- Nyilvánvaló, hogy bizonyos változásokra van szükség a községben, egyébként a választásokon nem lett volna 19 lista és nyolc elnökjelölt benevezve. Talán nem hangzik nagyképűségnek, ha elmondom, én jó munkahelyről jöttem ide, tehát nem az volt a célom, hogy állást szerezzek magamnak. Annak a polgári csoportnak, amelynek a jelöltje voltam, 11 tanácsnoka van a képviselő-testületben. Ők valamennyien sikeres emberek, jól menő cégek tulajdonosai vagy vezetői, akik a tapasztalataikat most át szeretnék adni - kezdi a beszélgetést ÜRMÉNYI Ferenc-Fecó, Ada község új polgármestere, aki a Szakértelemmel és szívvel a sikeres közösségért polgári csoport élén nyerte meg a választásokat.
* Mi készteti a sikeres üzletembereket arra, hogy önkormányzati munkát vállaljanak?
- Az adaiak sokfelé megfordulnak a világban, talpraesett üzletemberek. Régebben azt tartották rólunk, hogy erős a gazdaságunk és a kisiparunk, jó lovasklubunk van, egy kis oázis vagyunk Észak-Bácskában. Ez mára nagyon megváltozott. Úgy érezzük, jó koordinációval a megfeneklett szekeret ismét el lehetne indítani. Ezek az emberek mindannyian pártonkívüliek, a tenni akarásukat és a szakértelmüket adják. Nekem négy gyermekem van, itt akarom őket marasztalni, mert nem úgy képzelem el nyugdíjaséveimet, hogy írogatom nekik a leveleket Kanadába, Németországba vagy Magyarországra. Itt kell a jövőt biztosítani. Nem ábrándozásról vagy álmodozásról van szó, mi tisztában vagyunk a gazdasági helyzettel. Az egész ország össze van roppanva, de okos hozzáállással ezen is lehet változtatni. Nekünk nem pénz kell, hanem munka. A községben élők tudnak és akarnak dolgozni, nem kételkedem abban, hogy a javakat meg tudják valósítani.
* Melyek a legnagyobb problémák a községben?
A Halász József mezőgazdasági vállalat és a Potisje valamikor 1500-2000 munkást foglalkoztatott, ennyi családnak biztosította a jövedelmet. A Halászt privatizálták, az eddigi beszélgetésekből úgy látom, jó irányban halad, az alapeszközökbe a tulajdonos részéről elég jelentős beruházás történt. Egyébként az adai magánosítási folyamatról még nincsenek megfelelő adataim, de sajnos már kijelenthetem, hogy nem nevezhető sikeresnek. A kisipar nagyobb része kötődött a gyárakhoz, például közülük is sokan támaszkodtak kooperációs munkákkal a Potisjéra. A legfontosabb feladat mindenképpen az, hogy munkát hozzunk a községbe.
* Az önkormányzat mennyire szólhat bele a gazdaságba?
- Az önkormányzat anyagi helyzete a gazdaságtól függ, szinte a tükörképe. Szeretnénk létrehozni egy gazdasági tanácsot, amelyben ágazatonként osztanánk fel a feladatokat. Egy alapos felmérésre is szükség van, melyből kiderülne, milyen kapacitásokkal rendelkezünk, és azok hogyan vannak kihasználva. Új piacot kell találni, amely keményebb a hazainál, nekünk viszont időben, pénzben, minőségben konkurens árut kell előállítanunk, amit az európai vagy világpiacon tudunk értékesíteni. Ez nem lesz egyszerű, hiszen egy teljesen új gondolkodási és termelési módot kell átvennünk, de az adaiak ügyesek. Én a községi vezetőségnek a szerepét inkább a menedszerségben látom. Meg kell szoknunk a pályázatok világát, ami számunkra még idegen, de csak így tudjuk a munkát és az eszközöket idehozni. Ezt a célt szolgálja majd többek között a leendő információs irodánk is. Még nem említettem a turizmust, amelyre szintén tudunk alapozni. Komolyan át kell tekinteni a jelenlegi helyzetet, megállapítani, mit tudunk a legrövidebb időn belül rendezni, milyen területekben gondolkodhatunk, hogy azokat a jövedelemszerzés céljából felkínáljuk a megfelelő helyeken.
* Ha cserélődik a hatalom, akkor teljesen megszűnik a kontinuitás? Önöknek most mindent elölről kell kezdeniük?
- A rátermett emberek mindig biztosítani tudják a kontinuitást is. Én megrögzött pártonkívüli vagyok, de elismeréssel adózom minden pártnak, amelyik valami kedvezőt tesz a közösség, bizonyos embercsoportok vagy régiók érdekében. A párt azonban az egyik dolog, a községi elnöki funkció pedig a másik. Téved az, aki pártelnökként akar irányítani egy községet. Minket nem köt a pártfegyelem, bárkivel le tudunk ülni tárgyalni. Adán egyébként ebben tükröződött a népakarat, azaz abban, hogy a polgárok személyekre adták le a voksaikat, olyanokra, akikben megbíznak, akikről elhiszik, hogy tenni akarnak valamit ezért a községért.
* Többször említette már, hogy pártonkívüli, a nyilvánosság azonban tudni véli, hogy az előző polgármesteri mandátuma idején, 2000 előtt, tagja volt egy bizonyos pártnak.
- Ezek a találgatások már fárasztóak az adaiaknak. Én akkor is pártonkívüli voltam, de mindenki azt hisz, amit akar. Inkább arra vagyok büszke, hogy minden párt szívesen látott volna a saját soraiban. Azt mondják, tagja voltam a Jugoszláv Baloldalnak. Nem voltam tagja, de jó együttműködésem volt vele, csakúgy, mint az akkori uralkodó pártokkal, mivel így tudtam a községért tenni valamit. Ez már lejárt nóta, de kíváncsi vagyok, most hova sorolnak.
* Azt mesélik, jó együttműködése van a VMSZ csúcsvezetőségével.
- Éppen ezt akartam mondani, hogy a VMSZ-szel éppen olyan jó az együttműködésünk, amilyen volt is. Nemcsak a csúcsvezetőségével, hanem az egész párttal. Nem szeretek a múltba visszatérni, nem azért vagyok itt ismét, hogy nosztalgiázzam. Én a VMSZ-ben helyi szinten sem ellenzéket látok. A községi képviselő-testületben rengeteg toleranciára és türelemre van szükség, miközben azokat a joghézagokat is szabályozni kell, amelyek a törvény változásával álltak elő. Én minden polgár polgármestere szeretnék lenni, de csak összefogással, együtt tudunk valamit tenni. Úgy nem lehet dolgozni, ha egy kis községben a nagy politikusokat akarjuk játszani. A testület valamennyi tagjában megvan a tettvágy, én azt szeretném, ha a józan eszüket használva képviselnék a polgárokat és a községet.
* Mondhatjuk-e továbbra is azt, hogy Ada magyar önkormányzat?
- Tudja Ön, hogy engem hogy hívnak? Én is magyar ember vagyok, mert az is lehet magyar, aki nem tagja a magyar pártnak. Nem akarok minősítést és véleményt mondani, de ha egy egységes magyar érdekszervezet lenne, vagy egy párt, amely valóban elfogadott egy nagyobb néptömeg részéről, akkor esetleg másként gondolnám a párthovatartozásomat. Az ezeréves magyar átoknak, a széthúzásnak azonban nem vagyok hajlandó a támogatója lenni. Minden hasznos dolgért, amelyet a VMSZ vagy más magyar párt valósított meg ennek a közösségnek, csak gratulálni tudok. Nem érzem, hogy azért, mert nem vagyunk magyar pártban, nem vagyunk magyar emberek, de azt is tudni kell, hogy itt többnemzetiségű a közösség. Ha én nem tartanám magam jó magyarnak, nem tudnám becsülni a másságot, nem tudnám elfogadni a más nemzeteket sem. Én elsőként a saját nemzetemet és kultúrámat tartom tiszteletben, mert ezáltal tudom becsülni a másét, és ezért becsülnek mások is engem. Nem kisebbségekben gondolkozom, egyenrangú és jogú polgároknak látom a községben élőket, ahol mindenki egyformán élhet a jogaival és teljesítheti a kötelezettségeit.