A katolikus egyház megkülönböztetett tisztelettel tekint Szűz Máriára, Isten anyjára. Ez a tisztelet a magyar nemzet körében pedig fokozottabban van jelen, hiszen államalapító királyunk, Szent István király halála előtt a koronát, az országot Szűz Mária oltalmába helyezte. 1896-ban, a millennium alkalmából pedig XIII. Leó pápa október 8-ára engedélyezte Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Magyarország főpatrónájának külön ünnepét.
Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, Szűz Mária mennybevételének az ünnepe. Hittételként XII. Pius pápa 1950. november 1-jén hirdette ki, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejeztével testével és lelkével együtt felvitetett a mennyei dicsőségbe. Ma két kötelező Mária-ünnep van: Mária istenanyaságának ünnepe január 1-jén, illetve Nagyboldogasszony ünnepe augusztus 15-én. De alig van az esztendőnek hónapja, amelyet ne díszítene egy-két Mária-ünnep. Történelmünk során nemzetünk mindig megemlékezett Boldogasszony anyánkról, régi nagy patrónánkról. Nekünk ugyan nincs Fatimánk és Lourdes-ünk, de van Csiksomlyónk, Máriabesnyőnk, Doroszlónk, Máriagyűdünk, Máriapócsunk, és a többi Mária-kegyhely, zarándokhely, amelyek évente többszöri meglátogatása tanúsítja: nemzetünk töretlen hittel tiszteli égi édesanyját még akkor is, ha az anyagi világ cinizmusától fűtött, a balliberális eszmék mámorát ripacsként hirdető tegnapi KISZ-titkárok gúnyos megjegyzésekkel illetik. A lengyelek Lengyelország Királynőjének, az olaszok Olaszország Madonnájának, a franciák Franciaország Úrnőjének tekintik. A magyarok Mária-tiszteletének történelmi útja kezdetén Szent István király áll, aki a keresztény népek és nemzetek sorában elsőnek ajánlotta fel országát a boldogságos Szűz Máriának, elsőnek választotta őt országa és nemzete patrónájává. Ebben a Mária-tiszteletben léptek nyomdokaiba a további történelmi nagyjaink, Szent László király, Hunyadi János, Pázmány Péter, II. Rákóczi Ferenc és a többiek, mert Mária mindenekelőtt édesanyánk a mennyben, akihez bizalommal fordulhatunk gondjainkkal. A Mária-tisztelet nemzetmegtartó, közösségi formáló erő, és még jobban formálja azt a családot, amely gyermeki szeretettel tiszteli a család égi édesanyját, Máriát. És talán ezért ügyködnek a vörös csillag helyett szegfűbe bújtatott Kun Béla-i ihletettséggel a magyar keresztény gyökerek elmetszésén, hiszen ily módon a mindennapok nyomorába taszított, talajvesztett népet ellenállás nélkül lehet az idegen érdekek szolgálatába állítani. A krónikás hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tartja, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta. Az Árpád-kortól napjainkig mindenesetre Szűz Mária a magyarok legfőbb oltalma. Közbenjárását ezért kérjük egységesen:
Boldogasszony anyánk,
Régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk...