Nem túl meglepő, hogy John Lee Hancock rendező sem volt képes maradandót alkotni King művéből, helyette egy súlytalan, olykor mégis ijesztő hangulatú drámát csinált, mely ugyan a legszigorúbb olvasók számára csalódás lehet, az avatatlanabb nézők viszont mégis kapnak egy esszenciális King-hangulatot. Hiába, King regényeiből valamiért szinte lehetetlen jó filmeket forgatni — néhány remek kivételtől eltekintve —, és ezúttal Hancocknak sem sikerült a bravúr.

Fotó forrása: imdb.com

Donald Sutherland legalább visszatér, akiről már mindenki azt hitte, hogy végleg nyugdíjba ment — az idős tőzsdecápa és bróker-manipulátor szerepe viszont mindig jól állt neki. Az édesanyját gyászoló kisfiú, Craig (Jaeden Martell) összehaverkodik Mr. Harrigannel, aki felolvasóként alkalmazza titokzatos kúriájában hetente háromszor. Craig kezdetben maga sem tudja, mivel érdemelte ki, hogy a zárkózott milliárdos őt választotta. Kapcsolatuk hosszú éveken át tart, a fiú lassan tinédzserré cseperedik, a világ is felgyorsul, és inkább a mobiltelefonok körül forog — Craig alig várja, hogy apja végre megvegye neki az új iPhone-t —, a fiú pedig kitartóan jár olvasni, Dosztojevszkijtől Conradig, a történelmi nagyregényektől az erotikus olvasmányokig. Mr. Harrigan rendre kifizeti őt, közben pedig nagy igazságokra tanítja: például arra, hogy az ellenfeleivel le kell számolnia, gyorsan és kegyetlenül — ahogyan élete során ő maga is tette az üzleti világban. Az ünnepekkor Mr. Harrigan sorsjegyekkel is meglepi. Erre Craig apjának rendszerint van néhány gúnyos megjegyzése. Egészen addig, amíg a fiú egyszer csak nem nyer 3000 dollárt. Craig a pénzből vesz Mr. Harrigannek egy iPhone-t, mellyel gyorsabban követheti a tőzsdét. A férfi hamarosan meghal, és egy óriási összeget hagy a fiúra, mely egyetemi tanulmányainak finanszírozásán túl önálló élete és karrierje megkezdéséhez is bőven elegendő lesz. Craig a ravatalnál egy hirtelen ötlettől vezérelve munkaadójának zakójába rejti hőn szeretett mobilját, hogy azzal temessék el. Nem sokkal később viszont fura dolgok történnek: Craig korábbi üzeneteire titokzatos válaszok érkeznek Mr. Harrigan telefonjáról, sőt, még meg is csörren a készülék. De vajon mit akar üzenni az idős milliárdos? És ha ez nem volna elég, úgy tűnik, Mr. Harrigan hatalma és befolyása a síron túl is éppen annyira erős, mint életében volt. Az öreg számos titkot rejtegetett élete során, melyek lassacskán a felszínre törnek: az egyetlen kapcsolat pedig a mobiltelefon a koporsóban, Mr. Harrigan zakójában.

A film mintegy feléig a történet Craig és Mr. Harrigan kapcsolatára fókuszál, tökéletesen hanyagolva a természetfeletti lehetőségét. A férfi azért választotta Craiget, mert a gyermek elveszítette az anyját — együttműködésük elején tehát a magány, az egyedüllét és a gyász adja kapcsolatuk gerincét. Közben Craig diákéletét is megismerjük, távlati terveit és ambícióit, első szerelmét, illetve az első megpróbáltatásait is, melyeket egy végtelenül irritáló ellenségének „köszönhet” a suliban. A filmben (és egyébként a kisregényben is) érezhető a Kingre egyébként nagyon is jellemző modoros intelem arról, hogy a mobiltelefon rossz, sőt, ha már itt tartunk, a gyilkolás is — Craignek tehát féken kell tartania azt a hatalmat, amellyel a kegyetlen, öreg milliárdos holtában is felruházta. A film legjobb pillanatai kétségkívül Sutherland jelenetei. Mindvégig azt találgatjuk majd, hogy ez az ember vajon jót akar-e, vagy maga a sátán. Ez utóbbira is bőven akad utalás, már a Vörös Ördög nevű sorsjegyek miatt is.

A forgatókönyv viszont nem váltja meg a világot, nélkülözi a feszültséget, sőt, a mindvégig áhított drámai fordulat is elmarad, vagy inkább egy pukkanással tovaszáll. Ami horrornak indul, viszonylag gyorsan egy tinédzsersztorivá zsugorodik, valódi válaszokat pedig nem kapunk majd a kérdéseinkre. A King-rajongóknak mindenképp érdemes megnézniük, aki viszont a horrorkirály neve hallatán kellemes borzongásra számít egy őszi estén, a Netflix filmje helyett keressen valami mást, például az Azt vagy a Kubrick-féle Ragyogást. De a legjobb, ha inkább olvasunk tőle valamit — akkor garantáltan égve hagyjuk majd a kislámpát éjszakára.