A helyiérdekű vasutak kiépítése nagy előrelépés volt mind a személy-, mind a teherszállítás szempontjából. Ily módon sok, addig a környezetétől elzárt falu is bekerülhetett a Monarchia vérkeringésébe, és ennek köszönhetően gyorsabb fejlődésnek indult.

A vasúthálózat kiépítése a XIX. században a mocsaras, árvizes, közúton járhatatlan, nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek szükségszerű, jól átgondolt velejárója volt.

Az új hálózat a már meglévő vasúthálózat kiegészítéseként a helyi igények kielégítésére jött létre, és főleg a lakosság mindennapi életében töltött be nagy szerepet. Az 1875. év folyamán a Torontál hetilapban több ízben is megjelent egy-egy cikk, melyben a vasúthálózat kiépítését sürgetik az utak járhatatlansága miatt.

1898-ban szintén a Torontálban — mely akkor már napilap — időnként beszámoltak a Nagybecskerek—Zsombolya vasútvonal építésének fázisairól: „A keskenyvágányú vasút: A nagybecskerek zsombolyai keskenyvágányú vasút építése rohamosan közeledik a befejezéshez”, majd egy hónappal később ezt írják: „A keskenyvágányú: Ismét egy lépés előre. A keskeny vágányú vasút nagybecskereki Béga-hídjának tegnap tartották meg a próbáját, mely minden tekintetben sikerült, úgy, hogy most már az egész vonalat átadhatták az ideiglenes forgalomnak. Értesülésünk szerint a vonal októberben megnyitható lesz.” A következő cikk 1898. szeptember 23-án jelent meg, amikor már a menetrendet is közölték: „Van szerencsénk a t. e. közönséget értesíteni, hogy a nagybecskerek—újzsombolyai keskenyvágányú vasút vonala a közforgalomnak — előreláthatólag — folyó évi október hó 1-én fog átadatni. A megnyitás napjától ezen új vonalon mindkét irányban 4-4 személyszállító vonat fog az alábbi menetrend szerint közlekedni.”

Az egykori Magyarországon a Bánság büszkélkedett a legsűrűbb helyi érdekű vasúti hálózattal. A 65,5 kilométer hosszú Zsombolya—Nagybecskerek vasútvonalat 1898. október 20-án adták át a Torontáli HÉV részeként. Ez egy keskeny nyomtávú vonal volt, mely 760 milliméteres síneken közlekedett.

Magyarcsernye számára is nagy reménység volt a keskenyvágányú. Magyarcsernyén a Zsombolya és Nagybecskerek között közlekedő kisvonat haladt át, melyet elsősorban gróf Csekonics Endre sürgetett, mert így megkönnyítette az áruszállítást hatalmas birtokán. A kisvonat Zsombolyától Roggendorfig mintegy 40 kilométeren közlekedett. A Csekonics-féle vasút, ahogy a kisvasutat egykor nevezték, megállóhelyei a következők voltak: Zsombolya, Újzsombolya, Júliamajor, Németcsernye, Leonamajor, Karolinamajor, Magyarcsernye, Jánosmajor, Pálmajor, Csősztelek, Törzsudvarnok, Bégaszentgyörgy, Katalinfalva, Bégafő, Nagybecskerek — Temesvári utca, Nagybecskerek — Ferenc József tér, Nagybecskerek — Béga-part.

Az első próbajáratra 1898. október 19-én, 9.30-kor került sor, a vonat zöld ágakkal volt díszítve. „[…] Magyar-Czernyán Ádám Sándor jegyző üdvözölte keresetlen szavakkal a bizottságot, míg leánya, Anna néhány szó kíséretében virág-ajándékot nyújtott át a miniszt. titkárnak.” Egy emlékirat is készült, mely beszámol a nagy eseményről.

Az állomásépületek építését az állam és a földesúr finanszírozta a vasutak egyre növekvő hadászati jelentősége miatt. Ezek uniformizált épületek voltak, melyeket egy központi terv alapján készítettek el. A megállókat Camille Pissarro Rózsaszínű ház az üdülőben című képe ihlette. Ha megvizsgáljuk a magyarcsernyei állomást, valóban Pissarro képére ismerünk. A magyarcsеrnyеi megálló 264 métеrеs szakasza mеntén еgykor több objеktum sorakozott. Ebbеn a faluban IV. osztályú HÉV-állomás épült, е köré sorakoztak a további létеsítményеk: gabonaszín, árnyékszék, szеmétvеrеm, sütőkеmеncе, őrház a mеlléképülеtеivel, kút, további mеlléképülеtеk, pályafеnntartási raktár, vízállomási kút, vízmеdеncе, daruakna, tisztítógödör. A fеlvétеli épülеthеz és az őrházhoz kеrt is tartozott, az állomási és az őrházi kеrt.

A XX. század еlеjén készült képеslapon a vasútállomás a falu lеgjelentősebb épülеtеi között szеrеpеl.

Az első világháború után, pontosabban 1924-ben, amikor Zsombolyát Romániához csatolták, a vasút többi része pedig Szerbiában maradt, Zsombolya és Németcsernye között megszüntették, majd Németcsernye és Klári között kiépítették a keskenyvágányú vasutat.

1968-ban megszüntették a kisvágányú vasutat Radojevo és Nagybecskerek között. Ennek oka a vasút fejlődésképtelensége és lassúsága volt. A Zrenjanin hetilap így írt erről: „A mai és főként a jövőbeni rohamosan fejlődő világban a szekrényes tűzhelynek csak múzeumi értéke lesz.” E fontos szállítóeszköz eltűnése nagymértékben hozzájárult a közúti közlekedés fejlődéséhez, egyúttal elszakította az utolsó szálat is, mellyel a falu, a térség az egykori Monarchiához kötődött. Az idősebbek még ma is szívesen emlegetik a kisvonatot, a csírót.

A kisvasútnak és a vasútállomásoknak a műszaki, a gazdasági és az építészeti szerepükön kívül fontos kultúrtörténeti vonatkozásuk is volt, hiszen összekapcsolták a kistelepüléseket a várossal, a világgal. A parasztok ennek segítségével szállították portékájukat a városi piacokra, így jutottak el a továbbtanulni vágyó diákok az iskolába, a kisvonat szállította a katonákat, az orvost és a különféle hatások is így érték el a falut. Számos fontos történelmi esemény kísérője, részvevője volt a kisvonat. Emellett a falu mindennapi életében is jelentős volt, azok számára is, akik nem utaztak, hiszen a vasútállomás kedvelt találkahely volt, a falusi korzó folytatása, ahol szívesen sétáltak a szerelmespárok.

A magyarcsеrnyеi IV. osztályú vasútállomás épülеtе már évtizеdеk óta еlhagyatottan áll a falu központjában. A kеskеnyvágányú vasút Nagybеcskеrеk—Zsombolya, majd Nagybеcskеrеk—Radojеvo vonalának mеgszüntеtésе után az állomásépülеtnеk több rеndеltеtésе is volt. Hеlyеt adott a földművеs-szövеtkеzеt és a hеlyi civil szеrvеzеtеk irodáinak, dе mivеl állami tulajdon, igazán sеnki sеm visеl rá gondot.

Felhasznált irodalom:

Kubinszky Mihály—Túróczy László—Nagy Tamás: Ez a vonat elment. 2009.

Silađi Maria—Tufegdžić Anica: Possibility of vicinal railway Zrenjanin-Jimbolia rehabilitation in the context of cultural tourism. In: The 4th International Conference on Hazards and Modern Heritage “The Importance of Place”. 2011.

Tanók József: Emlékőrző. Nova Crnja — Magyarcsernye 200 éves. 2. könyv. 1995.