Már októberben Mariah Carey karácsonyi dala szólt a szabadkai korzón található áruházban. A fát is felállították, mindezt annak érdekében, hogy meghozzák a vásárlási kedvet, pedig még az adventi időszak sem kezdődött el. A televízió is hetek óta az ünnepi akciókat reklámozza, azt, hogy a tökéletes karácsony kellékeit hol tudjuk kedvezményesen megvásárolni. A körömszalonokban már minden decemberi időpontot lefoglaltak, mert mikulásos, rénszarvasos manikűr nélkül nem ünnep az ünnep.
A roham már megkezdődött, és ahogy közeledik az advent, egyre csak fokozódik. Az otthonunkat amerikai filmekben látott fényárban úsztatjuk, és ha a szomszédasszony esetleg megelőz bennünket, akkor eszeveszett dekorálásba kezdünk. Közben vásárolunk, tolongunk, mert azt látjuk a tévében, a közösségi oldalakon, hogy a karácsonyi hangulathoz mi mindent KELL megvásárolnunk. A városközpontban pedig elsétálunk a csendben, szerényen kéregető bácsi mellett, és a gazdátlan kutyáknak sem veszünk egy 50 dináros tasakos tápot, mert az már nem fér bele a költségvetésbe, hiszen újabb és újabb dekorációs elemekre és egyéb külsőségekre kell a pénz.
Új díszeket vásárolunk, mert az idén a mentazöld a divat, de ezek úgyis a kukában végzik, mert jövőre már a hupilila lesz trendi. A régi, értékes családi emlékeket hordozó üvegdíszek pedig a padláson porosodnak. Közben pazarolunk is, hiszen rengeteg csomagolópapírt szerzünk be, mely majd a szemetesben landol.
Nincs azzal semmi baj, ha nem érkezünk hópihés körmöket csináltatni, vagy a karácsonyi dekorálás egy adventi koszorúból és a régi díszekkel ékesített fából áll. Akkor sem maradunk le semmiről, ha nem posztolunk 15 képet a halászléről és az ajándékokról. A legfontosabb az, hogy azokkal legyünk, akiket a legjobban szeretünk. Éljük meg úgy az ünnepet és az azt megelőző időszakot, ahogy jólesik, közben ne feledjük el a lényeget. Lássuk meg a szükséget szenvedőket, legyenek azok emberek vagy állatok.
A karácsonynak nem a nyakunkon a helye, hanem a szívünkben.
