home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Ne bántsd a másét!
Perisity Irma
2013.10.09.
LXVIII. évf. 41. szám

Bizonyára sokan ismerik a mondást, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el — azaz a becstelenül szerzett vagyon rendszerint elúszik. Ez a szólás járt a fejemben egész idő alatt, amíg a középkorú házaspárral beszélgettem. Életükről a férj vallott, összetörve, bűntudattal, pedig a sorsuk alakulása nem rajta múlt. Az asszony inkább csak lelki támaszként volt jelen.

— Lázonghatok, ismételgethetem, mekkora igazságtalanság, hogy az apák bűnéért a fiúk fizetnek meg, de felesleges volna. Az életem jelentős részét már amúgy is tönkretették a múltbéli események, és ezen már nem tudok változtatni — mondja egy szuszra a férfi. — Nem állíthatom, hogy semmiről sem tudtam, viszont fel sem merült bennem, hogy milyen becstelenség, amit a családom, pontosabban az apám elkövetett.

Ebben a faluban születtek az őseim, a szüleim és én is. Van egy két évvel fiatalabb öcsém. Nem voltunk gazdagok, de szegények sem — az apám örökölt néhány hold földet a szüleitől, és idővel anyámmal vettek még hozzá néhány holdnyit, melynek a terméséből a négytagú család tisztességesen megélhetett. A szüleimet megbecsülték a faluban, mert soha senkivel sem pereskedtek, mindenki előre köszönt nekik. Apámnak volt egy legénykori cimborája. Anyám nem nagyon szerette, idegesítette a hangoskodása meg hogy folyton az igazát bizonygatta.

Akkoriban vált divatossá az olaszországi bevásárlóturizmus. A faluban elsőként ez a falubeli cimbora kezdett el utazgatni ezekre a bevásárótúrákra, később pedig már a felesége is vele tartott. Otthonukban árulták a hazahozott cuccokat: szabadidőruhákat, nejlon férfiingeket, kendőket. Később pedig aranyat — egyre többet. Apámék viszont ezt akkor még nem tudták. Talán két-három év is eltelt, amikor egy este a házaspár eljött hozzánk. A férfi egy cipősdoboz nagyságú lelakatolt ládát hozott magával. Azt mondta, megismerkedtek egy Olaszországban élő magyar származású férfival, és az ötéves munkaszerződést kínált fel nekik. Ők aláírták, és két nap múlva utaznak Olaszországba. Arra kérték apámat, őrizze meg a ládát, mert abban egy kis megtakarított pénz meg fontos iratok vannak. Még azon az éjjelen eltűntek a faluból. Sosem jelentkeztek, nem válaszoltak a leveleinkre, így lassan elfelejtettük, pontosabban egyre kevesebbet emlegettük őket. A faláda a kamra sarkába került, apám szerszámai mellé.

A lakodalmamra készültünk, amikor egy hatalmas vihar levitte a kamra tetejét, az eső pedig valósággal kiöntötte, a vízzel pedig minden holmi kiúszott az udvarra. Azt hiszem, a szüleim addigra már régen elfelejtették a ládát, csak akkor jutott eszükbe, amikor megtalálták az udvar végében. Talán azzal a szándékkal, hogy a benne levő dokumentumokat megszárítsa, apám felfeszítette. Tele volt pénzzel meg arannyal. Emlékszem, csomagonként száz aranylánc volt felfűzve egy-egy fémkarikára. Ilyen karikából tíz darab volt. Az apám nem avatott be abba, hogy mi lett a talált kincs sorsa, de azt tudom, hogy abból fizették ki a pazar lakodalmam, és abból épültek fel az új melléképületek. Csodálkoztak is a falubeliek, hogy miből telik minderre. Amikor az esküvő után elköltöztünk a feleségemmel, apámtól egy nagy köteg pénzt kaptunk földvásárlásra, hogy ne kelljen függnünk senkitől. Szerencsére így is cselekedtünk, két év múlva ugyanis szüleim udvara teljesen leégett. Egy ideig a megvásárolt földek hasznából éltünk mindannyian. Apám azt mondta, a láda tartalmának egy részét sikerült megmentenie, így elég gyorsan felújították a családi házat.

Ezután a feleségemmel tejtermelésbe kezdtünk. Jó néhány évig minden rendben ment, aztán egy évben elapadt a tehenek teje, majd pusztulni kezdett az állomány. A tejből származó haszon javarészét az állatorvos meg a gyógyszerek vitték el, az újonnan épített hűtőházat és a tíz megmaradt tehenet pedig a bank, mert a kölcsönt nem tudtuk törleszteni. Szinte teljesen tönkrementünk, a gyerekeket csak úgy iskoláztathattuk, hogy időnként napszámba jártam. A szüleim meghaltak, a családi birtokot viszont évekig nem sikerül eladnunk. Aztán a tavasszal megjelent egy fiatalasszony, és azt mondta, nagyon jó viszonyban volt apám cimborájával és annak feleségével. Hozott tőle egy levelet, amelyből kiderült: az aranyat és a pénzt, amely a ládában volt, rablással szerezték meg, és azon a bizonyos éjszakán a rendőrség elől menekültek. A férjét elfogták, később meghalt a börtönben, ő pedig a Dél-afrikai Unióban kezdett új életet. A láda tartalmát — írta — használjuk fel, amire csak akarjuk. Akkor döbbentem rá, miért ült átok mindenen, amit abból a pénzből vettünk. Ne bántsd a másét! — ez az intelem kétségtelenül vonatkozik apám cimborájára, apámra és végeredményben énrám is. Nem szabad örülni a könnyen jött vagyonnak, hiszen könnyen el is vész — és vele együtt a becsületünk is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..