyógyszerekről, kölcsönről, kávégépről, és már azt sem tudjuk, mit néztünk előtte. Hát a streamingszolgáltatóknál, mint tudjuk, ilyen nincs. Sőt, ha akarjuk, még a film főcímdala is átugorható egyetlen apró kattintással. Rohanó világgal való lépéstartás, de legalább reklámmentesen.

De mi alapján választjuk ki, hogy éppen melyik sorozatot vagy filmet nézzük? Tegyük fel, éppen befejeztünk egy igazán izgalmas, pörgő sorozatot, és lefekvéshez készülődve egy újat keresünk, melyre rá tudunk majd kattanni, s éjszakákon át daráljuk (binge-eljük) az évadjait. Szóval hogyan válasszunk újat? Azt veszem észre magamon, hogy sokszor hosszú perceket töltök el azzal, hogy mást sem csinálok, mint keresgélek a filmek között, bele-belenézek egyikbe-másikba, hátha találok eggyel még jobbat a lista alján. A végén pedig már annyira elálmosodom, hogy egy olyan film mellett döntök, amelyet már ezerszer láttam, mert úgyis elalszom 10 perc után.

Mire is emlékeztet bennünket ez a keresgélés? Megmondom: a távirányítós csatornaváltogatásra. Amikor csak annyit csinálunk, hogy keresgélünk, megnézzük, „hol mi megy”, ahelyett, hogy elolvasnánk, mondjuk, a műsorújságban. A vége itt is ugyanaz, visszakapcsolunk arra a jó kis krimire. Ha belegondolunk, több idő elmegy a teljesen értelmetlen böngészésre, keresgélésre.

S itt az újabb párhuzam a telefon értelmetlen görgetésével. Szóval vannak dolgok, melyek nem változnak. Sajnos.