Csantavéren már évek óta enyhén szólva sem rózsás a helyzet, és az utóbbi időben egyre szomorúbb állapotok uralkodnak a faluban.

A lakosság körében óriási az elégedetlenség és a félelem a számos betörés miatt. Nemcsak idős személyekhez, hanem fiatalokhoz, nagyobb családokhoz is bemerészkednek a betolakodók, és az a legabszurdabb, hogy most már nemcsak az éj leple alatt, hanem fényes nappal is kirabolják a helyi polgárokat. Az esetek többségében a pénz és az ékszer a legkeresettebb, viszont gyakran élelmiszerre, üzemanyagra, háztartási berendezésekre vagy apróbb technikai eszközökre fáj az enyveskezűek foga. Van, hogy nem is okoznak felfordulást a házban, hanem céltudatosan a pénzt vagy a páncélszekrényt keresik.

Az ember naivan azt gondolná, hogy ahol egyszer járt a betolakodó, oda többet nem megy vissza, de erre van ellenpélda is. A csantavéri P. T. házába háromszor törtek be. Egyik alkalommal sem volt otthon, és mivel kis rokkantnyugdíjból él, a tetteseknek pénz nélkül kellett távozniuk. Mobiltelefonokat, televíziót, vérnyomásmérőt és hat pár új zoknit vittek el a bűnözők. P. T. elmondása szerint az illetők megfigyelés alatt tarthatták a házat, mivel olyankor történtek a rablások, amikor huzamosabb ideig nem tartózkodott otthon.

A szintén Csantavéren élő B. Z. esetében a kamiont törték fel az elkövetők, és érdekes módon sem a bankkártyát, sem pedig a nagyobb értékeket nem vitték el. Tisztálkodási szerektől, élelmiszertől és aprópénztől fosztották meg a lakost, akinek a település központjában parkolt a szolgálati járműve.

Kerítésen, ablakon és van, hogy egyszerűen a bezáratlan bejárati ajtón hatolnak be a házba a betörők, és a faluban már olyan fokú a félelem, hogy óvintézkedésként a gyászjelentést sem teszik ki a kapura, ha elhunyt valaki a családból, mert néhány házból a temetés alatt tulajdonítottak el anyagi javakat.

Burány Ferenc, Csantavér helyi közössége közgyűlésének alelnöke elmondta, hogy a fő gond a faluban az, hogy a lakosok nem jelentenek be minden betörést a helyi rendőrségen.

— Gyakran a csantavéri piacon szájról szájra terjed a hír, hogy betörtek valahova, és az illető nem tesz feljelentést a hivatalos szerveknél. Úgy látom, hogy az emberek többsége nem figyel a másikra. Vannak olyan pozitív példák, egymással jó viszonyt ápoló szomszédok, akik szemmel tartják a másik portáját, ha az egyik család elutazik, vagy hosszabb ideig nem tartózkodik otthon. Ha egy kicsit jobban törődnénk a szomszédjainkkal, akkor sok mindent meg lehetne akadályozni. Vannak szezonális jellegű betörések, tavasszal például az üzemanyag iránt a legnagyobb az érdeklődés, ősz végén, tél elején — a disznótorok idején — pedig a húskészítményeket viszik el a mélyhűtőkből, kamrákból. A falunak bizonyos részein jellemzőbb a lopás, főleg azokat a környékeket veszik célba, ahol több az elhagyatott ház, és így nincs szomszédja a kiszemelt családnak, személynek. A bűncselekmények kortól, nemtől és nemzeti hovatartozástól függetlenek. Semmi esetre sem lehet általánosítani, hiszen olyanra is volt példa, hogy a rabló a fürdőszobaablakon át hatolt be, melyen felnőtt személy nem is férne át, továbbá az is megtörtént, hogy roma származású családot loptak meg.

A törvény értelmében a rendőrség 5000 dinár feletti kár esetén köteles elindítani az eljárást, ez alatt az összeg alatt pedig a megkárosított személy a saját pénzéből kell hogy fedezze a feljelentést és az ezzel járó költségeket. A falu lakosai közül sokan térfigyelő kamerákat és riasztóberendezéseket szereltek fel az otthonukba, sőt, olyan is akad, aki üvegtörmeléket falazott a kerítés tetejére. Jó néhány lopást lelepleztek, mivel a ház lakói több esetben felébredtek a zajra. A faluban hatalmas gond a fiatalok elvándorlása, így a betörők az üresen maradt házakat is megkörnyékezik, illetve bátrabban hatolnak be olyan épületbe, ahol nincs szomszédság.

A faluban leginkább a félelem dominál, az emberek fel vannak háborodva, tanácstalanok, dühösek, viszont nem mernek nyilatkozni, illetve felkeresni az illetékeseket. Az elégedetlenség az interneten csúcsosodott ki leginkább, de még nem lépte át a virtuális világ kapuját. Az egymás közötti kommunikációnak köszönhetően a helyiek egyre tájékozottabbak a megfigyelési és lopási technikákat illetően. A karácsonyi szentmisén, illetve az esküvőn, temetésen vagy nyaraláson való tartózkodás alatt van a legtöbb behatolás, már csak ezért is érdemes lenne egy megfelelő bizalmi viszonyt kialakítani a szomszédokkal, akik ilyen esetekben szemmel tudják tartani a házat és a környékét. Szinte mindennapos jelenség, hogy a bűnözők a kulcslyukba faágat vagy levelet tesznek, és ha azt látják, hogy a kapu vagy az ajtó még néhány nap múlva is érintetlen, akkor tudják, hogy a ház lakói nem tartózkodnak otthon vagy már eleve elhagyatott az épület. Mivel kistelepülésről van szó, ahol mindenki ismer mindenkit, nem nehéz kideríteni, hogy egy-egy személy vagy család milyen anyagi körülmények között él. A magányos idősek vannak a legkilátástalanabb helyzetben, hiszen ők önvédelemre sem képesek. Egy hetvenéves hölgyhöz az ablakon át mentek be, és a támadók a hajánál fogva húzták végig a házban, amikor felkapcsolta a lámpát, és felszólította a tolvajokat, hogy távozzanak.

Fontos lenne végre igazán összefogni, véget vetni a szűklátókörűségnek, szembenézni a már régóta aktuális és súlyos gonddal, mely alaposan megkeseríti az emberek életét. Nem várhatunk békét és közbiztonságot, ha nem beszélünk a bennünket ért károkról és igazságtalanságról. Nem az áldozatnak van szégyellnivalója, hanem a bűncselekményt elkövetőnek. Elégedetlenkedhetünk a világgal, a jogokkal és a törvénnyel kapcsolatban, de ne várjunk változást, ha nem állunk ki saját magunkért. A szörnyülködések és a sajnálkozások még nem szülnek tetteket és jólétet.

Valóban egyszerűbb az, ha fényes nappal kirabolják a szomszédot, mi pedig nem látjuk, nem halljuk, ha pedig velünk történik meg, akkor nem beszélünk?