home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Nem szidni, tanítani!
Huzsvár József
2013.07.03.
LXVIII. évf. 27. szám
Nem szidni, tanítani!

Minden igazi horgászapuka vágya, hogy csemetéjéből pecás váljon, és ezért minden áldozatra kész. Nekem sajnos nem adatott meg, hogy apám felügyeletével tanuljak meg horgászni, de amikor kiskoromban megtaláltam a fater öreg halásztáskáját, azonnal tudtam, hogy a halak zargatása lesz a szenvedélyem. Tapasztalt, felnőtt horgászok mellé szegődtem, akik ugyan becsülték a kitartásomat, a titkokat azonban úgy kellett ellesni tőlük. Akkor megfogadtam, hogy ha gyermekem születik, igazi horgászt fogok nevelni belőle.

Amikor világra jött a kisfiunk, azonnal elkezdtem kidolgozni a taktikát. Amint járni kezdett, a párommal elvittük különféle vízpartokhoz, hogy megbarátkozzon a természettel. A „szoktatás” nem sikerült valami fényesen, mert az ilyen kirándulások főleg abból álltak, hogy én pecáztam, a feleségem meg rohangászott a gyermek után, nehogy a vízbe essen vagy kiszaladjon az autók elé. Az első leckék a tiltásról szóltak. Elmondtam a fiamnak, hogy nem lármázunk és nem akkor vagyunk szomjasak, ha kapás van, meg hogy addig maradunk, ameddig apa meg nem unja. Ettől függetlenül mégis eljutottunk az első halak kifogásáig, ragadós kispecát fabrikáltam a gyereknek, és kivittem a csatornára küszözni. Fogott is ötöt-hatot, majd rögtön nagyhalat szeretett volna akasztani. Nem volt mit tenni, készítettem neki egy komolyabb szerelést, és az akkor még retúrpontyokkal teli Vér-tóra vittem, hadd örüljön a kis pecás. Az első bevetés után már a horogra is akadt egy félkilósforma potyka, a fiam pedig felém nyújtotta a botot, hogy én vegyem ki a halat. Biztattam, hogy ő fárassza ki, és én majd megszákolom. Az instrukcióim alapján kivettük a halat, gondoltam, ettől fogva biztosan szenvedélyes horgász lesz. A következő hetekben sem akart azonban csatlakozni hozzám, amikor pecázni mentem, ezért bevetettem az utolsó csalimat. Sátorozást szerveztem, tábortűzzel, szalonnasütéssel egybekötve. Maga a tűzrakás és a sütögetés tetszett is neki, de a pecabotot továbbra sem volt hajlandó a kezébe venni. Nem volt mit tennem, el kellett ismernem a kudarcomat. Mégsem adtam fel az utánpótlás-nevelés gondolatát. Ha a fiamból nem tudtam is horgászt nevelni, majd az unokám (unokáim!) biztosan osztozni fog (fognak) halfogó szenvedélyemben.

Amikor megszületett a kis unokám, attól a pillanattól kezdve ismét időszerűvé vált a horgászatra nevelés kérdése. A korábbi kudarcból tanulva előbb az elmélettel kezdődött a tanítás. Az előszobában a halas naptár képeit nézegetve ismerkedtünk a majdani nemes ellenfelekkel: a puszis hallal (ponty), a meztelennel (harcsa) és a csüllővel. Ez utóbbit a csuka és a süllő nevének keverékéből fabrikálta pici unokám. Majd áttértünk a Nagy halaskönyvre, és a kedvencek már a murénák, ráják, valamint más gusztustalan tengeri herkentyűk lettek. Az ok igen egyszerű, az ilyen félelmetes ellenségek levadászása ugyanis sokkal fiúsabb tett, mint egy békés tükrös kifogása.

Amikor megtudtam, hogy Tádus az idén kisovis lesz, úgy gondoltam, hogy elérkezett a pillanat. A téli csukázásból kimaradt csalihalakat a kerti kistóba engedtem, majd csontival etettem őket. A legrövidebb botomra apró úszót, kishorgot kötöttem, és kezdődhetett a gyakorlati oktatás. Unokámmal az árnyékos oldalról cserkésztük be a halakat, leguggolva araszoltunk oda, majd a fiú széket kért. Hiába, a mai gyerekek már nem térdre ereszkedve pecázzák át az első tíz évet! Miután megoldottuk a székfoglalást, nekifogtunk a halak zargatásának. Az első csontis horog vízre érésekor már fel is bukkant az első kiskárász, majd a tóban levő mind a kilenc halat megakasztottuk egyszer. Kevés útbaigazítás után unokám meglehetős biztonsággal kezelte a felszerelést (lesz ebből a gyerekből horgász!), jó érzékkel vágott be, és kapkodás nélkül húzta partra a kis halakat. Miután befejeztük a horgászatot, és eltettem a botot, ebédelni mentünk. A fiú ismét a kertbe kívánkozott. Amikor később utánamentem, ott ült a tó mellett, és egy nádszállal utánozta a már begyakorolt pecamozdulatokat. Ekkor tettem azt a könnyelmű ígéretet, hogy másnap kiviszem Palicsra.

A következő nap délelőttjén dolgom akadt a városban, és csak dél körül telefonáltam, hogy indulok az unokáért. Kérdésemre, hogy áll-e még az alku, a menyem azt mondta, hogy Tádénak már reggel óta a fején van a pecasatyakja. Útközben elmondtam neki röviden, hogy nem kapkodunk, mert a horog akár fülön is foghat bennünket. A nagy víz lenyűgözte a kislegényt, kiraktam a székét a partra, kezébe adtam a botot, és kezdődhetett az örömpecázás. Én tisztes távolba vonultam a saját botommal, nehogy összeakadjunk. Mivel neki nagyobb horgot kötöttem és jól megtűztem csontikkal, ő fogta a nagyobb halakat, mégpedig megállás nélkül.

Nekem a kisebbek jutottak, mivel az otthoni tavat szándékoztam megtölteni velük, macskaetetés szándékával. Úgy látszik, Tádusban is dúl a versenyszellem, mert időről időre konstatálta, hogy alaposan elvert. Az egyik elpusztult halam után pedig pontlevonást helyezett kilátásba.

A part menti sávot fél méter széles hínár borította, a halakat ezért belülről kellett kihúzni. Amikor először akadt be a hala a növényzetbe, türelmesen elmagyaráztam, hogy ezt nem szabad így csinálni. Amikor másodszor is megtörtént, valószínűleg némileg emeltebb hangon szólhattam rá, mert a pedagóguscsaládban nevelkedő unokám kioktatott: — Nem szidni, tanítani!

Erre igazán nem volt mit mondanom, végtére is igaza volt, és talán a horgásszá nevelés egyik titkára mutatott rá a nem egészen ötéves gyerek.
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..