Boldog január elsejét és másodikát kívánok!S akkor még inam is szakadt, mert a ,,jó” ,,jó”-zásba belefeccöltem optimális optimizmusomat.Ennél hosszabb távra előre evokakálni... hoppá, megszaladt!... evokálni ugyanis enyhén szólva hazardőr(e)ség.Tavaly teli pofával kívántam bort, búzát, b...
S akkor még inam is szakadt, mert a ,,jó” ,,jó”-zásba belefeccöltem optimális optimizmusomat.
Ennél hosszabb távra előre evokakálni... hoppá, megszaladt!... evokálni ugyanis enyhén szólva hazardőr(e)ség.
Tavaly teli pofával kívántam bort, búzát, békességet.
A boralapanyag elfagyott, a védőár legatyált, a békességet megették a fenegyerekek.
No nem! Ki-ki reménykedjen magának.
Én már abban se hiszek, amit látok.
Ilyen bájzli nincs is!... Káprázik a fenekünk! (Hogy miért a fenekünk?... Miért ne, ha egyszer rugdossák!)
S hát ezt a rövid távú prófécia-projekciómat is csak azért merem predeterminálni, mert ezen a két napon zárva vannak az üzletek, tehát nem lehet pókerfrászt kapni az önkínzóban (röviden: önkiben).
Hát ezért ilyen ramaty a címe újesztendei eufóriás irományomnak.
De ha mégis, netántántalán hasadozni kezd a hajnal, azt én már nem tudom kalaplengetéssel üdvözölni.