Ma már egyre kevésbé lepődünk meg azon, ha olyan párokkal találkozunk, amelyeket nem köt össze hivatalos papír, és csupán élettársak, vagy ha azt halljuk, hogy egyesek a válásuk után ismerkedtek meg, és közösen nevelik gyermekeiket. Az elmúlt években azonban új, a hagyományostól eltérő párkapcsolati formák is kialakultak. Ezek közé tartozik a mingliség, melyben a felek nagy fokú szabadságot adnak egymásnak, megőrizve saját függetlenségüket. Ez a szabadság azonban nem egyenlő a hűtlenséggel, csupán arról van szó, hogy a partnereknek megvan a saját életterük, nem költöznek össze, és csak időnként találkoznak. Mintha csak elnyújtanák a kapcsolat legszebb és legizgalmasabb időszakát, a randizást.
A mingliség egyre népszerűbbé válása azt mutatja, hogy a modern társadalom egyre nyitottabb az új kapcsolati formák iránt. Az emberek már nem érzik kötelességüknek, hogy megfeleljenek a hagyományos normáknak, hanem olyan életformát választanak, amelyet a legjobbnak éreznek maguk számára.
Az eredeti angol mingles kifejezés a mixed singles szavak összevonásából jött létre, és jelentése: két egyedülálló, szingli egyén találkozása. A mingliség tehát nem nyitott kapcsolat, a monogámia alapkövetelmény, hiszen a viszonyt éppen az állandó partner iránti vágy hívta életre. A minglik leginkább a saját függetlenségükhöz ragaszkodnak, így nem élnek együtt, azaz nem adják fel megszokott életük kényelmét.
Ez az életforma azok számára lehet különösen vonzó, akik túl vannak egy váláson, és gyerekeik vannak. Népszerű a kísérletező kedvű fiatalok és a negyven év felettiek körében, akik már átestek egy fájdalmas váláson vagy csalódáson. A mingliség választásának számos oka lehet, beleértve a karrierépítést vagy a korábbi, túlkontrollált gyermekkor tapasztalatait. Lehetőséget ad arra, hogy a felek új kapcsolatba lépjenek anélkül, hogy gyermekeiknek új szülőt kellene elfogadniuk. Így elkerülik a családi drámákat, miközben élvezhetik a szerelmet és a kapcsolat izgalmas pillanatait. A mingliség egyik legnagyobb vonzereje, hogy a kapcsolatban részt vevők nem szembesülnek a mindennapi együttélés kevésbé vonzó oldalával. A párok megőrzik saját életterüket, baráti körüket és életritmusukat. A mingli kapcsolatok kevésbé válnak rutinszerűvé, és a feleknek nem kell alkalmazkodniuk a másik szokásaihoz a mindennapok során.
Mivel azonban ez egy meglehetősen laza viszony, bizonyos veszélyeket is rejt magában. A mingliség nem adja meg azokat a tapasztalatokat, amelyeket csak egy tartós együttélés során lehet megszerezni, mint amilyen például a tolerancia, az odafigyelés vagy az önzetlenség. Az ilyen kapcsolatok gyakran nem engedik meg a további fejlődést, és az érzelmi kötődés idővel kiürülhet. A felek gyakran a randizgatás szintjén ragadnak anélkül, hogy jelentősebben elköteleződnének. Gyakran előfordulhat féltékenység, mivel a felek sok időt töltenek külön. A gondok megoldása is gyakran elhúzódik, hiszen a konfliktusok elől mindketten vissza tudnak húzódni a saját otthonukba. A közelség hiánya és az érzelmi kötődés megkérdőjelezése szintén nehézségeket okozhat.
A mingliség másik nagy ellentmondása, hogy noha a felek azért nem költöznek össze, hogy ne unják meg egymást, a kapcsolat éppen emiatt üresedhet ki. A közös élmények, a bensőséges pillanatok és a közös jövő tervezgetése nélkül a kapcsolat felszínes maradhat, és idővel meg is szűnhet. Csak akkor működhet, ha mindketten tudatosan döntenek mellette, és elfogadják ennek az életformának a szabályait. Ha az egyik fél többre vágyik, például közös lakásra vagy házasságra, az feszültséget okozhat, illetve hosszú távon boldogtalanságot is.
A mingli kapcsolatok sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő önismeret. Fontos, hogy az elején a felek tisztázzák, milyen elvárásaik vannak egymással szemben. Ha egyikük több együtt töltött időre, összeköltözésre vagy közös jövőre vágyik, a másik pedig a függetlenségét szeretné megőrizni, az konfliktust szülhet. Az ilyen ellentmondások megelőzése érdekében elengedhetetlen a nyílt kommunikáció és a saját vágyak, igények felismerése. Azok számára, akik hosszú távú elköteleződést és mély érzelmi kötődést keresnek, a mingliség nem adja meg a szükséges alapokat. Az ilyen kapcsolatok inkább azoknak felelnek meg, akik még keresik önmagukat, vagy akik már túl vannak egy fájdalmas csalódáson, és nem akarnak újabb kockázatot vállalni.
Végső soron mindenki számára az a legfontosabb, hogy olyan párkapcsolati formát válasszon, amely megfelel saját vágyainak, igényeinek, úgy, hogy közben a másik fél ne sérüljön benne.
