A szerző felvételei (Bármelyik képre kattintva megtekintheted a teljes képgalériát)

Az idén is péntektől vasárnapig tartott a KMV Óbecsén. Előtte már sor került a szín- és filmművészeti részre Zentán, valamint a népművészeti kategóriákra Temerinben. Pénteken mi is befutottunk egy jó házi burekre temesvári kis barátnémmal, aztán egy gyors kávé a Scenában (nincs más sorrend), és már kezdődött is a vetélkedés a — picit huzatos — színházteremben (Én: „Laci, lefagy a kezem. Muszáj, hogy menjen a légkondi? Kinek szóljak?” Vígi Laci: „Nincs is légkondi, ez a huzat — üzeni Misi”). Volt sok remek szavalat, próza és drámai monológ is, és persze volt néhány versenyző, aki érezhetően egyedül készült fel, és egy picit félre- vagy túlértelmezte a szöveget, ezért a hangsúlyozás mosolyt csalt az arcokra. De azért volt a zsűri, hogy ezeket helyretegye, elmagyarázza. Az ifjú beszédművészeket László Sándor, az Újvidéki Színművészeti Akadémia tanára, színész, Mészáros Árpád színész és Berta Csongor színész bírálta. Őket váltotta Fehér Nóra előadóművész, Bakos Árpád énekes-zenész és Szerda Balázs népzenész, hogy az elénekelt versekről is véleményt mondjanak. Személyes kedvenceim között van a prózamondásban első díjat nyert Nagy-György Anikó, aki Kiss Ottó Csillagszedő Márió című szövegéből adott elő részleteket, és hát annyira jól csinálta, hogy kedvet kaptam elolvasni a teljes szöveget. Aztán Rajsli Dália drámai monológja kötött le és lepett meg annyira, hogy csak pislogni tudtam. A fiatal hölgy igen erős színpadi jelenléttel bír, és kiszámíthatatlan váltásaival a figyelmemet is végig a kezében tartotta. Aztán nagyon szeretem azt is, ahogy az évről évre énekelt versekben (is) induló Apró Alexandra hangjáról mindig eszembe jut a nyolcvanas években underground művészi körökben működő Trabant zenekar énekesnőjének, a színésznőként Bódi Gábornál megjelenő Méhes Mariettának a hangja. Az idén ők is első helyen végeztek.

A péntek estét Oláh Dóri grafikus Rakétaiskola darálthúsból című könyvének bemutatója nyitotta. Ő is már őskáemvésnek minősül, amíg versenyzett, általában az első díjakat zsebelte be, most diplomázott, könyvét tartja kezében, ő a KMV dizájnere, és az idén már a beérkezett képzőművészeti pályamunkákat is ő zsűrizte, Pesti Emma festővel és Bezzeg Gyula fotóssal karöltve. Könyve egy képes utazás a láma mögött egy biciklin, banánnal és rasztákkal. Dóri el is mondta, hogy „Lám(a), lám(a), ő is itt kezdte, a KMV indította el ezen a pályán”. A péntek esti jó dolog tehát, hogy végre van egy Oláh Dóri-könyvem, illetve hogy szeretném, ha volna egy gombokból készült első díjas alkotásom John Lennon fejéről is, mert imádtam Sarnyai Anna alkotását, aki az egyéb kategóriában vitte el az első díjat. (Anna, keress meg, a képednek a nappalimban a helye! Jó társaságban lesz.)

A pénteket a Smokey Monday pörgette fel, kiváló funkyzenékkel. Táncoltunk. Sokat.

Szombaton az önálló művek mérettek meg, vers, novella, értekező próza, publicisztika, humoreszk és a legfiatalosabb, az idei évtől bevezetett új műfaj, a slam poetry.

Fenyvesi Ottó költő, író, a zsűri tagja el is mondta, hogy mint minden évben, ezúttal is voltak gyengébb s erősebb kategóriák. Most a novellát és a slam poetryt érezte a legerősebbnek, melyet egyébként melegen ajánlanék szülőnek, tanárnak, felnőttnek egyaránt. Valaki szervezhetne egy diák kontra tanár slam poetry estet. Na jó, ez lehet, hogy egy kicsit vad elképzelés, de miért ne? Fenyvesi mellett Laskovity Ervin újságíró és Kelemen Emese irodalomkritikus, doktorandusz voltak a szombati irodalmi vetélkedő zsűrijének tagjai.



Szombaton a már hagyományos kerekasztal-beszélgetésre is sor került, melyen „hagyományosan” sajnos nagyon kevesen vettek részt. A kerekasztalnak az a célja, hogy a szervezők szép kereken, szemtől szembe meghallgassák az óhajokat, kibogozzák a bogokat. Nem először történik meg ugyanis, hogy néhányan nem veszik figyelembe a vetélkedő szabályzatát, ezért kizárják őket, emiatt megsértődnek, néha csoportosan, és bojkottálják a rendezvényt. A Facebooknak köszönhetően viszont már korábban is lehet ennek hangtalan hangot adni, de nyílt beszélgetésre az idén sem kerülhetett sor, a szervezők maguk ültek a kerekasztal szélén.

Szombat este Minden OK volt, azaz a legjobb előadást néztük meg a Kosztolányi Dezső Gimnázium (immár két fiúval kiegészülő) csapata előadásában. A Minden OK — Szabad asszociációk tabuk nélkül című darabot is Kucsov Borisz rendezte. Lendület, őszinte játék, energia, és hát látszik, hogy mennyire szeretik ezt csinálni. És ha szeretik, akkor mi is fogjuk, akik nézzük.

A szombat este minden évben a KMV-buli időpontja, hogy másnap mindenki álmos szemmel pisloghasson a reggeli gálán, és utána az ebédnél megtárgyalhassa a nyaki izomlázat. Az idén a zentai Uprise (jó régi, hazai házi zenekar, ismerik, szeretik, pozitív zene, pozitív zenészek), a belgrádi Threesome (isteni finom Tarantino-filmekbe illő zenei őrület, és csak három ember a színpadon), illetve a szegedi Gypo Circus (rekedt reszelőhang, kalapos hölgy hegedűvel és Gogol Bordello is bekukkantott.)

És valóban. Vasárnap reggel fél tízkor (a mise, a vasárnapi ebéd, a szavazás és a hazaút előtt/után) sok-sok fáradt pillantás várta a legjobbakat a színpadra. Hajnal Jenő (az MNT elnöke) megnyitott, és igazán szépen szólt, de hát ő is volt KMV-s, Szilágyi Miklós (fő szervező) értékelt és megköszönt, Elor Emina díszvendégeskedett, és Kosztolányit szavalt (még emlékszem, amikor versenyzett, és nyert, már akkor imádtam), az eső esett, a szél fújt, az első helyezettek előadtak, felolvastak, megmutattak. Személyes öröm vasárnapról: végre megint volt egy nagyon jó film! Hozzáértően felvéve, vágva, jól kitalálva. Körmöci Norbert: Puska official. Taps, taps, taps!

Aztán díjátadás, közös fotó („Na, nézd meg jól, itt a jövő vajdasági értelmisége” — súgja K. Kovács Ákos, én pedig csak remélem, hogy valóban így lesz, és nem Magyarország vagy Németország értelmiségét látom a színpadon), ebéd, és csak a jeges szél próbál terelgetni, hogy térjünk vissza a valóságba. Fázunk, de csak kívül.

Számolgattuk néhányan, hogy ki hány éve káemvézik. Én körülbelül tizenhat. „Neked könnyű, te becsei vagy.” Persze káemvézni nem csak úgy lehet, hogy versenyzünk. Voltam hozzá én is túl fiatal, és voltam éppen elég idős, hogy versenyezzek, és aztán én is egy kicsi pontja lettem a szervezőgárdának. De túl idős soha nem lehet az ember a KMV-hez. Fokozhatnám még valami szép közhellyel itt, a végén, de nem teszem. Kíváncsi Művészet Vadul. Kedves Mosolyok Világa. Kis Művészi Vonatozás. Kávés-Málnás Verkli. Középiskolások Művészeti Vetélkedője. Bizony.

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net