Az Életjel ,,örökös tagja', Némedi Imre, több mint három évtizede áll a dobogón, ,,mondja' a szépet, a lírait, fennköltet, és munkássága az elmúlt esztendők során visszhangra talált - Ma is azt vallja, amit mindig: a vers szárnyaló beszéd, annak muszáj szállnia, a szavaló világítson, mint a fáklya, melegítse át a hideg szíveket - Verset csak olyan szavaló közvetíthet jól, aki együtt érez a sorok szerzőjével, és a mérnők úr, Némedi Imre így szaval - A Szabadkai Rádió magyar műsorainak munkatársa - műsorvezetője, hírmondója, műsorszerkesztője, újabban színésze is - tisztában van azzal, hogy a hallgatósága/közönsége emelkedettséget vár el tőle, így nem érheti be gyáva megalkuvással, neki vállalt kötelessége gazdagítani a társadalom érzésvilágát - Teszi ezt teljes odaadással, áldozatkészséggel, talán már attól a pillanattól kezdve, amikor Horváth Emma tanárnő ajtót nyitott neki az Életjelben...
Némedi Imre az előadó-művészet széles skáláján - egyszerűen, mégis ezernyi színnel - csillogtatja tehetségét, rátermettségét. Sohasem ült ,,gályarab''-ként leláncolva egy padhoz, sohasem érezte tehernek az ügy szolgálatát, és csak idővel tudatosult benne, hogy missziós munkát végez azon az égtájon, ahol lassan már a madár sem jár. Szívéig hatolt a műveltségre szomjúhozok segélykiáltása, s ezt mondta: ,,Itt vagyok, veletek vagyok, másként nem tehetek!'. A versmondó Némedi Imre joggal érezheti azt, hogy a világnak ebben a kis csücskében valamit helyrehozott, valamit letett a humanizmus asztalára.
Gyermekkorában iskolai versenyeken lépett fel, második díjat nyert Petőfi versével, az Itt a nyilam! Mibe lőjjem? cíművel, és aztán a latint előadó tanárnő, Horváth Emma - aki számtalan fiatalt lelkesített, tanított, nevelt a szépre - csöndesen meghívta a Csáth Géza Művészetbarát Kör tagjai közé. Együtt volt a ,,nagy csapat': Krekity Olga, Kerek Edit, Binszki Teréz, Lőrinc Zsuzsanna, Göncő Károly és megannyian még. Valamennyien megpróbálták - sokszor sikerrel - tágítani a versek határát, megpróbáltak hozzáadni valami pluszt magukból a már amúgy is gyönyörű sorokhoz. A szabadkai Zenede kamaratermében Horváth Emma és az ,,örök szerkesztő'', Dévavári Zoltán rendezett színvonalas művészesteket, ezeken Némedi Imre rendszeresen fellépett. Elhívták Kishegyesre is, a hagyományos Csépe-napokra, Csépe Tarisznyás emberek című kötetéből adott elő részleteket - immár színészi erényeket csillogtatva meg. A városi gyerek rákapott az egyszerű emberek beszédmodorára, lelket adott minden betűnek, szónak, mondatnak. Teljes gazdagságában, fényében tündökölt egy-egy novella általa.
Sorra nyerte a nagyszabású szavalóversenyeket (Zágráb, Velika Plana stb.), szavalt a híres budapesti Vigadóban is, mindenütt a vajdasági magyarságot képviselte - méltón. A szabadkai pódiumok állandó versmondója lett, nem múlt el nagyobb rendezvény Némedi Imre fellépése nélkül. Egyetemi évei sem oltották el benne a szépirodalom iránti lázat, és mint a szabadkai Műszaki Szakfőiskola tanára, magisztere - aki nemsokára a doktori címet is megszerzi -- most is őrzi egyszerű, lenyűgöző magatartását, lefegyverző modorát, s számára a munka, a nemes munka az éltető erő.
A Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségébe Nagy Mária hívta, ajánlotta be. A versmondó megörült a megtiszteltetésnek. Nem akart itt, a mikrofonok előtt sem ,,magas lóra ülni'', sallangok nélkül, egyszerűen és nagyszerűen vezeti a műsorait, különösképpen a Vasárnapi ajándékot, sokak legkedvesebb műsorát. Németh János volt az eszményképe. Tőle tanulta meg, hogy az ember a mikrofon előtt nem alakíthat mást, mint önmagát. Ahogy Németh Jánostól, úgy a többiektől: Nagy Máriától, Bencsik Istvántól, a ,,munkamániás'' Németh Ernőtől is számtalan trükköt lesett el. Nagy-nagy kedvvel vesz részt az Újvidéki Rádió és a topolyai Régió Rádió Derűlátó című, humort népszerűsítő műsorában és hangjátékokban, Rejtő Jenő és Guy Foissy egyfelvonásosaiban, David Lytton drámájában szerepel... Életigenlő társaságban színésztársa Jónás Gabriellának, Vörös Imeldának, Temunovity Ritának, Basity Grétának, Horváth Kátai Györgynek, Ferenci Jenőnek, Pintér Ferencnek és másoknak, gondját viseli a Csáth Géza Művészetbarát Kör fiataljainak. Élete párjával, Zsuzsannával és két gyermekével féltőn ügyel arra, hogy körülötte az élet ne szennyeződjön be. Többször mondta: ,,Ha erős kézzel lefogod az ütésre lendülő kezet, és tisztán a szemébe nézel a támadónak, meghunyászkodik. A szelídségben is van erő.'' Némedi Imrére eddig még senki sem emelt kezet. A Szabadkai Rádió hallgatói, az Életjel műsorainak állandó látogatói, a diákjai édestestvérként szeretik, ragaszkodnak hozzá. És ne feledjük: akkor is hű maradt a munkatársaihoz, amikor a rádiót fel akarták számolni. Ecce homo - íme a nagyszerű ember, mindannyiunk hű társa ebben a gyámoltalan, elrondított, művészietlen világban...