Minden kő a múltról regél

Minden kő a múltról regél

Még egy objektummal egészült ki a bácsfeketehegyi Művelődési Ház épületkomplexuma. Most már a Kunbaba „szárnyai alá vette” a Sárközi Ferenc nevét viselő tájmúzeumot is, amelynek ünnepélyes átadásán elsőként Bojtos Béla, a helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Újhelyi Ákos tartományi képviselő és Vicsek Annamária köztársasági képviselőjelölt szólt a közönséghez.

A Tájmúzeum egy testvér-települési összefogással megpályázott IPA-program keretében jött létre. A magyarországi Szank és Móricgát ugyanis nemcsak kulturális, hanem gazdasági együttműködési lehetőséget is látva jutott arra az elhatározásra, hogy európai pénzek segítségével valósítja majd meg terveit. Szankon megépítették az Ízek Házát egy látványkonyhával, melyben mézből, meggyből és más helyi alapanyagból készítenek ételeket. Ezenkívül megépült a falu kemencéje is. Móricgáton az egyik elhagyatott iskolát újították fel, majd rendezték be helytörténeti múzeummá, valamint vásároltak egy több száz férőhelyes rendezvénysátrat is, melyre a falunak nagy szüksége volt. A három település csaknem 300 000 eurót nyert a pályázaton: Szank 152 000, Bácsfeketehegy
100 000, Móricgát pedig 46 000-et. A bácsfeketehegyi Tájmúzeum alaptőkéjéhez a tartományi kormány is hozzájárult.

A megnyitón Kórizs József helybeli helytörténész röviden összefoglalta Sárközi Ferenc életútját:

— Sárközi Ferenc, néhai tanárom, mindig azt mondogatta tanítványainak, hogy az a fa, amelyiknek a gyökere erősebb és mélyebbre vezet, az szívósabban ellenáll mindenféle viharnak. Sárközi Ferenc itt született Feketicsen 1929-ben, iskoláit részben Kiskunhalason, részben a szabadkai gimnáziumban végezte, majd az Újvidéki Tanárképző Főiskolán biológia-vegytan szakos tanárként diplomázott. Először Bácsföldváron tanított, majd három évig Kishegyesen volt igazgató, utána Pacsérra került, végül visszatért szülőfalujába, s az elemi iskolában tanított. Egész életében aktív volt: bognár édesapjától eltanulta a fa megmunkálását, hegedült, állatokat preparált, szőlőt művelt, gyümölcskertjét gondozta, és kivette részét a falu művelődési életéből is. Ő alakította meg a Bratstvo-Testvériség Kultúregyesületet, a Dalárdát, majd később a tamburazenekart, melynek kíséretében az újonnan megalakult színtársulat Vajdaság-szerte adta elő a János vitézt. Feketeegyház feltárásában, az ásatásokon is részt vett, emellett szorgosan gyűjtötte öregeink használati eszközeit. Ezekből 1972-ben egy nagyszabású kiállítást is szervezett, amelynek anyaga most nagyrészt ebben a Tájmúzeumban található meg. Halála után a hagyatékot lánya, Sárközi Otília és unokája, István őrizte meg.

Sárközi Ferenc azonban nemcsak a népi kultúra tárgyi eszközeit, hanem szellemi örökségét is összegyűjtötte. Ebből készült el a Feketics múltját bemutató könyvsorozat, amelyből a Forum Könyvkiadó már három kötetet kiadott.

Jóllehet az értékek változnak, átalakulnak, de az elődeink által megörökölt szellemi hagyatékot meg kell őriznünk, és át kell adnunk az utókornak — tanulás és tanulság okául, mondták a felszólalók.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Minden kő a múltról regél
Riport
Minden kő a múltról regél
Riport
Facebook

Támogatóink