Cirkl Rudolf sokoldalú művész fölhívása

Óriási képzőművészeti múltunk van, nagyszámban léteznek világhírű nagyjaink, de a nevüket sem említik, mintha sosem léteztek volna. Tisztelem a jelenlegi művészeinket, de nem lenne szabad elfelejteni azokat, akik nemcsak Zombornak, hanem az egész országnak hírnevet szereztek. Híres festők, restaurátorok, filmesek, mozialapítók voltak, de lassan már a sírjaik is elhanyagolódnak. A Magyar Polgári Kaszinó valamennyire gondot visel ugyan rájuk, de ennél többet érdemelnének. Örülök, hogy megnyílt a mostani művészek galériája, de hol van a fundamentum? Műtermet, szobrokat, utcaneveket érdemelnének a néhai zombori művészek, a szülőházukon pedig emléktáblát. Mindebből még mindig semmi sem valósult meg — mondja sajnálkozva Cirkl Rudolf, aki igencsak szívesen emlékszik vissza gyermekkorára, amikor kapcsolatba léphetett több zombori művésszel, akik a szüleihez jártak. Édesanyja olasz meg francia nyelvre fordított nekik, édesapja pedig kőművesként és piktorként gondot viselt a házaikra. Nagyon sokat köszönhet beszélgetőtársam egyebek között Husvéth Lajos festőnek, de gyerekként másokkal is nagyszerű kapcsolatai voltak.

Hetvenötödik esztendejében jár, de továbbra sem hagy föl a munkával, az ilyesmi számára elképzelhetetlen. Sokoldalú művész a beszélgetőtársunk, aki amatőr festő és őstehetség, művész és természetbarát, ezenkívül díszlettervező, fafaragó, környezetvédő, természetimádó, ornitológus, továbbá helytörténész is meg műemlékvédő és restaurátor. Alkotásai eljutottak valamennyi kontinensre. A többszörösen díjazott művész 1961-ben megkapta a Zombori Művelődési Közösség díját, 1972-ben a Flora-Expo jutalmát formatervezésért, ugyanabban az évben Szegeden a Hermann Ottó-emlékplakettet meg Pécsett a Kultúrközpont díját. 1988-ban az ENSZ leszerelési témára meghirdetett nemzetközi plakátpályázatán a harmadik díjat nyerte el. 1998-ban az 1848-49-es magyar szabadságharc évfordulója alkalmából faragott kopjafáját a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének adományozta, ez az alkotás ma a budapesti Hadtörténeti Múzeum állandó kiállítási tárgya, ahhoz a Szent László-portréhoz hasonlóan, amely úgyszintén Budapesten, a Magyarok Házában, a Szent László Akadémián található. Tíz esztendővel ezelőtt a zombori Magyar Polgári Kaszinó udvarán elhelyezett, s a temetőben halottaink emlékére készült kopjafát adományozta az egyesületnek, illetve a zombori magyarságnak. A zombori Református Egyházat 200l-ben Kálvin János pasztell-portréjával, egy évvel később pedig a kombinált technikával készült egyházi címerrel ajándékozta meg.
Rendkívül gazdag tevékenységéért megannyi elismeréssel jutalmazták meg, a több évtizedes munkája legnagyobb elismerésének a 200l-ben elnyert Aracs-díjat tekinti.

Bogyó József, a néhai Magyar Királyi Faragóműhely okleveles mestere, a világot járt és sokat tapasztalt tanítómester, valamint Hustvéh Lajos festő- és szobrászművész biztatták arra Cirkl Rudolfot, hogy ne hagyja veszendőbe menni Isten adta tehetségét. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé az iskoláztatását, ám az 1958-as szabácsi önálló tárlatát mintegy 40 önálló és csaknem 200 közös tárlaton való részvétel követte. A háborús évek előtt tanulmányutakon is járt: Münchenben, Stuttgartban, Leipningenben, Doblbadban, Triesztben, Velencében, Padovában, Firenzében, Rómában s megannyi alkalommal az anyaországi alkotótáborokban, amelyek közül a dávodi, a hortobágyi és a különféle helyszíneken megrendezett Rudnay Gyula Alkotótábor a legjelentősebbek. Az itthoniak közül a kopaoniki maradt számára a legemlékezetesebb.

Ötven esztendővel ezelőtt az akkori Jugoszláviában elsőként Zomborban alakult meg a gyűjtők klubja, melynek alapító elnöke Cirkl Rudolf volt. Azon voltak, hogy a levéltári, régészeti, történelmi tárgyak, okmányok jegyzékbe kerüljenek. Igyekeztek odahatni, hogy a gyűjtők az arra érdemes anyagot odaajándékozzák a Városi Múzeumnak és a Történelmi Levéltárnak. Sikerrel járt a kezdeményezés, kiállítást is tartottak a helytörténeti anyagokból.

Cirkl Rudolf aztán a VMDK zombori tagozatának keretében megalapította a műemlékvédő és hagyományápoló szakkört. Minden magyar nemzeti ünnep, megemlékezés, koszorúzás fő szervezője lett a szakkör, gondozza a neves személyek és honvédok sírját, s folyamatosan foglalkozott helytörténeti kutatásokkal és azok publikálásával is. A szakkör jelenleg is létezik a Magyar Polgári Kaszinóban, Cirkl Rudolf azonban egészségi állapotára való tekintettel lemondott elnöki tisztségéről.

Mindenképpen említésre méltó, hogy 2003-ban megkezdték belkörű használatra a Közlemények kiadását. Fénymásolt technikával önerőből, közadakozásból havonta, illetve kéthavonta adták ki, így látva el a tagságot információkkal. Nem utolsósorban helytörténeti nemzeti adatokat is föltártak az olvasó előtt, azzal a céllal, hogy minél jobban megismerjék az emberek Zombor igazi helytörténetét, a város múltját. Vajdaság-szerte több helységbe is eljutott a Közlemények. Olvashatták Magyarországon, de másutt is a messzi Kanadától Ausztráliáig, mindenütt, ahol Zomborból és a környékéről elszármazottak élnek. Amióta azonban Cirkl Rudolf lemondott az említett szakkör elnöki tisztségéről, sajnálatos módon megszűnt létezni a Közlemények... Remélhetőleg egy szép napon újra olvasható lesz majd...

Megannyiszor emlegette beszélgetőtársunk, mennyire megfeledkeznek már jó ideje Zomborban a híres magyar személyekről. Az utcák és a terek már alig viselnek magyar nevet. Hosszú éveken át Kossuth Lajos utcának nevezték a város főutcáját, de ez az elnevezés már nagyon régóta kikerült a használatból. Hiába keresnénk már a Petőfi, a Zrinyi, a Rákóczy, a József Attila, a Hunyadi utcát, de eltűnt a Deák Ferenc, az Eötvös József, az Erzsébet tér, az Erzsébet liget megnevezés is... A zombori magyar hírességekről pedig még véletlenül sem neveztek el egyetlen utcát, teret sem...

Cirkl Rudolf továbbra sem tétlenkedik. A zombori Berta Ferenc Zsebszínház igen nagy népszerűségnek örvendő Találkozások műsorában részt vevő írók, költők és más meghívott vendégek portréit rendszeresen megrajzolja. Az eddigi 148 Találkozások túlnyomó többségén átadhatták a vendégeknek az általa rajzolt portrékat. Minden alkalommal rendeznek kiállítást, Cirkl Rudolf ezek szervezéséből is kiveszi a részét, és mint elmondta, továbbra is támogatni fogja a Zsebszínházat.