Talán nem él olyan ember a Földön, aki az élete folyamán legalább egyszer ne gyűjtött volna valamit: gyufásdobozt, bélyeget, papírszalvétát, régi pénzt...
A gyermekkor jellegzetessége ez a gyűjtögető életforma, de bizony sokan felnőttként is erős késztetést éreznek arra, hogy bizonyos dolgokat összegyűjtsenek, felhalmozzanak maguknak. Nem akármiket, hanem a számukra különlegesnek, fontosnak, értékesnek vélt tárgyakat, amelyek sok esetben ritkák, egyediek és szépek. Birtoklásuk öröm, megszerzésük siker, boldogság, gyönyörködtet és mások számára is vonzó lehet.
Egy gyűjtemény birtoklása - legyen az bármilyen értéktelen is - őszinte büszkeséggel tölti el a tulajdonost, aki azt féltő gonddal óvja, őrzi, ápolja, igyekszik gyarapítani, időt és erőt nem kímélve. A befektetett munkától csak még értékesebbé válik számára. A gyűjteménnyel kapcsolatos tevékenységek mély lelki szükségleteket elégítenek ki. Ha valamiből túl sok van, a gyűjtő válogatni kezd. Mindent nem lenne célszerű gyűjtenie, csak azt, ami különleges, érdekes, valamiben különbözik a többitől. Mindez abból a felismerésből fakad, hogy az egyedi dolgok birtoklása a birtokosukat is egyedivé teszi, s egyben értékessé és vonzóvá mások számára.
A gyűjtés alapjában véve kedvező jellemvonás. Lehetőséget ad különféle kapcsolatok kiépítésére a hozzánk hasonlóan gondolkodó emberekkel, akiknek a gyűjtés az egyik legkedveltebb elfoglaltságuk. Szövetséget lehet velük kötni, cserélni, üzletelni, konkurenciaharcba keveredni. A lényeg maga a tárgyak megszerzése és felhalmozása, továbbá az a tudat, hogy a gyűjteményünk egyedi és páratlan.
Mit gyűjt? - kérdeztük olvasóinktól a héten.
Molnár Anita horgosi középiskolás:
- Kiskorom óta gyűjtöm a papírszalvétákat. Jelenleg háromezer-kétszáz darab van a gyűjteményemben. Ötéves voltam, amikor megkaptam az édesanyám egykori gyűjteményét, és azóta folyamatosan bővítem az állományt. Mindenhonnan és mindenkitől képes vagyok papírszalvétát kérni, ha még nincs olyan a gyűjteményemben. Színek, minták alapján csoportosítom őket, és mindegyikből csak egyetlen darabot tartok meg. Nem cserélem őket, és nem ajándékozok senkinek a gyűjteményemből. Büszke vagyok rá, és habár azt mondták, ahogy idősebb leszek, úgy válik majd egyre kevésbé fontossá számomra a szalvétagyűjtés, még most is nagyon élvezem. Számomra ez már igazi szenvedély, amitől nem tudok szabadulni. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen valami elfoglaltsága, hobbija vagy szenvedélye. Nekem az olvasás és a rajzolás mellett ilyen szenvedélyem a szalvétagyűjtés. Lehet, hogy sokan gyerekesnek tartanak emiatt, de én úgy gondolom, hogy bizonyos tárgyakat összegyűjteni, számon tartani és őrizni, az nemhogy nem gyerekes, hanem kimondottan felelősségteljes feladat.
Gerlovics Szilveszter, a Szabadkai Gyűjtők Egyesületének elnöke:
- Mindenekelőtt középkori magyar pénzérméket gyűjtök az Árpád házi királyok idejéből, tekintélyes gyűjteményem van Szent István királytól kezdve III. András királyig. Ezek között számos ritkaság, sőt unikum is akad. Voltaképpen gyűjtök mindenféle magyar pénzt, Habsburg-házi pénzeket, de újkori fém- és papírpénzek is megtalálhatók a gyűjteményemben. Ezenkívül számos egyéb középkori pénzem is van, s a régi Jugoszlávia, illetve Szerbia és Montenegró pénzeit is kedvelem. Szabadkai lokálpatriótaként helytörténeti vonatkozású kiadványokat, aprónyomtatványokat, képes levelezőlapokat, jelvényeket, plaketteket stb. szintén gyűjtök. Számomra a gyűjtés egy kellemes elfoglaltság, amely alkalmat ad arra is, hogy jobban megismerjük a múltunkat, a történelmünket, illetve hogy megtanuljuk megőrizni a műtárgyainkat. A gyűjtés által rendkívül kiterjedt baráti kapcsolatokat tudok ápolni, ami szintén nagyon fontos számomra.
Surányi Antal magyarkanizsai asztalos:
- Évekkel ezelőtt üdítős és sörös dobozokat gyűjtöttem, de már annyi volt belőlük, hogy kénytelen voltam túladni rajtuk. Szerencsére az egyik rokonom kisfia szintén megszállottan gyűjtögeti a dobozokat, meg sok egyéb haszontalan tárgyat, így neki ajándékoztam a több mint hatszáz darabos kollekciómat. Valamikor italgyűjteményem is volt, egészen apró üvegcsék. Ezekből is csaknem ezer darabot sikerült összegyűjtenem, de mára már csupán néhány maradt, a régi szép idők emlékére. Érdekes dolog a gyűjtés, a gyűjtögetés, a felkutatás élménye, amellyel az ember szinte megszállottjává válik ennek az életformának. Kitölti a szabad idejét, szórakoztat és pihentet. Persze a feleségem ezt egészen másképp gondolja. Az ő feladata volt ugyanis a port letörölni időnként az üvegekről, és olyankor mindig dúlt-fúlt. Most már semmit sem gyűjtök, szívesen nézegetek régi filmeket, ezekből van egy kisebb gyűjteményem.
Oláh Tivadar topolyai nyugdíjas:
- 1953-tól gyűjtögetem a római kori fémpénzeket, az Antonius császár idejéből valókat. Akkor még házról házra jártam, úgy kutattam fel a számomra oly értékes pénzérméket. Időközben mást is gyűjtöttem, de rájöttem, hogy csak egy valamit érdemes gyűjteni: a pénzérméket. Hobbiként űzöm ezt a tevékenységet és nagy örömömre szolgál a vele való foglalatosság. Természetesen itt már nem csupán a gyűjtés öröme az, amiért még mindig a szívem csücske ez a kedvtelés, hanem jó alkalom arra is, hogy tanulmányozzam a történelmet, a letűnt korokat. Néhány alkalommal kiállítottam a gyűjteményemet Újvidéken, elismerést is kaptam, de már évek óta sehol nem mutatom be a tárgyaimat. Csupán a saját örömömre gyűjtöm továbbra is a régi pénzérméket.