home 2024. június 20., Rafael napja
Online előfizetés
Mozaikkockák az Aranka-közből
Tóth Lívia
2022.12.29.
LXXVII. évf. 52. szám
Mozaikkockák az Aranka-közből

Az észak-bánsági Aranka Menti Tájegységi Értéktár Bizottság és a Banaticum egyesület Határtalan Aranka-köz címmel szervezett tanácskozást Törökkanizsán a Kastélykönyvtárban. Az összejövetel célja a történelmi Aranka-köz — mely 1920 után három részre szakadt, és külön-külön országokba került —, vagyis a Tisza—Maros—Aranka folyók alkotta háromszög értékeinek megismerése, a települések közti kapcsolatteremtés és a későbbi együttműködési lehetőségek tervezése volt.

A megjelenteket Fehér Viktor, a Banaticum egyesület és a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnöke, valamint Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntötte.

Újhelyi Nándor, az Aranka Menti Tájegységi Értéktár elnöke kiemelte, fontos feltérképezni az értékeket, de ugyanekkora jelentősége van annak is, hogy meghatározzuk, számunkra mi az érték.

— Hatalmas értéket képviselnek a templomok és más épületek a nagyvárosokban, ezeket a legtöbben ismerjük is, de a kistelepülésekről sokkal kevesebbet lehet hallani. Éppen ezért beszéljünk azokról az értékekről, amelyek ezekben a helységekben még mindig fellelhetőek. A mi feladatunk, hogy ezeket feltérképezzük és közkinccsé tegyük, de felelősek vagyunk azért is, hogy megőrizzük és átadjuk az utánunk jövő generációknak.


Dr. Németh Ferenc és Újhelyi Nándor

Nem vagyunk gyökértelenek

A konferencia plenáris előadását dr. Németh Ferenc egyetemi tanár tartotta meg Meglátások, dilemmák és feladatok Észak-Bánát helységeinek értékfeltárásában, avagy Észak-Bánát értékei nyomában címmel. Értekezését arra alapozta, hogy értékeink, elsősorban a régészeti leletek, az évek, évtizedek során elvándoroltak erről a vidékről, a szegedi, temesvári múzeumba kerültek, az értékesebb darabok pedig Pestre, a Nemzeti Múzeumba, jobbik esetben pedig Zombor, Nagykikinda vagy Nagybecskerek múzeumi gyűjteményeit gyarapították.

— Ám akkor is, ha ez így van, az elvándorolt értékek a mi értékeink, számba kell venni őket. Ennek első lépése pedig azok feltárása. De hol és hogyan kezdjük el ezt a cseppet sem könnyű munkát? A felkutatott anyagot hogyan dolgozzuk fel, hogyan tároljuk? Vajon sikerülne-e egy virtuális múzeumban egyesíteni és összefoglalni mindezt, és végtére mennyire fogja majd módosítani értéktárunkat az, amit felfedezünk? Megannyi kérdés, feladat és dilemma fogalmazódik meg bennünk, és nem biztos, hogy mindre tudjuk a választ, de azért valahol el kell indulnunk, hogy egyszer majd célba érjünk — hangsúlyozta az előadó, majd a számos példa felsorolása után arra próbált rámutatni, mi az, amit megtehetünk. — Az első és legfontosabb, hogy az egykor egységes s utóbb határokkal szétszaggatott nemzettest területén nem célravezető parciális kutatásokat végezni, hanem egészében, összességében lehet és kell szemlélni az értékeket. Mindenképp téves lenne a három részre szakított Bánságnak csak a ránk eső, szerbiai részét kutatni, hiszen az nem mutatna reális képet. Egységes rálátást csak az nyújt, ha számba vesszük a magyarországi Kiszombor, a romániai Óbéba és Nagyszentmiklós, a szerbiai Ókeresztúr, Majdány, Rábé, Csóka és Oroszlámos múltját, történetét, régészeti és építészeti emlékeit. Ez valamikor egységes történelmi és szellemi térség volt, s ennek függvényében kellene az értékeit is feltárni. Részletes régészeti, néprajzi és művelődéstörténeti térképet kellene készíteni, meg egy irodalmi topográfiát is Bánátról, és megjelölni rajta a legfontosabb helyeket. A régészeti ásatások által feltárt templomromokat, alapokat akár virtuálisan is rekonstruálni lehetne, háromdimenziós változatban, sőt, 3D nyomtató segítségével. Célravezető volna bepillantani e helységek múzeumaiba is, mert Bánát, azaz Torontál vármegye vonatkozásában meglepetéseket rejtegethet például a makói és a szegedi múzeum, de a temesvári Bánáti Múzeum is. Ezt a múzeumi anyagot virtuálisan lehetne egyesíteni, egységessé tenni egy digitális tárlaton. Szép volna ismét együtt látni a szerteszét kallódó észak-bánáti értékeket. Ez bizonyítaná, hogy nem vagyunk gyökértelenek, csak a mostoha történelmi körülmények miatt maradtunk értékeink nélkül. Most pedig újfent hosszú és fáradságos kutatóútra kell indulnunk, hogy ismét birtokba vehessük azt, ami a miénk, hogy úgy tekintsünk ezekre a leletekre, mint őseink tárgyakban megnyilvánuló szellemiségére — mutatott rá dr. Németh Ferenc, és hozzátette, a tanácskozáson elhangzó beszámolók egymáshoz illeszkedő mozaikkockaként gazdagítják majd a térség értékeinek összképét, mely ha lassan is, de lelkes kutatók munkái nyomán évről évre gyarapodik.


Endrész Erzsébet és Fehér Viktor

Ismerjük meg egymás értékeit!

Az összejövetel első részében Újhelyi Nándor a firigyházi Ricze Emlékházat ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, Kiss Vendel vidékfejlesztési agrármérnök Törökkanizsa községet a vidékfejlesztés szempontjából mutatta be. Gergely József okleveles biológus, újságíró az Aranka menti szikesek természeti értékeivel, e sorok írója mesterdiplomás kulturális mediátorként Móra Ferenc csókai kultuszával foglalkozott, Csipak Alisz vidékfejlesztési agrármérnök a Csókai Települési Értéktárat vizsgálta a fejlesztési lehetőségek szemszögéből. Brczán Krisztifor, a Bánát Szerb Kulturális Egyesület elnöke a magyarországi Deszk szerb kulturális értékeit vette sorra, Kónya Sándor népzenekutató, versénekes pedig arra biztatott mindenkit, hogy Kálmány Lajos gyűjtéséből énekeljünk dalokat.

A folytatásban István Márta helytörténész az egykori bánáti vasútvonalról osztott meg érdekes ismereteket. Kiszomborból két előadó érkezett. Endrész Erzsébet, a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör elnöke a civil szervezet húsz évét foglalta össze, Borsi Sándor szobrászművész, helytörténet-kutató a település műemlékeire, például a rotundára (körtemplomra) irányította rá a figyelmet. Zeitler Ádám, a Szirbik Miklós Egyesület elnöke Makóról mint Makovecz Imre városáról beszélt, Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Makói Honismereti Kör elnöke a település értéktárának kincseiből válogatott. Galamb Sándornénak és Imréné Köteles Gertrúdnak köszönhetően a magyarországi Ferencszállás, vagyis Kukutyin és Klárafalva történetével, épített és természeti kincseivel is megismerkedtünk.

A helyszínen lévő kiállítás az egyes települések értékeit sorakoztatta fel, közöttük az assisi hímzést Klárafalváról, és egymás tevékenységének a jobb megismerését szolgálta a helyi termékekből készített kóstoló is.

A Határtalan Aranka-köz konferencia társszervezője a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör, a Törökkanizsáért Egyesület és a Vajdasági Magyar Értéktár, támogatója Magyarország Agrárminisztériuma volt.  

Fényképezte: Tóth Lívia

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..