„Ha az egyén okosan visel gondot testére, megfelelő táplálkozás, fizikai mozgás, alvás segítségével, és nem él vissza fizikumával, akkor a test meglepő energiákat termel és tárol, jó egészségben tartja önmagát.” (Norman Vincent Peale)

Az élet és az egészség az ember semmi mással nem pótolható, elemi értéke, nélküle sem egyéni, sem társadalmi lét, sem kultúra, sem boldogság nem valósítható meg. Ma globalizált világban élünk, mely az egyes ember és a világ közötti állandó kölcsönhatásra, kölcsönös függőségre épül. Mindez szükségessé tette az egészség koncepciójának új logikai kapcsolatba helyezését: a „ha és akkor” oki összefüggése írja felül, mely szerint csak „akkor” lehet egészséges állapotú a személy, „ha” ezt vagy azt a követelményt teljesíti. Ha a jelenlegi világhelyzethez kívánjuk igazítani az egészség fogalmát, az ún. Ottawai Charta (1986) ad útmutatót: „Az egészséget az emberek hozzák létre, és saját életük körülményei (lehetőségei) között élik meg, ott, ahol tanulnak, dolgoznak, játszanak, szeretik egymást.” Az egészség megőrzését az egészséges életmód értéktudata és az erre alapuló szokásrendszer, viselkedés teszi lehetővé.

Az egészséges életmód a betegség megelőzésének és az egészség fenntartásának legjobb eszköze

Noha senki sem szeret beteg lenni, mivel a betegség kellemetlenséggel, költségekkel jár, közben pedig még rosszul is érezzük magunkat, mégiscsak ilyenkor döbbenünk rá, hogy az egészség olyan érték, amelyet folyamatosan fejlesztenünk, őriznünk kell. Ha megfázunk, vagy valamilyen más, hirtelen kialakuló veszélyes fertőzés lép fel, mely akár kórházi kezelést is szükségessé tehet, nem gondolunk arra, hogy ez a szervezet segélykiáltása, mellyel arra utal, hogy valami nagyon nincs rendben. Kevesen gondolnak/gondolunk arra, hogy szervezetünk képes optimálisan működni, amiért azonban tenni kell. Testünk olyan erős, hogy a megfelelő életmód esetén képes alkalmazkodni a rossz körülményekhez is, és egy ideig az egészségtelen szokásokat is képes elviselni. Ha rosszul bánunk vele, különféle külső-belső fertőző ágensek hatására gyulladás lép fel, és minél nagyobb a gyulladás, annál több gyulladásos sejt fogja elárasztani a szervezetünket. Ez egy afféle védekező válaszreakció, melyet a szervezet a fertőzés vagy sérülés leküzdésére indít. Olyan vegyi anyagok szabadulnak fel, amelyek vörös riasztásként működnek, erre a figyelmeztetésre sok fehérvérsejt reagál, melyek elárasztják a test azon területét, ahol a kórokozók behatoltak, és ott károsodást okoznak. A jobbik esetben a fehérvérsejtek semlegesítik a problémát, és a gyulladás ezután — többnyire órákon vagy néhány napon belül —megszűnik.

A gyulladás a legtöbb esetben ok-okozati összefüggés

Más a helyzet, ha az szervezet ellenálló képessége nem elég erős, és nem képes meggátolni a kórokozók behatolását vagy elpusztítani a betolakodókat. Az immunitás olyan élettani rendszerekből tevődik össze, amelyek lehetővé teszik az idegen anyagok, mikroorganizmusok felismerését, hatástalanítását vagy közömbösítését. A kulcs tehát a jól működő immunrendszer, mely képes megvédeni a szervezetet a fertőzéstől, meggátolni, hogy vírusok, baktériumok stb. megbetegítsenek bennünket. „A mikroba semmi, a táptalaj a minden” —figyelmeztetett már Louis Pasteur. Más a helyzet, ha elhanyagoljuk az ellenálló képességünket. Az immunrendszer legnagyobb károsítója közé tartoznak a meg nem oldott stresszhelyzetek, melyek főleg azokat veszélyeztetik, akik túlérzékenyen reagálnak a kisebb-nagyobb kihívásokra, akiket megbénítanak a stresszhelyzetek, és cselekvésképtelenséggel reagálnak, akik a problémáikat elnyomják magukban. Veszélynek vannak kitéve a depressziósok, és akiknek gyenge az önbecsülésük. Erre így figyelmeztet Selye János: „Mikrobák folyamatosan jelen vannak a szervezetünkben, mégsem provokálnak addig betegséget, amíg nem ér bennünket valamilyen stressz. Mi az oka tulajdonképpen a betegségnek? A mikroba vagy a stressz? Az a véleményem, hogy ugyanolyan mértékben felelős mindkettő”. Még azt is hozzáteszi: „Határozottan állítom, hogy embernél a legfontosabb, stresszt okozó tényezők érzelmiek. Sokszor nem annyira súlyos a dolog, mint ahogyan reagálunk rá.” Ha el akarjuk kerülni a különféle fertőző betegségeket, nincs más választásunk, mint hogy kifejlesszük lelki védekezőrendszerünket, hogy le tudjuk vezetni pszichés feszültségeinket. Ezzel elérhetjük, hogy a testünk és a szellemünk/lelkünk harmóniába kerüljön, és képes legyen ellenállni még a többletterhelésnek is, így az immunrendszer képes harcolni a behatoló káros erőkkel szemben.

Ha az immunrendszer rosszul működik, könnyen jöhet létre fertőzés. Ilyenkor a kórokozó behatol a fogékony szervezetbe, megtelepszik, és nem indul meg a megfelelő válaszreakció az immunrendszer részéről. A megtelepedő patogének elszaporodnak, a fertőzés elhatalmasodik. A fertőzés forrása egyébként maga az emberi szervezet is lehet, ebben az esetben akkor lesz baj, ha a gyenge immunrendszer képtelen megfékezni a benne lapuló kórokozókat. A fertőzés állati szervezetből (pl. háziállatok) is kiindulhat. A megtelepedett patogének elszaporodnak, anyagcseretermékeik révén beindítják a szervezet válaszreakcióját, tüneteket okoznak (általános és/vagy csak a konkrét fertőzésre jellemzőket), melyek laboratóriumban is kimutathatók. A jól működő immunrendszer képes megállítani a kórokozók szaporodását, meggátolni a fertőzés tovaterjedését. Ellenkező esetben külső beavatkozásra lesz szükség, és ekkor szorul a beteg antibiotikumos kezelésre. Az antibiotikumok hatásos gyógyszerek, melyekkel számos életveszélyes fertőzést lehet semlegesíteni. Ezek a szerek vagy elölik a kórokozókat, vagy meggátolják szaporodásukat, így segítve a szervezetnek, hogy maga küzdje le a fertőzést. De az antibiotikumokkal sok kárt is lehet okozni, ha nem helyes módon alkalmazzuk őket. Ennek oka többnyire a felelőtlen antibiotikumhasználat vagy a rosszul megválasztott (túl alacsony) dózis, máskor a rendszertelen időszakokban bevett adagok, vagy ha a betegek idő előtt hagyják abba a terápiát, elősegítve azt, hogy egyes baktériumok mintegy „hozzászokjanak” a gyógyszerhez, rezisztenssé váljanak, és ezt a tulajdonságukat továbbadják a következő generációjuknak.

A világ vezetőinek lépniük kell, ha meg akarják oldani az antibiotikumrezisztencia globális problémáját

A baktériumok is folyton változnak, és ha megjelenik közöttük egy olyan „hibás” egyed, amelyre nem hat az antibiotikum, akkor ő kezd el vígan szaporodni, miközben a többiek csendben kimúlnak. Sajnos egyre több olyan baktériumfajtával találkozunk, amely nagyon sok antibiotikumra rezisztens, sőt, ritkán ugyan, de olyanok is akadnak, amelyek ellen (egyelőre) nincs hatásos szer. Az antibiotikumok a gyógyítás jelenleg nélkülözhetetlen fegyverei, s az egyre terjedő antibiotikumrezisztencia folytonosan növekvő globális kihívás. A felelőtlen antibiotikumhasználat csökkentése közös érdekünk. Ugyanez vonatkozik a vírus elleni szerekre is, hiszen itt is számos példa akad arra, hogy az antivirális készítményekkel szemben is kialakul a rezisztencia. Mi lesz akkor, ha az antibiotikumok többé már nem hatnak?

Sokan azt hiszik, hogy ez sosem következik be, pedig ez a korszak már itt van, csak még keveseket érint közvetlenül. A nemzetközi antibiotikumtudatossági hét (november 18—24.) erre figyelmeztet, és egyúttal határozottabb lépésekre sarkall. Az antimikrobiális szerek felelősségteljes használata kulcsfontosságú lépés a rezisztens „szuperbaktériumok” ellen. Végezetül álljon itt egy filmidézet: „Ne várd, hogy az élet könnyű legyen! Ne várd, hogy más mentsen meg! Nincs szükséged egy újabb emberre, aki hazudik neked. […] De te ellenálló vagy. Nézz szembe a kemény tényekkel, és csodálatos életet élhetsz!”