* A bábszínházzal az ember gyerekkorában találkozik először, megszereti Mazsolát, Tádét, Süsüt és a többieket. Aztán az átlagember egy picit eltávolodik, elfeledi magát a bábot. Veled azonban nem így történt.

— Minden bábos életében Kemény Henrik egy etalon, egy origó, ahonnan minden kiindul és visszatér. Nálam másról volt szó, óvodásként beleszerettem Kemény Henrikbe. Ő volt a szerelmem. Kinek Gojko Mitić, kinek Henrik. Aztán a középiskolában megismerkedtem gólyalábasokkal, akik abban az időben főleg bábosok voltak Magyarországon. Rumi Laciék, Pályi Jancsiék, Gulyás Laci, Boráros Szilárd, beszippantott ez a világ, akkoriban főleg ez a vásári része. A habitusom is ilyen, így megtaláltam benne magam. Közben elvégeztem a szociális munkás szakot, azzal párhuzamosan csináltam egy bábstúdiót, utána Marosvásárhelyen a bábszínész szakot is befejeztem, minden egy irányba vitt.

* A bábról, bábjátékról, bábos előadásokról tudjuk, hogy nem csak gyerekeknek szólnak.

— Ez egy izgalmas műfaj. Egy kis ideig politika is tapadt hozzá, hiszen volt egy rendszer, amikor egyszerűen át lehetett nyomni az ideológiát az emberek fején, mesék által. Akkoriban még erőteljesebben futottak a felnőtteknek szóló bábelőadások is. A Budapest Bábszínház már-már elcsépelt szlogenje — A báb nem korosztály, hanem műfaj — nagyon találó, mi pedig a Kövér Béla Bábszínházban úgy fogalmazunk, hogy Nem csak gyerekjáték. Én magam is készítettem felnőttelőadást Szegeden a bábszínházban, így amikor Schneider Jankóval átvettük a bábszínház vezetését, s beindítottuk a „Hány éves a kapitány?” programsorozatot, a felnőtteknek szóló előadásoknak már volt egy megágyazottságuk. Még most is fura sok embernek, de már egyre többen keresik és nézik. S azt érzem, hogy az emberszínházi világ egy picit megrekedt, elkezdett másfelé keresgélni. A báb műfaján belül egy csomó technika alkalmas olyan dolgok megmutatására, amelyeket összesűrítve nem lehet elmondani, de így meg lehet mutatni.

* Ha új előadás készül egy kőszínházban, legtöbb esetben egy szöveghez keresnek formát, itt viszont a forma már megvan, hiszen bábot kell benne használni. Ti is szövegből indultok ki?

— Ez szerintem minden bábosnál máshogy működik. Ez egy összművészeti forma, melynek erős vonala a vizualitás, a képzőművészet. De a mozgás és a szöveg is benne van, akkor is, ha nonverbális. Mert hogy olvasunk színházi szöveget? Nem feltétlenül a textuson keresztül. Az én módszerem, hogy inkább szövegfoszlányokkal kezdek el dolgozni. A Kafka Hotelt úgy csináltuk, hogy A nyolc oktávfüzetből indultunk ki, mely főleg impressziókat, skicceket tartalmaz. Ez arra volt jó, hogy vizuálisan elindítson bennünket többféle irányba. Vagy az Un-deadnél volt egy versrészlet, mely megmozdított bennem valamit: Lugosi hátán hordta a koporsóját, megbotlott és beleesett — ez a sor nagyon erőteljes, hiszen Lugosira rászakadt ez a Drakula-toposz. Abban a ruhában is temették el. Ehhez kerestem egy jellegzetes tárgyat, melyet vertikálisan és horizontálisan is mozdítani lehet. Ez volt a koporsó, melyből később pottyantós budi lett, színházi öltöző, vitorlás hajó, szerelmi ágy, bányászcsille. 

* Mennyire kell kivitelezőnek is lennie a bábrendezőnek?

— Mindenképp kell hozzá érteni valamennyire. Van, akinek jobb szcenikai érzéke van, másnak a dramaturgiához, megint másnak pedig a zenéhez van inkább tehetsége. A bábszínházi forma sokkal manufaktúrásabb, mint az emberszínházi, ahol ezek elválnak egymástól. Ez azért sem szerencsés, mert emiatt sokszor szétfutnak a dolgok. Például a jelmez elválik a díszlettől. Nem is érted, mi köze egyiknek a másikhoz. A bábszínházban összedolgoznak, és sokszor ugyanaz az ember végzi ezeket a munkákat.

* Kövér Béla Bábszínház, Szeged. Ezt igazgatod most. Egyértelmű lépés volt, hogy megpályázod az igazgatói tisztséget?

— Nem vagyok egy ambiciózus ember, viszont hozzá tudok kapcsolódni gondolatokhoz, ügyekhez. Tehát igen, úgy is fel lehet fogni, hogy sokáig szabadúszó voltam, s azt éreztem, egy picit kinőttem Szegedet, ez volt a következő lépcsőfok. De sokkal inkább motivált, hogy itt ez a régió, Vajdaság és Erdély egy része, melyet be lehetne vonni, és van egy bábszínház, mely meg van rekedve. Annyira fontos ügy volt ez számomra, és akkora szerelem, hogy ezt meg akartam lépni. A B tervem az volt, hogy elköltözöm a városból. De nem akartam mindenáron igazgató lenni, a mai napig néha nem értem, kihez szólnak, amikor azt mondják, igazgatónő. Sokkal könnyebben tudom képviselni a színház dolgait, mint a sajátjaimat. Szerintem sokan így vannak ezzel, főleg szervezők, menedzserek, hogy másért könnyebben ki tudnak állni, mint magukért. 

* Hamarosan indul a SZINKópé fesztivál, melynek igen erős civil jellege van. 

— Ez számomra nagyon fontos. Sok civillel dolgozom, és nekem is van egy egyesületem. Hiszek az alulról szerveződő dolgokban, sőt, azt hiszem, csak abban hiszek. A színházat is ilyen téren építem, és kiderült, hogy ez a rendszer itt is jól működik. A demokratikus dolgokban hiszek, az asszertív kommunikációban, a civilek ezt nagyon jól csinálják. Szegeden sok a civil, akikről nem is tudnak, csak a célcsoport, és ez nem jó, de nincs is energiájuk a promócióra, túl sok elmegy arra, hogy egyáltalán talpon maradjanak. Ezért az állami szférának kutya kötelessége megsegíteni őket, ha van kapcsolódás, márpedig nálunk sok van. Mi egy picit talán segítünk abban, hogy olyanok is megismerjék őket, akik eddig nem. Olyanokat kerestünk, akik a bábszínház profiljához is tartoznak. A Motiváció Műhely, mely halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, társasjátékokat fejleszt, tehát nem kérdés, hogy ott lesz. Vagy a Tarján Felett az Ég — Megálló, mely a MASZK Egyesület platformja, egy erős szubkulturális részen, a Tarjánban visz egy közösségi teret. Aztán a PET-kupások, akik régi nagy szerelmeim. Tiszát tisztítanak, és régóta tervem egy együttműködés velük. 

* A fesztiválra kiket vártok?

— Mindenkit. Családokat nulla- és százéves kor között. Négy jelölőnk van, négy óriásbáb, egy tiszavirág, egy ponty, egy sirály és egy bőgőshajó, mind szegedi jelképek, s ezek a figurák környezetvédelmi szempontból is fontosak. Kivonulunk velük az utcára, ahol a nézők már várnak bennünket buborékfújókkal. A ponty a totyogósoké, hiszen van Totyogók Színháza programunk is, lesz zenebölcsi, a Somogyi Könyvtár könyvei, játékai stb. Lesz egy stand padokkal, s oda lehet jönni leülni megreggelizni, s még az is lehet, hogy éppen Gryllus Vilmossal esznek majd együtt délben. A Tiszavirág tér ad helyet a színpadi programoknak, koncerteknek, hiszen ilyenek az előadások is, gyorsan élő, gyorsan szerelembe eső valamik, mint a tiszavirág, csak arra az egy órára léteznek. A Sirály tér a civileké, és itt kap helyet a Tintaló Cirkuszi Sátor, mechanikus bábos cirkuszi előadásokkal. S ott a Port Cigeddin, mely Szeged régi kikötőjének a neve, a Papír Panír-os pécsi fiúkkal csináljuk, ehhez egy izgalmas játékteret fejlesztettünk, három szervező, az összes színész és sok animátor fogja mozgatni, és bármikor be lehet kapcsolódni. Jó lenne egyszer a Malomra is elhozni. Ez egy kartonvilág. És rengeteg játék, lesz felhővadászat, századfordulós játékok, Kádár Ferkó fotós színháza, ahol vízi tematikájú fotókat lehet majd csinálni, s még sok minden. A fesztivál kétnapos, de igazából négy, hiszen van egy zárt körű napja 25-én, akkor lesz a 75. szülinapja a bábszínháznak, ott bemutatunk egy könyvet, mely nem kordokumentum, hanem egy meséskönyv. Másnap lesz az óriásbábos menet a Led Puppetsszel, illetve a Bóbita Bábszínház óriásbábjaival, aztán kezdődik a kétnapos fesztivál. Szóval egy nagy dzsemborira lehet számítani. Gyertek el!