Naplementéig a szabadban

Naplementéig a szabadban

Amíg a családfő, Kiss Tamás kicsalogatja a feleségét, Anitát és a kislányukat, Borit az udvarra, addig Menta, a tanyaudvar ura feldobott kutyamancsokkal, a fűben hemperegve mutatja meg nekem, hogy mi az igazi szabadság.


A ház a zöldben (a szerző felvételei)

Magyarkanizsa központjától kerékpárral mindössze tizenkét, autóval pedig öt percre található a Kiss család tanyája, melyet valóban a béke szigetének érez az ember. Ahogy bevesszük Tamással a tanya előtti utolsó kanyart, egy szürke gém száll fel éppen a kékbe, mintha jelezné, hogy itt egy más világ kezdődik. A bejáratban lovak köszöntik az ide látogatót, és ahogy befelé haladunk a zöldellő udvarban, minden lépéssel kevesebb és kevesebb gondolat motoszkál a fejemben, a természet átveszi az uralmat minden felett. Ahogy lassan, de biztosan belesimulok a tájba, és legeltetem a szemem a családi fészek tavaszi színeiben, Tamás elmeséli, hogy az apósa 2011-ben vásárolta meg a telket azzal a céllal, hogy itt tartja a lovait.


Cipó, az abszolút kedvenc

— Anita, a feleségem nagyon szeret a lovakkal foglalkozni, mi pedig úgy éreztük, jó volna még Magyarkanizsa központjánál is csendesebb helyen élni, ezért egyértelmű volt, hogy az állatok után mi is kiköltözünk a tanyára. Nagyon rendezett, tiszta és zöld városban élünk, de szerettünk volna egy nagy veteményest és gyümölcsöst, hogy teljes mértékben az önellátás útjára lépjünk. Három-négy évig tartott a ház felépítése, és persze a mai napig van mit csinálni. Most már szinte minden zöldségfélét megtermelünk magunknak, melyre szükségünk van, és mivel mindketten vegetáriánusok vagyunk, ez egy fontos célunk volt. Elkezdtem gyűjtögetni a fákat is, úgyhogy most már a megszokottabb gyümölcsfák mellett mandula-, mogyoró- és diófa is van a tízkvadrátnyi telken. Könnyen rá lehet szokni a növénygyűjtésre, és az a legjobb, ha az embernek van hozzá elegendő helye. Szenvedélyem lett, hogy berendezzem a saját udvarunkat.

A fiatal házaspártól nem állt távol a falusi életmód, hiszen már gyerekkorukban megismerkedhettek vele. Anita a nagyszüleinél találkozott először az állattartással.

— A nagyszüleim baromfit, kecskét tartottak, és én is kivettem a részem az etetésből, a gondozásukból, de nem voltunk mindenben jártasak, amikor kiköltöztünk ide. Sok meglepetést tartogatott számunkra a veteményezés és a zöldségfélékkel járó munka. A saját tapasztalataink alapján vannak dolgok, melyeket másként végzünk, mint a szüleink, akik egyébként sokat segítettek nekünk a kezdetekben. Csak saját részre tudunk zöldséget termelni, viszont tönkölybúzalisztet lehet tőlünk vásárolni.


A szorgos család

Tamás általános iskolai angoltanárként dolgozik, nem érzi megterhelőnek a munkáját, de amióta ennyire közel került a természethez, egyre több időt töltene a friss levegőn.

— Annyira megszoktuk, hogy sötétedésig az udvaron vagyunk, hogy az utóbbi időben lelkiismeret-furdalásom van, ha a számítógép előtt dolgozom napközben. Régebben nem volt bennem ehhez hasonló érzés. A ház körüli munka valójában egy életforma, egyáltalán nem érezzük tehernek, teljesen természetes, hogy mindig van mit csinálni. Keressük, hogy mit lehet megjavítani, meglocsolni, felépíteni, szüretelni.

Amellett, hogy Bori most kitölti Anita minden percét, a családanyának szociálpedagógiai diplomája van, viszont teljesen más területen képzeli el a jövőjét.

— Szeretnék többet foglalkozni a lovasoktatással. Időnként megkeresnek az ismerősök, hogy segítsek a gyerekeiknek, családtagjaiknak megtanulni lovagolni, és úgy érzem, ez a munka nekem való lenne.

Amíg Anita a lovak, addig Tamás a deszkás sportok szerelmese, ezért a családfő össze is kötötte a kettőt egy kis téli snowboardozás keretében. A videó formájában megörökített vajdasági snowboard nagy népszerűségre tett szert az egyik internetes közösségi oldalon.

— A pónink, Cipó után kötöttem a snowboardot, és kivágtattunk a kanizsai pusztába. Néhány napos gyakorlás után a póniló abszolút kapható volt az extrém sport űzésére. Mindketten nagyon élveztük, úgyhogy alig várjuk a havat. Azt hittem, én vagyok ennek a sportnak a feltalálója, de mint megtudtam, az északi országokban ez szinte mindennapos jelenség.

Kissék fejében soha nem fordult meg, hogy külföldre vándoroljanak. Ama kevesek közé tartoznak, akik nemcsak álmodoztak az igazi tanyavilágról, hanem tudták, hogy kitartó és szorgos munkával meg is valósíthatják az elképzelésüket. Anita elmondta, hogy az elején természetesen volt bennük némi félelem.

— Nem volt mindegy, hiszen Tamásnak akkoriban fél fizetése volt, nekem még annyi sem, és a tudásunk is elég szerény volt ahhoz, hogy belevágjunk az önellátó életmódba, viszont nagyon akartuk ezt, tele voltunk célokkal és tervekkel. A nulláról kezdve is meg lehet tanulni a dolgokat, nekünk sikerült.

Tamás hozzátette, hogy a vidéki élet romantikus része nagyon vonzó tud lenni, ez azonban azzal is jár, hogy az ember egy kicsit bepiszkolja magát a munkával.

— Természetesen mi is szoktunk pihenni, és élvezni a munkánk gyümölcsét, de az áhított romantika valójában belecsempészi magát az egész napba. Egyszerűen látni kell a munkában az örömet, a szépséget, és ez olyan tevékenység, amelyet őszintén lehet szeretni. Az frusztrálni tud, ha a nap végén szembesülök azzal, hogy nem tudtam elvégezni mindazt, amit elterveztem. Magunkért csináljuk, mi vagyunk a főnökök, beosztottak, ezáltal pedig a siker is a miénk. Ez a lelkednek és a munkamorálodnak is jót tesz, hiszen nincs is finomabb annál a reteknél, amelyet te locsoltál és termesztettél.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Naplementéig a szabadban
Riport
Naplementéig a szabadban
Riport
Facebook

Támogatóink