Az átmeneti elhelyezés projektumának megálmodói: Cipó Rózsa és Budai Gyöngyi - Szabó Attila felvétele

1981-ben léptem át először a bácskossuthfalvi Otthon szociális intézmény kapuját. Akkor még Csubela Ferenc igazgató és Maruzsenszki Erna szociális gondozó fogadott... és természetesen a lakók.
Azóta sok minden megváltozott: az intézmény - részben - új lakhelyet kapott, kiköltözött a faluból, és sokkal élhetőbb, barátságosabb környezetbe kerültek az ápoltak; a munkáját lelkesen végző igazgató elhunyt; Maruzsenszki Erna a háború forgószele elől családjával együtt Magyarországra menekült. Az ,,otthonlakók is váltakoztak, meg az ápolók is időközben jöttek-mentek..., csak a hangulat maradt a régi.
Valamiféle déjá vu érzés kerít mindig hatalmába, amikor ,,munkajellegű látogatást teszek errefelé. Ahogy az ápoltak elébem jönnek, és mosolyogva megkérdezik, hoztam-e cigarettát, cukorkát, eszembe jut Rónay György Madarak című versének néhány sora: ,,...Eszembe jut ez meg az, ami jót emberrel tettem./ Almát és diót dugtam itt-ott, tanítást, könyvet és orvosságot./ Néha valami pénzt, rossz ruhát, szép szót... Elborzadok. Nekem sok volt,/ másnak mégis mit ért?/ Mit tehet az ember az emberért?/ Mit tehettem... Szégyellem magam...'
Azzal a tudattal vigasztalom magam, hogy Budai Gyöngyi, az Otthon jelenlegi igazgatója (és ugyancsak régi ismerősöm erről a helyről), valamint Cipó Rózsa - új arc, kedves szín a tablóképen -, a topolyai Bethesda napközi otthon koordinátora nem vár tőlem többet most sem, mint amennyit újságíróként megtehetek: csak adjak hírt arról a törekvésükről, új ötletükről és közös célkitűzésükről, amely immár több hónapja lázban tartja őket. Hírt adni nem nehéz, mondhatná bárki jártas e szakmában. De hogyan találni szavakat egy olyan megmozdulás körülírására, jelentőségteljes bemutatására, amely kétségtelenül nagyon emberi, nagyon időszerű, nagyon közérdekű..., de csak az emberek szűk rétegének a megértésére, figyelmére számíthat? Hogyan értékelni két-három-több ember becsületes, együtt érző, önkéntes, ám mégis, mindenekfelett ,,professzionális' munkáját úgy, hogy a ,,szózat' ne váljék dicshimnusszá, de mégis szíveket érintsen?
A bácskossuthfalvi Otthon 60 éves. Az egyik legidősebb szociális intézmény Szerbia területén, amely 1968 óta foglalkozik szellemileg sérült felnőtt személyekkel is. Egyaránt befogad nőket és férfiakat is, ezért egy időben nagyon ismert és népszerű ,,menedékhely-e volt mindazon fizikai-szellemi sérülteknek, akikről lemondott a család, vagy akik ,,kinőtték a hasonló jellegű gyermek- és ifjúsági otthonokat. Befogadóképessége egyre szűkült, s a régi, a faluban elhelyezkedő épület sem felelt meg már azoknak a célkitűzéseknek, új elképzeléseknek és programoknak, amelyeket az itt dolgozók a világban ismert gyógykezelési módszerekhez hasonlóan nálunk is meg akartak honosítani. Noha az intézmény megvásárolta az épület végében megüresedett családi házat és telket, s új lakókkal népesítette be - úgynevezett pszeudocsaládokkal (a szellemileg sérült egyénekben is fellelhető szülői ösztönre építkező ,,álcsaládok-kal, amelyek szeretettel vállalták fiatalabb vagy esetlenebb társaik ,,anyai vagy ,,apai felügyeletét, gondozását) -, az Otthonnak mégis egy új, tágasabb objektumra lett szüksége. A költözködésnek 1993-ra be kellett volna fejeződnie, de a háború és a gazdasági válság meghiúsította a terveket.
- Végső ideje, hogy az illetékes köztársasági és tartományi minisztérium eldöntse, mi lesz velünk: el kell-e hagynunk végleg a régi épületet, meg kell-e elégednünk azzal a kapacitással, amink van, vagy tovább fejlődhetünk? Az elmúlt 15-20 év alatt a kollektívában nagyon sok szép ötlet született, de jobbára anyagiak és helyszűke miatt meghiúsultak. A mostani projektumunkat - melynek keretében egy átmeneti otthont képzeltünk el a halmozottan sérült személyeknek - a szociális intézmények fejlesztését támogató köztársasági alap, az ADF és a topolyai önkormányzat támogatja. Valamivel több mint négymillió dinárt kaptunk a 11 hónapra szóló tervünk megvalósítására, mely magába foglalja annak az épületnek a külső-belső tatarozását is, amelyben most a pszeudocsaládok tartózkodnak. A felújítási munkálatok két hónap múlva elkezdődnek, magát az átmeneti otthont pedig júliusban nyitjuk meg - nyilatkozta Budai Gyöngyi.
A projektum az Otthon és a topolyai Bethesda közös elképzelése. Ez utóbbi civil szervezet, amely három évvel ezelőtt alakult meg a halmozottan sérült személyek (főképp gyerekek és fiatalok) napközis foglalkoztatására. A létesítmény koordinátora, Cipó Rózsa maga is egy halmozottan sérült kisgyermek édesanyja, s a saját (keserű) tapasztalataiból kiindulva látja, mire is volna szükségük a hasonló helyzetben lévő családoknak.
- A köztársasági népjóléti törvényeink reformjaival összhangban, valamint a fejlett nyugati országokban látott minták alapján működik a Bethesda. Tehát olyan munkamódszerek és műhelymunkák megvalósítására törekszünk, amelyek egyrészt az érintett családokat tehermentesítik, másrészt pedig magukat az intézményeket is. Topolya község területén 48 olyan személyt jegyzünk, aki testileg vagy szellemileg, vagy halmozottan sérült, de nincsen intézményben, hanem otthon tartózkodik. A család legtöbb esetben szégyenként éli meg azt, hogy van egy sérült tagja, s azt mindenáron mindentől meg akarja védeni. Ez nem jó sem a családnak, sem a sérültnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy sem az egészséges családtagok, sem maga a sérült nem tud fejlődni, kellőképpen beépülni a környezetébe, a társadalomba. Anyagi, egészségügyi és egyéb gondokkal-bajokkal próbálnak megküzdeni, de egyedül nem tudnak boldogulni, s nagyon sokszor épp ezért később lemondanak a sérültről, intézménybe adják. Ugyanakkor nem minden sérültnek felel meg az intézményes gondozás. Vannak, akik itt - szeretteiktől távol, s a szeretettől megfosztva - teljesen leépülnek. A napközi, valamint az átmeneti otthon a problémák egy részére optimális megoldást nyújt. A napköziben 7-től 15 óráig foglalkozunk a rászorulókkal - ez alatt az idő alatt a szülők, hozzátartozók munkát vállalhatnak, vagy elvégezhetik otthoni teendőiket, a sérült pedig megfelelő környezetben megfelelő gondozásban részesül. Az átmeneti otthon - melyről projektumunk szól - nem menhely, csak átmeneti elhelyezést nyújt a rászorulóknak pár napra, amíg a hozzátartozók nyaralnak, vagy épp maguk is gyógykezelésre szorulnak, vagy csak megpihenni óhajtanak - vázolja fel elképzeléseiket Cipó Rózsa.
A tervek szerint egyszerre 6 (ötévesnél idősebb) sérült személy átmeneti elhelyezését tudják majd megoldani 3-15 napra (vagy szükség szerint egy hónapra is). A program megvalósítását az Otthon munkatársai, valamint önkéntesek vállalták magukra. S mivel anyagi támogatást kaptak erre a célra, az első 11 hónapban a szolgáltatás mindenképp ingyenes lesz. Aztán?
Ha községi támogatás érkezik (mivel egyelőre az átmeneti elhelyezést csak a helyiek vehetik majd igénybe), vagy más alapítványoknál jutnak pénzforráshoz az ötletgazdák, akkor az ingyenes szolgáltatás tovább tart. Ez lenne igazi nagy segítség a gondokkal küszködő családoknak, de...
,,Tekintsetek túl az itt és most keretein, és fedezzétek fel a lelki értékeket! - üzeni Hume bíboros a harmadik évezred emberiségének.
Nem tudom, hogy a projektum megálmodói ismerik-e ezt a bölcseletet, de azt láttam, éreztem, nagyon bíznak abban, hogy nem lesz DE.