Az érintés hatása az egészségre

Az ember társas lény. Szükségünk van egymásra. Az érintés puszta látványa is jó hatással van az érzelmeinkre. Gondoljuk csak el, milyen melegséget érzünk, amikor egy ölelő anyát vagy egy ölelő gyermeket látunk. Mosolyt csal az arcunkra, amikor egymást átkaroló párral találkozunk, és az jut eszünkbe: milyen jó nekik, milyen boldogok. Az érintés azt jelenti: közünk van egymáshoz. Ha távol vagyunk a szeretett személytől, akkor a kommunikáció helyettesíti a testi kontaktust. Elég, ha a másik azt mondja: most képzeletben megölellek, és a testünk máris emlékezni kezd.

Miért jó érzés az ölelés?

1. Biztonságérzetet nyújt.

2. Szeretethiány esetén gyógyító hatású, mert amikor megölelsz egy ilyen embert, endorfin (boldogsághormon) szabadul fel a testében, amitől jobban érzi magát.

3. Öleléskor rengeteg pozitív energiát adunk és kapunk, ami fontos a mindennapokhoz.

4. Nyugtató hatású, és néhány pillanatra elfeledteti velünk a külvilágot.

5. Ez a mozdulat az összetartozás olyan intenzív érzését váltja ki, amelyet más módon nem érhetünk el.

Érdekes kísérletek bizonyítják az érintés egészségmegőrző és gyógyító szerepét. Harminc évvel ezelőtt a tudósok nyulakon kísérleteztek: kellően zsíros táplálékkal etetve őket mesterségesen állítottak elő érelmeszesedést. A kísérlet végén döbbenten tapasztalták, hogy a nyulak 15%-a káros következmények nélkül fogyasztotta el a zsírban dús takarmányt. Hosszas vizsgálódás után kiderült: az orvostanhallgató, aki foglalkozott velük, gyakran megsimogatta őket. Megfigyelések igazolják, hogy a sokat ölelgetett betegek is hamarabb gyógyulnak. A fájdalmak elviselhetőbbé válnak, a depresszió mérséklődik, a cukorbetegeknél csökken a glükóz szint.

A méhen belüli léttől kezdve egész életünkön keresztül végigkísér bennünket az érintés szükséglete: a simogatás, az ölelés, a ringatás, a pelenkázás, az öltöztetés, a fürdetés, a szoptatás. Felnőtt korban a kézfogás, a puszi, az összebújás, a csókolózás, a szeretkezés válnak nélkülözhetetlenné. A végső állomásnál, a halál időpontjában is ott a helye: fogjuk a haldokló kezét, amíg csak érez.

A szeretetnyelvek egyike a testi érintés, s akinek ez nem adatik meg, annak adhat a másik bármit, nem fogja érezni soha, hogy szeretik.

Csanád Béla

Szentmise előtt

Istenem, úgy indultam el hazulról,
hogy amikor belépek templomodba, kizárom a mindennapi életet
szívemből, gondolataimból,
elrejtek mindent, ami gondot okoz.
Látod, nem sikerült.
Egyre az jár az eszemben,
hogy a következő hét is olyan lesz, mint a többi,
munkával, vitatkozással és mérgelődéssel teli.
Hétről hétre alig változom,
legfeljebb csak öregszem,
hibáimmal, bűneimmel, gyerekes gyarlóságaimmal együtt.
Mondd, Uram, Istenem,
Te nem unod hétről hétre ugyanazokat az arcokat, fogadkozásokat
és könyörgéseket?
Elnézem az oltár fölé emelkedő keresztedet.
Szünet nélkül ugyanazt a szenvedést ábrázolja,
egyforma kínokat, egyforma halált.
Kezdem sejteni, mit jelent:
nincs sok áldozat, csak egyetlenegy, amely állandóan folytatódik,
amely végtelen értékű és érvényű.
Kezdem sejteni, hogy ez a te szürke, hétköznapi örökkévalóságod
értünk és miattunk van,
ehhez kell csatlakoznom, ebbe kell belekapcsolódnom.
Az ember végül is kevés variációval rendelkezik.
Egyetlen lehetőség számára,
hogy kitörjön a szürke egyhangúság ismétlődő formáiból:
elmélyülni a szeretetben,
a végtelen távlatú odaadásban és áldozatban.
Belevetem magam Szíved mélységeibe!