Gyakran már az is gondot generál, hogy mi legyen az úti cél. A hegyekbe induljunk-e, vagy inkább a vízpartot válasszuk, sétálós turistaút legyen-e, vagy szinte napszúrásig süttessük magunkat a parton? Az semmiképp sem elfogadható, hogy mindig ugyanannak a családtagnak az akarata érvényesüljön, ehelyett úgy lenne jó megtervezni a szabadságot, hogy mindenki megtalálja a maga örömét, és az is fontos, hogy minden családtagot vonjunk be a választásba, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Érdemes a korábbi utazások élményét is felidézni, és szükség esetén levonni a következtetéseket. Azt is megtervezhetjük, hogy mit tudunk együtt csinálni, és mi az, amit mindenki egyedül szeretne tenni, hogyan oszthatjuk fel a házimunkát, esetleg a gyerekek körüli teendőket.

A kezdeti pontok meghatározása után hasznos lehet megtervezni az útvonalat is — azt is mondhatnánk, hogy a szabadság már az autóban/járműben megkezdődik. Érdemes idejében tájékozódni a kiszemelt ország, város esetleges egészségügyi kockázatairól, hogy azokra is fel tudjunk készülni például védőoltással, gyógyszerekkel. Hasznos lehet, ha már az utazás előtt van néhány napunk a felkészülésre, mert ha szinte a munkából esünk bele az autóba, akkor elég valószínű, hogy idegeskedéssel, ingerlékenységgel indítjuk a szabadságot. Útközben tartsunk szüneteket, mert a fokozott stressztől még fáradékonyabbak lehetünk.

Van, aki az út előtt részletesen informálódik az országról, más inkább ott, a helyiek segítségével fedezi fel a legfőbb látnivalókat. Ne feledjük, hogy hét-nyolc éves kor alatt a gyerekek még nem szívesen osztják meg saját mozgásterületüket az autóban, ezért ezt a pakolásnál is vegyük figyelembe. Lássuk el a csemetéket azokkal a játékokkal, eszközökkel, amelyek örömet szereznek nekik, de ezek ne csak digitális kütyük legyenek — ám hangoskönyvekkel készülhetünk. Mindennek ellenére persze többször elhangzik majd az ott vagyunk már? kérdés. Ezen akár egy gyerekeknek készült, közösen megszerkesztett térképpel is segíthetünk — melyet még a készülődés folyamatában együtt rajzolhatunk meg. A kicsiket emellett a pihenőknél beiktatott mozgás is jobb kedvre derítheti, hiszen lételemük az aktivitás.

Az érkezés után tartsuk tiszteletben mások „külön” életét, főleg, ha a személy ilyen irányú jelzést is tett. Ilyenkor az apukáknak is több idejük juthat a gyerekekre, így az anyukák egy kicsit megpihenhetnek. Az esetleges vitákat próbáljuk meg gyorsan megoldani, és lehetőleg kompromisszumra jutni, mert ellenkező esetben ez további felesleges játszmákhoz, feszültséghez vezethet, mely az egész út hangulatát megmérgezheti. Legyen olyan is, hogy nem tervezünk semmit, ilyenkor rugalmasan és spontán alakulhat a szabadidőnk.

Egy kicsit specifikusabb a helyzet, ha az első nyaralásra/üdülésre készülünk a kedvessel. Ilyenkor talán még érdemesebb úgy megválasztani a kikapcsolódás helyét, hogy az lehetőséget adjon arra, hogy a szerelmesek közösen csináljanak valamit, mert így a felmerülő konfliktusok megoldása is együttműködésre ösztönöz. Valóban fontos, hogy elfogadjuk párunk véleményét, illetve toleráljuk az igényeit, ezért jó, ha még az út elején tisztázódnak a közös érdekek. Attól, hogy együtt utazunk, persze még nem kell minden másodpercet egymás nyakán lógva tölteni. Az embernek alapszükséglete, hogy némi időt önmagával tölthessen. A másik véglet az lehet, ha a párunk nem tud lemondani az otthoni szenvedélyekről, mint amilyen a meccsnézés vagy a török sorozatok, illetve ha folyton a munkával kapcsolatosan kattog — telefonál, e-mailezik stb. Ilyenkor hasznos lehet, ha közöljük egymással az észrevételeinket, s elmondjuk, ha ez zavar bennünket.

Ezek a nyaralások sokszor a kapcsolat próbakövei is. Kellemetlen helyzet lehet, amikor az egyik fél fizet mindent — jó lenne ebben valami arányosságot találni, hiszen előbb-utóbb a párkapcsolat pénzügyeiben is egyezségre kell jutni, nem csak érzelmi síkon kell egymásra hangolódni.

Az utazás lehet az első olyan alkalom is, amikor először leszünk külön mindenkitől, miközben teljesen egymásra vagyunk utalva. Az első közös nyaraláson nemcsak a tájat fedezhetjük fel, hanem egymást is. Sok rigolya megmutatkozik ilyenkor — nem csak a reggeli lehelet. Ha ezekkel együtt nem szeretjük a másikat, akkor valószínűleg nem ő az igazi.               

Olykor az is előfordul, hogy egy már rég összeszokott társasághoz kell csatlakozni, mert a párunk annak egyik tagja. Ilyenkor a másik folyton azt lesheti, mennyire tudunk beilleszkedni közéjük, vagyis azok közé, akik a kedvesünk számára fontosak. A legjobban az segít, ha továbbra is önmagunk lehetünk, mert előfordulhat, hogy próbatételek elé állítanak majd bennünket. És végtére is csak azokhoz a barátokhoz tudunk csiszolódni, akiket megismerünk, illetve akiknek a társaságában jól érezzük magunkat.

Semmiképp sem kell túlaggódni a nyaralást, hiszen éppen a kikapcsolódás a lényege, s az, hogy minél könnyebben adjuk önmagunkat. A sok élmény tovább erősítheti a párkapcsolatunkat. Sőt, a hazaérkezés után sem árt hagyni még néhány szabadnapot, hogy könnyebben asszimilálódjunk. Az is segíthet, ha megosztjuk másokkal a nyaralás élményeit, így a visszavágyódás és a hazaérkezés utáni három kritikus nap is könnyebbé válik.