Az orgona az a hangszer, amelynek szólása nemcsak formálja, de egyúttal erősíti is a közösséget/gyülekezetet. Legyen méreteiben bármekkora, megvásárlása, beépítése és karbantartása mindenkoron jelentős invesztíciót igényelt.
Torontálvásárhely katolikus egyházközségének elöljárói már a tavalyi közgyűlésük idején határozatot hoztak az új harmónium megvásárlásáról. A meglévő, egyébként Hofmann típusú, rangidős hangszernek az évek során sajnos megannyi „betegsége” volt.
— Szelelt, sőt, néhány billentyűje is egyre gyakrabban mondta fel a szolgálatot — vázolta fel a tényeket id. Szilágyi Géza egyházközségi elnök, aki saját bevallása szerint egykoron, hetvenhárom esztendő távlatából visszatekintve, jómaga is kántor szeretett volna lenni. Hallása tehát mindenképpen van ehhez a hangszerhez. Továbbá tárgyilagos rálátása a dolgokra. Ez utóbbi kiváltképpen előny egy olyan ember számára, aki — családjával egyetemben — évtizedeken, pontosabban huszonnyolc éven át szívén viseli az alig néhány száz fős torontálvásárhelyi katolikus közösség épülését, külcsínének folyamatos megújulását. A lelkipásztori teendőket 2015 augusztusától ft. Pastyik Róbert pancsovai plébános végzi, havi két alkalommal tartva szentmisét. Mint beszélgetésünkből is kiderült, az új „orgona” beszerzése körüli teendőket is a fentebb említett személyek vállalták magukra. Pontosabban a plébános és az egyházközség elnöke.
Ők pályáztak meg egy, az antalfalvi község által meghirdetett lehetőséget, mely végül 280 000 dinárhoz juttatta a falu katolikus egyházközségét. A történet folytatásaként a hangszervásárlási invesztíció is megvalósulhatott.
— Idehaza és Bécsben egyaránt kerestünk, végül Olaszországból hozattunk hangszert, melyet már az éjféli misén szerettünk volna megszólaltatni. Mivel azonban Olaszországban az európai átlagnál jobban tisztelik a karácsonyi ünnepkört, és erre, mifelénk is sokasodtak az ünnepek, a hangszer végül csak most, január derekán érkezett meg a templomunkba — nyilatkozta lapunknak id. Szilágyi Géza.
S míg a csontdermesztő, télderéki, vasárnap délutáni szürkönyetben misére hívogatóan szólaltak meg másodszor is a nemcsak az elköltözést, hanem a szerény építkezést is felvállaló falu katolikus templomának harangjai, egy minutára mintha az idő is megállt volna. Pontosabban: elkezdett visszafelé pörögni. Azokba az időkbe, amikor e kiszolgált harmónium vagy valamelyik korábbi elődjének billentyűin még a szép emlékű Lázár Józsi bácsi és Ótos tanító bácsi játszotta a Kyrie-t Szigeti Killián Missa Hungaricájából. Találomra említem most eme tételt, találkozásunk idején ugyanis ezt a gyűjteményt nyitotta fel, és tette az új harmónium kottatartójára Bakator Regina kántornő. A kiszolgált, szúette padozatú hangszer további sorsáról (eladni-e, esetleg odaajándékozni valamely kisebb gyülekezeti közösségnek) értesüléseink szerint vélhetőleg a legközelebbi egyházközségi közgyűlésen születik majd határozat.