Nagyüzem a határban

Nagyüzem a határban

Traktoroktól, arató-cséplőktől és egyéb mezőgazdasági gépektől hangos a határ.

Az árpa, a búza és a repce betakarítása már befejeződött, a napraforgó aratása javában tart, néhol pedig már a kukorica szedését is elkezdték. A konyhakerti kultúrák közül az őszikáposzta- és a paprikaszüret a legaktuálisabb.

A bajsai Zsemberi Csaba a kukoricán, a búzán és a szóján kívül konyhakertészettel, azaz káposzta, karfiol, sárgarépa, zöldség, karalábé, kínai kel, jégsaláta, padlizsán és paprika termelésével foglalkozik. A családban a mezőgazdaságnak ez az ágazata nagy múltra tekint vissza, hiszen a negyvenes évei közepén járó fiatalember dédszülei is zöldségtermesztéssel foglalkoztak, majd a nagyszülei és a szülei is ugyanezt tették/teszik. A hagyomány itt megszakad, hiszen a bajsai termelő lánya, Emese, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem holland nyelv szakán végzi tanulmányait.

— A jelenlegi helyzet teljesen ellehetetlenít bennünket. A terményár tíz éve nem változott, a kiadásaink pedig a csillagos egekbe szöktek. Az elvándorlás népességcsökkenéssel jár, ami a vásárlóerő csökkenését vonja maga után. A bevásárlóközpontok áron alul, nevetségesen olcsón adják a sokszor elég gyenge minőségű terményt. Jelenlegi helyzetünket több tényezőnek „köszönhetjük”, és az időjárásról sem szabad megfeledkeznünk, melynek egész évben ki vagyunk téve. Bárcsak dicsekedhetnék, de nincs mivel. A konyhakertészetnek, ahogy a többi mezőgazdasági ágazatnak sem igazán látom a jövőjét. Nagyon időigényes, és munkást találni sem egyszerű. Az órabér 200 dinár, ez nem sok, viszont nekünk még ezt az összeget is nehéz kigazdálkodnunk — vélekedett Csaba, aki idős szüleivel dolgozik a gazdaságban.

Az idei évi terméssel nem lehet büszkélkedni, hiszen a június közepéig tartó hűvösebb időjárás megtette hatását. A jobbára meleget szerető paprika eleinte egy kissé lemaradt, ám az augusztusi hőség valamelyest javított a termésen. A káposztát a nagy melegben rendszeresen kellett öntözni, különben nem fejlődött volna. A gazda elmondása szerint a termeléssel még nincs is gond, ellenben az értékesítés nagy nehézségekbe ütközik.

— A piacra vitt mennyiségnek csak egy részét lehet pénzzé tenni, az el nem adott termény ládákban várakozik a következő piaci napig, közben pedig veszti a frissességét. Jobb fokozatosan ültetni a növényeket, így nem egyszerre kerülnek piacképes állapotba. Ha egyszerre sok beérik, és nem lehet eladni, akkor a termés ránk marad, tönkremegy. Néhány éve több vendéglátóegységet paprikával és káposztával láttunk el, de az éttermek forgalmának csökkenésével sajnos egyre kisebb igény mutatkozott a termény iránt. Az ár az öt-tíz évvel ezelőtti szinten van, a költségek viszont növekedtek. A paprikát 50-70 dináros kilónkénti áron lehet értékesíteni, a nagyon szépekért akár 100 dinár is kérhető, a káposzta ára pedig a kínálat és kereslet függvényében hétről hétre változik. A jelenlegi viszonyok között a gazdaság fejlesztésére gondolni sem merek, a fenntartása is nagy fejtörést okoz. Kifizetjük a lecsapolási illetéket, az egészség- és nyugdíjbiztosítást, és ami ezek után marad, abból vergődünk máról holnapra. A lehetetlen helyzet elkedvetleníti az embert. Megtermeljük a szép árut, aztán viszont nem tudjuk megfelelő áron értékesíteni. Ez így tiszta veszteség. Már akkor elégedett volnék, ha a benzintöltő állomásokon elköltött pénz megmaradt volna. Csodálkoznék, ha a fiatalok a konyhakerti növények termelésében látnák a jövőt.

 

Alacsonyabb terményár

Lakatos Attiláéknál éppen a napraforgó betakarítása folyik. A kilátások biztatóbbnak mutatkoztak, viszont a terméssel így is elégedett a gazda.

— A napraforgó ára még most sem ismert. Kilónként 28 dináros előleget kínálnak, a végleges szám azonban csak a betakarítás után alakul ki. A gazda tehát az átadás pillanatában nem tudja, mennyit kap a termésért. Az elmúlt évben előlegként 35 dinárt fizettek, a végleges ár pedig 36-37 dinár körül mozgott. A napraforgó betakarítása után a repce vetése következik, majd a kukoricát szedjük le. Ez utóbbinak néhányan már a napokban elkezdték a betakarítását. A sok esőnek köszönhetően rekordközeli termés várható. Előreláthatólag magas lesz az ára, mivel a nyugat-európai országokban kevés tengeri termett. Nálunk egy holdon 50-60 mázsa a hozam, ami kiválónak számít. A búza is jónak ígérkezett, viszont az aratás előtti esőzések igencsak gyengítették a minőségét. Nem adtuk el, inkább tároljuk, és fokozatosan értékesítjük, ahogy szükségünk van a pénzre. Az ára 18-20 dinár körül van, ez pedig több, mint amennyi az aratáskor volt. Az embereket alaposan becsapták, hiszen betakarításkor kevesebbet fizettek nekik. A nyugati országokban gyengén termett a búza, így a gabonának várhatóan jó ára lesz a világpiacon. A repce ára alacsonyabb a tavalyinál, a termés viszont nem rossz, hiszen holdanként 20 mázsa termett. A 39 dináros felvásárlási árral is elégedettek lehetünk.

Lakatos gazda véleménye szerint nagy a baj a mezőgazdaságban. Az üzemanyag, a műtrágya és a magok ára magas, ezért a gazdáknak mélyen bele kell nyúlniuk a pénztárcába egy-egy befektetés alkalmával. A kistermelők fokozatosan eltűnnek, és csak a nagyok maradnak, ami egyáltalán nem jó.

— Jelentős harc dúl a földért. Jóbarátok, testvérek vesznek össze egy-egy terület bérlése kapcsán. Emlékezzünk csak vissza, hogy a miloševići időkben olcsó volt a föld, egy hold 1000 márkába került, most viszont 6000 eurót kérnek érte. A jó termőföldért mindenki kapkod, csakhogy a kistermelők képtelenek labdába rúgni. Ilyen alacsony terményárral, illetve támogatás nélkül még a gépparkot sem lehet felújítani, nemhogy földet vásárolni. A géppark felújításában viszont nagy segítséget nyújt a Prosperitati Alapítvány, jómagamnak is sikerült támogatáshoz jutnom.


A Prosperitati Alapítvány pályázatán nyert egyik munkagép

A tervekről érdeklődve a bajsai gazda elmondta, hogy a vetésforgó miatt többféle kultúrát is termel. A búzával és a napraforgóval bevetett terület nagyságát az alacsony felvásárlási ár miatt valószínűleg csökkenti, az árpa, a takarmányborsó és a repce vetésterülete pedig nyilván nem változik. Az idei mezőgazdasági évet közepesnek tartja, volt már ennél jobb, de rosszabb is, a terményárat illetően azonban gyengébb évről beszélhetünk, mivel a felvásárlási ár évről évre alacsonyabb.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nagyüzem a határban
Riport
Nagyüzem a határban
Riport
Facebook

Támogatóink