Vasárnap már az adventi koszorú negyedik gyertyáját, reménységünk lángját, gyújtottuk meg, amelyet majd az Istengyermek születésének fénye tesz ragyogóvá, beteljesültté. Az Atya egyszülött gyermekét, Jézus Krisztust adta értünk, hogy tanításait követve szabaduljunk meg az örök kárhozat sötétségébe taszító bűneinktől, a megsemmisüléshez vezető önhitt széthúzástól. Az elutasítást, a kitaszítottságot, az árulás és megfeszítés gyalázatát mélységeiben megélt Jézus magára vette a világ bűneit, hogy szeretetével tisztítsa, váltsa meg az embert, az emberiséget. Az új ember vajon meg tudja-e érteni és követni a két évezreddel ezelőtt született Jézus Krisztus tanítását, mennyire tud évről évre újjászületni szívünkben a kisded Jézus, hogy tanai alapján választ adhassunk nyomorúságos tévelygéseinkre, és nehogy az istentagadók, az evilági hatalmaskodók népes táborával együtt azt hangoztassuk, értünk már a Jézuska sem tehet semmit. A Jézust üldözők célja éppen lemondóvá, reménytelenné tenni az ember, így válhat ugyanis a gonosztól legyőzötté. A legyőzöttet pedig kénye-kedve szerint teheti érdekeinek szolgájává, kiszolgálójává.
Mit szól hozzá a Jézuska? - kérdeztük olvasóinktól.
DUKAI Zoltán, a szabadkai Ferences rendház gvárdiánja:
- Három dolog jut eszembe e kérdés hallatán. Jézus nevet, vigasztal és hív bennünket. Amikor Jézus képletesen szólva visszanéz erre az esztendőre, és figyelmét a szerbiai politikai színtérre veti, akkor szerintem jót nevet, vagy legalábbis mosolyog. Ő sem érti, mint ahogy én sem értem, hogy lehet az, hogy például vajdasági szinten két politikai párt együttműködik, községi szinten pedig egymás szapulja. Vigasztal bennünket Jézus, amikor regisztrálja a magyarveréseket és a népszavazás eredményét. Amikor visszanéz erre az évre, hív bennünket, magyarokat és nemcsak magyarokat, hanem minden hívő embert, hogy az év végén őhozzá közeledjünk, őhozzá lépjünk erőt meríteni a következő esztendőre. De nem elég közeledni hozzá, változnunk is kell. Mert körülöttünk alakulhatnak a lehető legmegfelelőbben a gazdasági vagy szociális, politikai történések, ha nem tudunk jobbak lenni, ha nem tudunk elég közel kerülni Jézushoz, az egésznek semmi értelme sem lesz. Ezt üzeni karácsony, Jézus születésének ünnepe is.
LATÁK Anna topolyai háztartásbeli:
- Azt hiszem, elszégyelli magát. Hiszen ő nem azért szenvedett a keresztfán, hogy az emberek eltékozolják mindazt, amiért közénk jött. Hitet, szeretetet igyekezett szívünkbe önteni. Ráébreszteni minket, gyarló embereket arra, hogy egymást segíteni kell, bízni a jóban, és keresztény szellemben nevelni gyermekeinket. Ennek ellenére vajon mit láthat, ha visszatekint erre az esztendőre, és valójában az emberiség egész eddigi létezésére? Gonoszságot, bűnözést, igazságtalanságot, és csak nagyon kevés igaz szeretet. Szerintem csalódik az emberekben, akikért ő maga is szenvedett. Nem vagyunk képesek követni az általa mutatott utat, nem találjuk a saját lelki békénket. Állandóan lázadunk valami ellen, és tehetetlenek vagyunk az élet történéseivel szemben. Mindez azért van, mert gyengék vagyunk és esendők. A 2004. év a nemzetiségi alapon történő atrocitásoktól és egyéb politikai manőverektől volt hangos. A legutóbbi - a vajdasági magyarok számára a legnagyobb pofon - a december 5-ei anyaországi sikertelen népszavazás volt. Csak azt mondhatom, hogy lehetne a világ olyan, amilyennek szeretnénk, de ehhez arra lenne szükség, hogy a saját szívünkben is béke uralkodjon, ne gyűlölet és előítélet mindenki mással szemben.
SZABÓ Károly, a szabadkai Keresztény Értelmiségi Kör főtitkára:
- A karácsony az Úr Jézus születésének emléknapja. Az emberek ilyenkor szeretik úgy elképzelni az értünk emberré vált Istenfiút, mint egy tehetetlen, jászolba fektetett kisdedet. Valójában az egyház karácsony liturgikus megünneplésekor kiragad egy pillanatot az isteni örökkévalóságból, hogy rámutasson megváltásunk szent titkának földi elindulására. Hogy mit üzenhet Jézus Krisztus ezen a karácsonyon nekünk, vajdaságiaknak? Minden bizonnyal azt, hogy ami az ő állandó üzenete: Földi életünket csak úgy érdemes élni, hogy a mindennapi gondok és problémák közepette se feledkezzünk meg arról, hogy amint az ő földi élete egyszer elkezdődött, és már sohasem fog befejeződni, úgy a mi életünk is az örökkévalóságban folytatódik. Ennek az igazságnak a hittel való elfogadása megkönnyíti számunkra, hogy elfogadjuk sorsunkat, melyet végső soron szabad akaratunkkal úgy alakítunk, ahogyan éppen most élünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a világban nagyon sok ember él nálunk rosszabb körülmények között. Gondoljunk csak azokra az emberekre, akik a háborúkban lerombolt házukban vagy állandó éhezés közepette várják az ünnepeket. Nekünk már ideje lenne leszokni önmagunk sajnáltatásáról, és kézbe venni önnön sorsunk irányítását. Igyekezzünk úgy élni, hogy ezen a karácsony estén is nyugodt lelkiismerettel közeledhessünk a jászolhoz, és örömmel a szívünkben tudjunk Jézussal gondolatban elbeszélgetni.
MÓRICZ Árpád bácskossuthfalvi református lelkipásztor:
- Lukács 9,60: ,,Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát."
Egyetlen dátumot ragadok ki a 2004. esztendőből: december 5-ét. A legnagyobb változást számunkra talán ez a nap hozta. 2003 őszétől vízum kell Magyarországra, most viszont e vízum megerősítését kaptuk. Ilyenre még nem volt példa. Egyikre sem. - Magyarország mintha döntött volna: elindul egy úton, amelyen mi már nem biztos, hogy útitársai leszünk. És mintha nem is számítana ez. Súlyos döntés ez, mert idegen érdekeknek felel meg. Magyarország piaccá lett, esetleg nyersanyagforrássá, vagy ki tudja, mivé. A gazda jobbággyá lett saját földjén. - S ezzel szemben, lehet a nemzet központja a szó legteljesebb értelmében. Igen, még mindig azzá lehet. A kérdés Magyarország számára: Európa, de magyarok nélkül - vagy: a magyarok Európa nélkül? Európa mai állapotát megszemlélve könnyen eldönthetjük, melyik ér többet. Mindegy: nekünk dolgunk van! Hirdetni Isten országát. Kérni: Isten, áldd meg! (re-kn)